Kipukkanva

A mai drámás foglalkozáson már érezhető volt a gyerekeken az a fajta általános fáradtság, ami a hét közepe felé legtöbbször jelentkezni szokott, és egyébként teljesen normális egy ilyen aktív, programokkal teli tábor esetén. Ez több formában is megmutatkozott a mai délelőtt folyamán: a koncentráció csökkenésében, a türelem hiányában és az együttműködési készség redukálódásában. Ennek ellenére megtanultuk a Nád a házam teteje, teteje… című népdalt, és kötöttünk hozzá különféle mozgásformákat, az alapséma mellett pedig több mókás változatot is kipróbáltunk, az egyik variációban például egy cifra bajszú víziló szállt a házunk tetejére.

Mozgásos, fantáziát igénylő gyakorlatnak a búzazsákos játékot választottuk: a feladat során mindannyian összeálltunk egy hatalmas búzazsákká, majd kipukkantunk és eljátszottuk, ahogy a búzaszemek kifolynak a zsákból. Ezután hamar a legkülönfélébb felfújható dolgokká változtunk – lapos biciklikerékké, úszógumivá, labdává – a hősies jelentkezők pedig egy képzeletbeli pumpa segítségével sokszor pukkanásig fújtak minket.

Végül kipróbáltunk még néhány játékot, de hamar felismertük, hogy ez az alkalom nem lesz igazán jó a mélyebb koncentrációt igénylő gyakorlatokhoz – a drámajátékokat pedig sose lehet erőltetni! -, úgyhogy a This is story of my pony-val zártunk, és bementünk a kultúrba, ahol kezdetét vette a többi foglalkozás.

A kézműves viszont ma is nagy sikert aratott. Három ötlettel is készültünk, de a gyerekek már az elsőben annyira elmerültek, hogy a másik kettőt ma elengedtük, és egy későbbi alkalommal mutatjuk majd meg nekik. Kis fadarabokra ragasztottunk dekorgumiból kivágott mintákat, amit temperába mártva pecsétként tudtunk használni. Megteltek a rajzlapok sok szép, színes autóval, virággal, szívecskével, és mi is csupa festékesek lettünk a végére.

Az angolosokkal két egyéni foglalkozást is tartottunk. Egyik sem volt túl hosszú, de mindegyik tartalmas volt, és a gyerekek is élvezték. Az egyiken az állatokat ismételtük át, és azt is megnéztük, hogy melyik állat hogy beszél angolul. Ezután Dixit kártyákról próbáltuk angolul elmondani, hogy mit láthatunk rajta, s bizony nagy motiváció volt, hogy átlagosan több, mint tíz dolgot már felismert a képekről. A másikon az érzelmekről és hangulatokról beszéltünk, majd az országokat és nemzetiségeket is átismételtük. Nagy sikernek számít, hogy habár szombatra nem terveztünk már angolozást, mindkét lány azt mondta, hogy holnap is szeretné folytatni az elkezdett feladatokat, és a harmadik angolosunk, akit eddig egyszer sem sikerült rávenni egy kis angolozásra, ma úgy döntött, holnap ő is beáll a társaihoz. Reméljük valóban így lesz.

A németes foglalkozást ma egy edukatív társasjátékkal folytattuk. A játékosok Berlin belvárosában barangolhatnak és közben megismerkedhetnek a város és Németország nevezetességeivel úgy, hogy egyes állomásokon szavakat és mondatokat fordítanak. A játékot váratlan sebességgel az egyik kislány nyerte. Visszavágó holnap! A héten kipróbált új nyelvi eszközök közül eddig ez bizonyult a legjobbnak, hiszen a gyerekek játszva fejleszthetik a szókincsüket. A folytatásban egy újabb Activity párbaj következett, amibe egy olyan lány is beszállt, akit a héten eddig nem lehetett németezésre bírni. Jó volt látni, hogy már a frissen tanult szavak közül is többet fel tudtak idézni a gyerekek.

A iskolaelőkészítő foglalkozás keretében ma kipróbáltunk egy új dolgot. A szabadban ülve beszélgettünk az évszakokról, lottóztunk, verset tanultunk.

