Mondjuk ilyen egy hét

Mozgalmasra sikerült ez a hét, volt benne minden, ami a munkánkhoz tartozik. Úgy döntöttünk, hogy az eheti bejegyzés egy alapos beszámoló lesz, azzal a céllal, hogy pontosabb képet nyújtsunk a Toldi Tanoda működéséről, mert azt tapasztaltuk, hogy ezt nem mindig tudjuk elég jól közvetíteni.

A hét Pécsen kezdődött, ahol 10 tanoda részvételével, a TanodaPlatform keretében vettünk részt egy workshopon. A 2015-ös év tervezése, képzések, szakmai együttműködések végiggondolása mellett a legfontosabb feladatunk a készülő tanodasztenderdről való beszélgetés volt, hiszen a Platform egyik kiemelt célja ennek jobbá tétele az eddigiekhez képest.

platformHétfőn, kedden és szerdán nem vagyunk Toldon, de ez nem azt jelenti, hogy nincs kapcsolatunk a gyerekekkel. Az Igazgyöngy Alapítvány munkatársainak segítségével egy-egy gyereket minden nap elkérünk, és elhozunk az iskolából, így kettőkor már Toldon ülnek a gép előtt, mi pedig Budapesten szervezzük azt, hogy valaki legyen a másik oldalon is. Ez nem mindig egyszerű, de ha kell akkor két egyetemi óra között is kerít rá alkalmat valaki. A távoktatás egy-egy nehezen megközelíthető településen, ahol távol a segítség, nagyon fontos szerepet kaphat, ennek a módszertanához is igyekszünk hozzájárulni. Jellemzően a hét első felében zajlik az is, hogy a gyerekek számára mentoraik elkészítik a heti menüt: milyen feladatlapok, milyen foglalkozások lennének a legjobbak adott héten. Az önkéntes pedig ezeket használja, nincs ez másképp ezeken az online alkalmakon sem. Hétfőn végül elmaradt a tanulás, mert nem engedték el az iskolából a srácot, akinek jönnie kellett volna, így átszervezési feladataink is lesznek, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Fontos a rendszer, a biztos pont, nekünk is, de a gyereknek is látnia kell, melyik nap számíthatnak ránk. Kedden és szerdán viszont jól sikerült alkalmak valósultak meg. Ilyenkor egy másodikos lány és egy negyedikes fiú a soros. A lány foglalkozása 40 perces volt, kétjegyű számok összeadásával és kivonásával foglalkoztunk, és dolgoztunk picit a számfogalmán is, hiszen nála is az alapok rendbetétele a legfontosabb. A fiú 60 percet tanult velünk, így a matek mellett egy kis szövegértés is belefért. Nála talán az utóbbira kell jobban koncentrálnunk, számolni nagyon jól számol, de a betűkkel nincs a legnagyobb barátságban. Vele csak nemrég kezdtünk el rendszeresebben foglalkozni, mert eddig nem értük el: éppen ezek az online alkalmak szolgálnak arra, hogy elkezdjük a hosszútávú közös munka felépítését. Egyébként, amikor az abcúg az Igazgyöngy Alapítványról készített riportot, ép egy ilyen tanulást kapott le:

Igazgyöngy AlapítványAz online tanulás mellett, a munkacsoportok és mentorok előkészítői munkáján túl, időnként operatív feladataink vannak, és nagyobb csoportban kell megbeszélést tartanunk. Ezen a héten kedden a tavaszi szünet táborának első ötletelése zajlott a DIA irodájában – itt is köszi a lehetőséget. Körvonalazódtak a feladatok és az ideiglenes munkacsoportok, megkezdtük a felkészülést április másodikára, hogy hat napban valami igazán izgalmas élménydömpingben legyen része a toldi gyerekeknek, arra is gondolva persze, hogy egy ilyen intenzív együttlét arra is alkalmas, hogy folytassuk a megkezdett egyéni fejlesztéseket, sok esetben pedig cél, hogy a tanodából elmaradó gyerekek motivációját újra megtaláljuk. Emellett a leendő elsősökkel is ilyenkor kezdjük meg a szeptemberig tartó iskola-előkészítő munkát, amivel könnyebbé szeretnénk tenni ezt a nem olyan egyszerű váltást. A megbeszélés jól sikerült, izgalommal várjuk a tábort.

megbeszA csütörtök, péntek és szombat pedig Toldon telik, legalábbis néhányunk számára. Csütörtökön reggel indulunk, fél kilenckor: vonat, vonat, busz, és délután egykor már be is lépünk a tanodául és szállásul szolgáló házba. Az utazás tehát nem rövid, de remek megbeszélések, felkészülések, ráhangolódások színhelye lehet, de akár pályázatírásra is adhatjuk a fejünket. Az egyórási buszon már vannak hazaszállingózó gyerekek, ilyenkor velük megy az egyeztetés, hogy mikor is érkeznek majd hozzánk.

