Meglepetések

Az elmúlt pár nap tele volt meglepetésekkel. Kisebb kihagyás után érkeztem újra Toldra, és magam is meglepődtem, hogy mennyire izgultam emiatt. Amikor rendszeresen tud jönni egy önkéntes, már-már rutinszerűvé válik, hogy kivel-mit-mikor-hogyan kell csinálni. De egy tanodában pár hónap is elég ahhoz, hogy sok minden megváltozzon, és kicsit kikerüljön az ember ebből a rutinból. Aztán megérkezéskor jött a következő meglepetés: nem is kellett ennyire izgulni. Habár tényleg változott sok minden, a gyerekek segítségével könnyű volt visszarázódni.

A héten a gyerekeket megleptük négy új középiskolás érkezésével, akik az Igazgyöngy Alapítványnál végzik a háromhetes szociális munkájukat, így besegítenek a tanodában is. Ritka, hogy egyszerre ennyi új önkéntes látogat a tanodába, és félő volt, hogy a túl sok új inger inkább hátráltatja a munkát (főleg ha kevesebb gyerek jött volna a sok lelkes önkénteshez). Szerencsére nem így történt; az “újak” jelenléte nagyon felkeltette a gyerekek érdeklődését és ez meglátszott a szinte rekordszámú tanulásokon is.

A középiskolások bevonásának (na és persze a kinti napsütésnek) köszönhetően sokan tudtunk egy időben egyénileg tanulni. Ezekre a tanulásokra pedig meglepően gördülékeny volt a felkészülés a mentor-rendszernek köszönhetően. A mentorok és a munkacsoportok segítségével hétről-hétre olyan feladatlapok készülnek a mentoráltaknak, amiket csak le kellett tölteni a foglalkozástervekből. Ez lényegesen megkönnyítette az előzetes felkészülést egy-egy tanulásra, s a további feladatlap-készítéshez is támpontot adott.

Persze a gyerekek is sokszor okoztak meglepetést a héten. Például volt néhány gyerek, aki önként vállalta, hogy megtanít valamilyen játékot az “újaknak”. Volt, aki kétszer is eljött tanulni a megszokott egy alkalom helyett, s volt olyan gyerek is, akinek egy feladatlap már nem is volt elég, ezért tovább maradt, hogy még tanulhasson valami mást is, írhasson mesét, vagy csak olvasson valamelyik könyvből. S nagy meglepetés volt az is, hogy voltak olyan gyerekek, akik csak látogatóban voltak (elköltözött a család), de most is boldogan mondták, hogy ők bizony jönnének tanulni és játszani is – ha lehet.

Talán nem nagy meglepetés: persze, hogy lehetett!