Ezután következett a foglalkozás legizgalmasabb része. A trambulinban ugrálva, labdát dobálva, a verset skandálva tanultuk tovább az évszakok jellemzőit. Lezárásként még egy-két babzsákos ügyességi játékot is kipróbáltunk. A helyzet picit szokatlan volt a gyerekek számára, kissé össze is zavarta őket a trambulin-tanulás keveredése, de úgy gondoljuk, hogy még sok mindent ki tudunk hozni belőle és a trambulinban töltött időt is minél hasznosabban tudjuk felhasználni.

A kiscsoportos természettudós programon folytattuk a meteorológiával foglalkozó projektünket. Ismét naplóztuk az időjárás sajátosságait, amik felkerültek a tablóra: megnéztük, merről fúj a szél, milyen erősen, vannak-e felhők, hullott-e csapadék, és megmértük a hőmérsékletet is.

Ezután Miss Mitzivel elutaztunk Vízországba, azaz megnéztünk egy részletet a Varázslatos iskolabusz című rajzfilmsorozatból, ami a víz körforgásával foglalkozott. Ennek kapcsán megbeszéltük, hogyan párolog el a víz, hogyan alakul felhővé a pára, miként változik az csapadékká, majd ismét a talajba szivárogva bekerül a folyókba, tavakba, óceánokba, ahol előről kezdődik a folyamat. Hogy elmélyítsük a megszerzett ismereteket, mindegyik gyerek elkészítette a saját modelljét a víz körforgásáról, amit aztán haza is vihettek.

A pályán ezen a nyáron csoda dolgok történnek. Valahogy mindenki megtalálja a helyét, ha vannak is lézengők, nagyon kevesen. Pedig nem lehet azt mondani, hogy kevesebben vannak a gyerekek, sőt, a régi káosz, a rengeteg üresjárat sehol.

Ma is működtek a megszokott elemek: a foci, az ernyő, a méta, a körjátékok, a kötél, a kártyák. De mindenhol akadt olyan dolog, amit érdemes kiemelnünk. A fociban például a 8 éves fiútól a 16 éves lányig sokan részt vettek, és az idősebbek vigyáztak a kisebbekre, nem volt sértődés, hogy csak nagyok játsszanak, mindenki elfogadta a helyzetet és kihoztuk belőle a legtöbbet: két jó hangulatú, szoros meccset.

A kisebbek labdáztak, körjátékokat játszottak, dobbléztak, a kötélen pedig nem csak mi segítettünk a gyerekeknek, hanem ők is nekünk.

A tegnapi filmhez kapcsolódó beszélgetős foglalkozás beteljesítette az előzetes elképzelésünket, sőt még túl is szárnyalta azt. A mozinézők fele jött el, akikkel egy laza bemelegítő beszélgetéssel indítottunk a film cselekményéről. Már itt olyan mélységeket érintettek, mint a szereplők kapcsolata, viszonyrendszere és az agresszivitás. Ezt követően a filmben megjelenő mester-tanítvány karaktereket kezdtük boncolgatni: 1-től 10-ig terjedő skálán értékeltük a szimpatizálás mértékét. A válaszok sosem voltak egyértelműen pozitívak vagy negatívak, az érvek között folyamatosan jelen volt a kettősség: karrier és magánélet, kitartás és feladás, elvakultság és józanság, magány és társaság, szigor és engedékenység. Nagyon gördülékeny volt a foglalkozás, csak néhány hívószóra volt szükség ahhoz, hogy elinduljon egy mélyebb beszélgetés is. Zárásként elkészítettük a film plakátját a saját értelmezésünkben, így az addig boncolgatott tartalmak vizuálisan is megjelentek, kiegészültek a karakterek közti viszonyrendszerrel. Miután saját magunkat is elhelyeztük a képen, új címeket adtunk a filmnek (A dob es a csapat, A párbaj, Némön akarata, Flecsőr vs. Némön). A kép elkészült, a beszélgetés véget ért, ám a tegnapi gyors távozással ellentétben úgy tűnt, hogy ma akár maradtak is volna még. A film kapcsán felgyülemlett feszültségeket sikerült kiadnunk magunkból, de a legjobb talán mégis az volt, hogy számos értékes gondolatot is megoszthattunk egymással. Annyi biztos, hogy a filmezést és a hozzá kapcsolódó kissé tematikusabb foglalkozásokat folytatni, mélyíteni fogjuk a jövőben.

András, Bence, Berta, Bogi, Eszter, Julcsi, Máté, Milán, Orsi, Petra, Tami