Az első gyerek általában kettőkor jön – kivéve, ha hamarabb hazajöhetnek, de ezt már a buszon észrevesszük, mert vagy egykor vagy négykor jönnek, több busz nincs. A mostani csütörtök átlagos volt, így egy középiskolás lánnyal kezdtük meg a munkát, aki egyébként a legszorgalmasabb diákunk ebben a tanévben: a héten töltöttük ki a 83. sort a tanulási naplójában. Haladtunk tovább az angollal: zöldségek, gyümölcsök, de olvastuk az Időfutár című regényt is. Nála is kiemelten fontos elem a játék, így a kedvencei mindig előkerülnek: Kalaha, Rosenkönig. Mindennel együtt körülbelül két órát tölt nálunk, majd kijön velünk a buszhoz négyre, hiszen az ő kisebb testvérei is ekkor érkeznek vissza.

2 és 4 óra között kevés tanulást tudunk szervezni, hiszen csak a középiskolások, esetleg egy-két felsős jön vissza a korábbi busszal. Most is négyig kellett várnunk a következő etapra, ami viszont nagyon jól sikerült, hiszen hárman is voltunk, a Skype-on várakozó önkéntesekről nem is beszélve.

A buszmegálló egy külön világ. Már a gyerekek megérkezése előtt is elképesztően hasznos információkhoz, pletykákhoz jutunk itt, hiszen sok szülő kijön a gyerekéért. Eddigre már van a fejünkben elképzelés arról, hogy kiket viszünk magunkkal, hiszen van órarend, de nincs olyan hét, hogy valami ne borulna. Szóval az improvizációs készségeinket is próbára teszi a buszról leözönlő gyerekhad: többen akarnak jönni, mint ahány gyerekkel foglalkozni tudunk, néhányan pedig nem akarnak jönni azok közül, akiket mi szeretnénk aznap. Szóval az elutasító/átszervező, és a motiváló beszédeket egyszerre próbáljuk megvalósítani, aztán valahogy kialakul a névsor és velük indulunk a házhoz.

Most öten jöttek velünk. Egy elsős srác, aki hihetetlen változáson ment keresztül egy év alatt: eleinte nehezen vontuk be, mára pedig kétszer is jön egy héten, nem csak szombat délelőtt, hanem iskola után is. Vele természetesen még az alapoknál tartunk, a matek jól megy, de az írásban is lelkes, és segítség nélkül próbálja felidézni azokat a betűket, amelyek nem jutnak elsőre eszébe. Rajta kívül jött két harmadikos, és egy negyedikes gyerek is. A németesek németeztek (onilne/offline), ami továbbra is nagy hangsúlyt kap, mert az idegen nyelveket nagyon elhanyagoltnak érezzük, sokáig mi sem tudtunk mit kezdeni vele, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ennek is kezd kialakulni a tanulási kultúrája. A harmadikos lánnyal pedig olyan matekfeladatokba kezdtünk (online), melyek nem kapcsolódnak szorosan a tananyagukhoz. Ennek legfőbb oka, hogy nagyon jól tanul, úgy látjuk, hogy sokkal a többiek előtt jár, így kihívásokat keresünk neki.

IMG_20150312_171147_1

Eközben a másik szobában egy mese volt születőben. Az igazgyöngyös rajzokból készült mesekártyák és sztorikockák segítették a történet folyását A szegény lány meg a gazdag fiú címmel. Szerencsére sikerült legépelni a hihetetlen pörgős mesélést, és hamarosan néhány más történettel együtt a blogon is publikálni kezdjük a munkákat.

IMG_20150312_163057_1
„Boldogan éltek, míg meg nem haltak, de külön.”

Ezek a foglalkozások, játékkal együtt (pl. olvasós/számolós/angolos Dobble, esetleg Patchwork) nagyjából 60 percig tartanak, majd hazakísérjük a gyerekeket. Persze nem hagyjuk őr nélkül a várat, bármikor érhet támadás minket, jellemzően valami emészthetetlen, középiskolás, természettudományos feladattal. Ezek az alkalmak véletlenszerűek, az iskolai feladatokhoz kötődnek, csak akkor jön a lány, ha szükségét érzi, ha segítenünk kell, de már ennek elérése is nagyon szép eredmény. Most egy teljesen értelmetlen és óriási táblázatot hozott, a különböző törzsek jellemzőit kellett összevadászni az internetről, ebben segítettünk neki. Hozta magával a testvérét is, még jó, hogy többen voltunk, így egy potya angol foglalkozás is megvalósulhatott, az órával kapcsolatos dolgokban elmélyülve. Nagy örömünkre a lányok maradtak játszani is, hiszen az esti társaság olyannyira megfogyatkozott a költözések miatt, hogy már csak egy fiú jár. Az Age of War és a Gyümi viszont olyan játékok, amelyek össze tudják kötni a korosztályokat, a gyakorlottabbaknak is nyújthatnak élményt, de megtanulni sem nehéz őket. Remek kis este lett, felvillantva a reményt, hogy meg tudjuk újítani ezeket a társasozásokat. Mindenesetre keresgéljük az utakat.

