Jeges hőség
A mai napot is drámajátékokkal kezdtük. Bemelegítésnek egy kommunikációs gyakorlatot vittünk, a sajnos-szerencsére fantázianevű meseköltő játékot: a gyerekek körben ültek, és egymás után mondtak egy-egy mondatot, amit egyszer úgy kezdtek, hogy sajnos, majd szerencsére, majd ismét sajnos és megint szerencsére. Több mókas történet is született így a kilyukadt kerekű biciklitől kezdve a lekésett buszon át a sárban elakadt autóig. Sajnos a legtöbb mesében fatális balszerencsék estek meg, ám a végén mindegyik pozitívra fordult.
Ezután megtapasztalhattuk, hogyan megy végbe az információ torzulása. Néhány hosszú mondatot kellett körbeadniuk suttogva: az eredeti és az átformálódott mondat összehasonlítása során pedig garantált volt a kacagás.
Féktelen nevetést váltott ki egy új, koncentrációfejlesztő játék, az ,,agykapcsolók” is. Ebben a gyakorlatban karral és lábbal kellett számokat rajzolniuk a levegőben, sokszor épp az ellentétes végtagokkal. A kezdeti nehézségek ellenére a gyerekek hamar belejöttek a játékba, és nagyon ügyesen megoldották a szokatlan feladatokat.
Ezután egy gyors állathangos párkereső következett, ahol békák, bátor oroszlánok, vonyító farkasok lepték el a kultúr udvarát, majd építettünk egy kézalagutat, ami már önmagában megalapozta a nagysikerű Bújj bújj zöld ágat. Az állathangoknál maradva játszottunk egy hang- és egy hullahopp-körbeadóst, és végül zárásnak – hogy mozogjunk is – a gyerekek által választott jégfogóban igyekeztünk nem megfagyni.
A társasjátékozás megfelelő ütemben halad, napról-napra érkeznek az apró sikerek. Szépen bontogatjuk az eddig általunk is épített falakat: fiúk-lányok, kicsik nagyok együtt, egy-egy No thanks vagy Csótánypóker erejéig, és kisebbek is tanulják a nehezebb mechanizmusokat, mint a licitálás vagy a területfoglalás, előbbire megint csak jó példa a No thanks, utóbbira pedig a Nyolc perces birodalom.
Ezzel párhuzamosan a másik házban a három leendő elsősünkkel próbáltuk a hőséget enyhíteni jégbefagyott kincsek keresésével, fagyivásárlással, aminek a célja nem volt más, mint hogy kicsit ismerkedjünk a számokkal, gyakoroljuk a számlálást, számolást. Az első táborban kicsit vaktában lövöldözünk ezekkel az alkalmakkal, most próbáljuk jobban megismerni a gyerekeket, felmérjük a nehézségeket, erősségeket, amire az elkövetkező hetekben építeni tudunk. Szerencsére úgy tűnik, hogy jó úton haladunk, mert élvezik, szívesen jönnek utána a kultúrba is további játékra és a másnapi alkalmat is nagyon várják.
A mai kézműves foglalkozáson kipróbáltunk valami új dolgot. Először megnéztük a gyerekekkel egy régi diavetítőn a Ludas Matyi c. mesét, majd a meséhez kapcsolódóan készítettünk bábukat. Sajnos ekkor még kevés gyereket érdekelt a vetítés, mégis sokan az asztalhoz tévedtek és leültek bábut csinálni. A figurák készítése közben beszélgettünk a történetről, a szereplőkről, jó hangulatú volt a barkácsolás. A munka után még volt egy kis időnk a délelőttből, így újra befészkeltük magunkat a sötét színpadra a mesékkel. Fantasztikusan sikerült, ezt az is bizonyítja, hogy az összes gyerek érdeklődve hallgatott végig két mesét, majd követelték a folytatást. Ennek persze nem lehet ellenállni, így holnap újra mesélünk!
Mára megérkezett a nagy hőség. A déli pihenés után mindenki kiszaladt a pályára és elkezdődött rögtön a foci, a kártyázás, az ernyőzés, miközben két önkéntes elkezdte összerakni az új alacsony kötélpályánkat. A gyerekek mind érdeklődve bámulták, hogy milyen lesz, alig lehetett a figyelmüket más játékra terelni.
Aztán elkezdődött a focimeccs és a tűző nap és az árnyék nélküli pálya ellenére összegyűlik tüstént hat-hét gyerek csapatonként. Egy pár pici focista is jön játszani és meglepően jól tartják a lépést a nagyokkal. Izgalmas a meccs, bár nem valami szoros, az egyik csapat már vezet négy-egyre és olyan szépen passzolnak és céloznak, hogy az ellenfélnek nincs sok esélye! Már mindenki izzadt és kimerült, de nincs mese, folytatódik a cselezgetés, passzolás, futás, amíg össze nem gyűlik tíz gól. Jó a hangulat végig, mindenki beszélget, hülyéskedik, játszik egymással, csak akkor van nagy lárma amikor a kapuból gyönyörű gólt rúgnak mindenki feje fölött! El kell fogadni a csodás rúgást, már csak kettő gól hiányzik a győzelemhez! A meccs véget is ér és minden játékos lezuhan az árnyékos fűbe egy flakon vízzel, hogy kipihenjék magukat.
Az elmúlt táborokban a foci nem kapott kulcsszerepet, amit sokféleképpen próbáltunk megmagyarázni: kevés az egykorú, focizni szerető gyerek, nyitottak más sportokra stb. Idén kiderült, hogy pusztán arról volt szó, hogy két-két pulóver közé nem olyan izgalmas játszani, mint kapukra, még ha kicsit rozsdásak és csálék is azok.
A rövid szusszanás után hamar kezdetét veszi a mai természettudós foglalkozás is. A gyerekek kitörő lelkesedéssel fogadták a régi-új kísérletet, hiszen megint igazi robbantómesterekké válhattak egy fél órára. A korábban már megismert kémiai reakciót használtuk most is: zárható zacskókba ecetsav vizes oldatát töltötték a kis tudósok, valamint – a móka kedvéért – az oldatokat különféle színű ételfestékekkel színeztek meg. Ezután került a zacskókba a papírzsebkendőbe csomagolt szódabikarbóna (fontos a zsebkendő, hiszen így tovább tart a reakció!), majd a zacskók lezárása után már csak az izgatott visszaszámlálás volt hátra a színes pukkanásokig.
Ági, András, Bogi, Bogi, Eszter, Julcsi, Julie, Máté, Milán, Petra, Sári
