Hopp
Ismét egy izgalmakkal teli napot tudhatunk magunk mögött. Ma szabadtéri játékokkal kezdtük a délelőttöt, amivel nagyon felpörgettük a gyerekeket. Néhány fogócska és körjáték után azonban annyira elfáradtak a nagy melegben, hogy mindenki az árnyékba vonult, és közösen elfogyasztottuk a tízóraira hozott szendvicseket. Ez a kis pihenő elég is volt ahhoz, hogy új erőre kapjunk és elkezdődhessenek a benti programok.
Sok gyerek vett részt a kézműves foglalkozáson, ahol matrjoska cicákat (és egy matrjoska dinót) hajtogattunk. A cicák gyártása nem volt túl nehéz, így a legkisebbek is becsatlakoztak, és öröm volt nézni, ahogy a nagyobbak segítettek az ollóhasználatban, a hajtogatásban és a dekorálásban is.
Az egész táborban érződik valamiféle generációváltás: az alsósok vagy az annál is kisebbek vannak a legtöbben. Egykori törzsvendégeink pedig elmaradoztak, kevésbé vesznek részt a programokon. És ez a folyamat nagyon rendben van, hiszen éppen ez az egyik fontos eredménye a munkánknak. A kistestvérek belenőttek a programokba: látták, hogy a nagyok mi mindent csinálnak és ők is akarták, a szülők pedig bíznak, szívesen engedik a gyerekeket. Minél fiatalabban kezdünk el foglalkozni valakivel annál valószínűbb, hogy lesz hatása a munkánknak. És a társasjátékokat is egyre kisebbekkel játsszuk, egyre hamarabb kerülnek elő a komplexebb struktúrák, ami remélhetőleg eredményesebb társasjáték-pedagógiához vezet.
Ma korábban értek véget a programok a kultúrban. A diavetítés tegnapi nagy sikere miatt ismét vetítéssel zártunk, ami most is magával ragadta a résztvevőket. Ekkor még nem sejtették, hogy milyen meglepetés vár rájuk. Azonban, amikor még nem engedtük őket haza, néhányan összesúgtak, hogy a tanodánál „valami ugrálós” várja őket. Nem tévedtek, tegnap este összeszereltük a hatalmas trambulint! Néhány gyerek még bátortalan volt az elején, de végére mindenki önfeledten kacarászott az ugrándozás közben, s a jó kedvük az ugrálás után sem hagyott alább.
Vidám délelőttöt töltöttünk az elballagott ovisokkal is. A jobb-bal irányt különböző érdekes játékokkal próbáltuk megjegyezni, játszottunk parkolós játékot és babzsák keresőset is. Lazításképp a Dobble Juniort vettük elő, ami annyira tetszett nekik, hogy még egy kört kellett játszani. A foglalkozás végezetével rögtön kérdezgették, hogy holnap is jöhetnek-e. Egy nagyon lelkes kis csapattal van dolgunk.
Melegben nincs is jobb, mint egy kis vízibombás hűsölés, nem meglepő hát, hogy a mi délutánunk is ezzel kezdődött. Ezt a mindig kötelező frizbizés, focizás, kötélpályázás, ernyőzés követte. De nem álltunk meg itt, meglepetéssel is készültünk. A buborékfújás tavaly már népszerű volt, idén pedig az óriás buborékok mellett tetraéder és kockaalakú fújópálcákkal is kísérleteztünk. Ezek elkészítése nem olyan egyszerű, de szép számmal akadtak kitartó kézművesek, akiket nem ijesztett el az aprólékos feladat. A végén még saját formák megalkotásával is megpróbálkoztak, így idén megint új módon tudták gyakorolni a buborékkészítés művészetét. Ráadásul egy fontos tapasztalatot is szereztünk: a mi bubifújólénk sokkal jobb, mint a bolti.
Ági, András, Bogi, Eszter, Julcsi, Julie, Máté, Petra, Sári