IMG_20150312_181158_1Általában ezután esünk neki a tanulási naplók kitöltésének. Minden gyerek minden foglalkozásáról vezetjük, hogy lássuk a motiváció alakulását, aztán a szaktárgyi, de a szociális teljesítményt is értékeljük, kéréseket fogalmazunk meg a mentorok, munkacsoportok felé, és rögzítjük az alapadatokat: kivel tanult, mikor, meddig stb. A este további része készüléssel, játékkal telik, gyakran ellátogatunk egy családhoz vendégségbe, illetve megírjuk az otthon maradottaknak a nap történéseit.

Szeptember-októberben a péntek délelőttök még nagyon máshogy néztek ki, mert volt két magántanulónk, akik ilyenkor is jöttek hozzánk, ők azonban elköltöztek azóta. Most csak akkor van tanulás, ha valaki nem ment iskolába, de annyira azért már nem beteg, így a tanodáig szívesen elsétál. Ezen a héten nem volt ilyen, így más foglalatosság után kellett néznünk, készültünk a vasárnapi társasjáték-pedagógiai képzésre, de erről majd később.

A péntek délután aztán nagyon hasonlóan alakult, mint a csütörtöki, az esti társasozásra viszont új ember is érkezett. Egy 13 éves srác, aki nem jár a  tanodába, de a táborokban azért részt vesz programokon. Azt tervezzük, hogy a játékon keresztül kialakított kapcsolat eredményezheti azt, hogy a tanodába is elkezd járni. Ez lesz a következő hetek egyik izgalmas kérdése. Most mindenesetre bevezettük a Tichu rejtelmeibe, ami nem a legkönnyebb feladat, de tisztességesen helytállt, úgy tűnt jól érezte magát.

A szombat délelőtt mindig nagyon sűrű: kilencre jönnek az elsősök, most ketten, ahol tényleg az a legfontosabb feladat, hogy az alapok magabiztosan rendelkezésre álljanak. Rajtuk kívül egy másik elsős is jár szombatonként, aki egészen más, sokkal összetettebb problémákkal rendelkezik, éppen ezért vele egyénileg foglalkozunk, gyógypedagógus-hallgatóink irányítása mellett. A szombat kevéssé kötött, bár megvan, hogy kinek, mikor kellene jönnie, de inkább azon múlik, hogy kinek mikor van kedve elsétálni hozzánk az egyre jobbá váló időben. Ez persze nehéz feladat, de már hozzászoktunk, így nem ér váratlanul, ráadásul hétvége lévén több önkéntes ügyel Budapestről, így sokakat le tudunk ültetni géphez.

Délben megy el az utolsó gyerek, mi összepakolunk és irány a busz, fél ötre pedig otthon is vagyunk.

Ez a hét azonban nem itt ért véget, vasárnap képzést tartottunk. Valahogy szépen összejött minden, ami fontos a szakmai kommunikációban, tapasztalatcserében, disszeminációban. Hétfőn megbeszélés tanodamegvalósítókkal, kedden megjelent egy blogbejegyzés, ahol a BAGázs dilemmáira reagáltunk, vasárnap pedig próbáltunk megmutatni valamit a társasjáték-pedagógiával kapcsolatos tudásunkból az In Da House önkénteseinek, de érkeztek a Motiváció Egyesülettől, és a BAGázstól is, igazi DeMo-s esemény volt tehát. Sok játékot megtanítottunk, jó volt a hangulat, jókat beszélgettünk. Szeretnénk minél több ilyesmin részt venni, akár képzőként, akár tanulóként, mert hihetetlen sok lehetőséget rejt. Nekünk az most a legfontosabb, hogy az In Da House perei programjában markáns szerepet kaphasson a társasjáték, és szeretnénk ezzel kapcsolatban hatásméréseket végezni, pótolva azt, amit  mi elmulasztottuk.

társas

Március 25-én tulajdonképpen folytatjuk is ezt a munkát, a TanodaPlatform hatodik szakmai műhelyének társasjáték-pedagógia a címe, és nagy szerepet vállalunk majd a megvalósításban. Előtte azonban az online munkánkról is beszámolunk a március 21-én zajló Digitális Nemzedék Konferencián.

Szóval ennyit erről a hétről, ilyesmiket csinálunk általában.

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!