A mai délelőttön kalandos csillagközi utazásra indultunk. Meglátogattuk többek között a Sárkányok bolygóját (királylányok-királyfik-sárkányok), az egerek világát (egérfogó) és még olyan dermesztő hidegben is jártunk, ahol gyorsan fel kell rántanunk a csápjainkat, mielőtt lefagynának (kard a pajzsba).

Bár voltak gyerekek, akik egyes játékoknál elvonultak, később vagy visszatértek vagy újak álltak be a helyükre, így a létszám végig ideális volt a tervezett foglalkozás véghezviteléhez. Továbbra is igyekeztünk a gyerekekkel együtt alakítani a történet fonalát, a közös érdeklődést sikeresen fenntartotta, hogy éppen lávatengert vagy sziklasivatagot képzelnek hevenyészett űrhajónk köré.

Magunk részéről elégedettek voltunk a foglalkozás minőségével és mennyiségével egyaránt. Külön sikernek könyveltük el azt az epizódot, amikor a játékról lemaradt egyik kisfiú a délelőtti foglalkozás végén kért minket, hogy mutassuk meg neki is az egereket.

Ebben a táborban nem egy adott mese cselekményéhez igazodtunk, hanem egy tematikus keretet próbáltunk fenntartani a foglalkozások során. Úgy érezzük, ez beváltotta a hozzá fűzött reményeket, bár a tábor drámás szempontból nem indult kecsegtetően, a csütörtöki mélypont után még az is felvetődött, szükség van-e egyáltalán a foglalkozásokra. Ennek a hullámvölgynek a pozitív hozadéka volt, hogy értékes beszélgetéseket folytathattunk arról, mi is valójában a célunk a toldi drámaprojekttel. Záróreflexióként a gyerekek véleményét szeretnénk inkább közvetíteni, ezért tervezzük, hogy holnap hármójukkal rövid beszélgetést folytatunk. Amennyiben sikerrel járunk, az eredményt a blogon közzé fogjuk tenni.

A hét elején megismert és azóta rendületlenül hódító dámából rögtön versenyt is rendeztünk. A sokat tapasztalt társasozóink hamar meglátták a játék mélységeit, de a kevésbé rutinos játékosok is gyorsan elsajátították a szabályokat, és innentől kezdve nem volt megállás, egyik komoly csatát a másik után vívták egymással. Összességében elmondható, hogy méltó ellenfelet találtak egymásban a társasozás világában jártasak és kevésbé jártasak, kisebbek és nagyobbak, lányok és fiúk, többször láttunk olyan párokat megmérkőzni, akik rendszerint nem ülnek le egy asztalhoz játszani. A versenyben bárki részt vehetett, és mindenki minden nap játszhatott egyet az összes többi indulóval. A győzelem 2, a döntetlen 1-1, a vereség 0 pontot ért, így napról napra átrendeződött a verseny állása. A mai döntőt a két legjobb vívta 5 pontig. Az első játék után fordult az állás, a kezdeti vereség után nem lehetett megállítani a bajnokunkat, aki három győzelemmel érdemelte ki az elsőnek járó dámakészletet.

A dáma absztrakt mivolta és pusztító jellege nem igazán hasonlít a jól megszokott, tanodában vagy táborokban sokat játszott társasainkhoz, de úgy tűnik, ideje továbbgondolnunk ezt az irányt is. A délutáni foglalkozásokról hazafelé tartva megláttak nálunk egy hasonló küllemű játékot (Onitama), amit persze rögtön el kellett magyaráznunk, és haza sem akartak menni próbajáték, illetve a holnap kipróbálási lehetőség ígérete nélkül.

Rendhagyóan indítottuk a mai diafilmezést. Csillagképeket vetítettünk a falra, a gyerekek pedig lelkesen találgattak, vajon melyik lehet az, mire hasonlít. Nem volt könnyű, de lett pár helyes és kreatív megfejtés is. Ehhez csupán a vetítőre és kilyukasztgatott kartonokra volt szükségünk.

A természettudósainkkal elérkeztünk az utolsó alkalomhoz. Nem terveztük túl, kicsit beszélgettünk a héten megismert szervekről, azokról az érdekes tényekről, amiket megjegyeztek és kiválaszthatták azt a szervet, amiről szívesen megnéznének egy Egyszer volt… az élet részt, így Az agy című epizóddal zártuk ezt a nyarat. Sokat gondolkodtunk, illetve még sokat fogunk töprengeni azon, hogy a héten mi miatt éreztük azt, hogy nem tudtuk megragadni a gyerekek figyelmét annyira, mint korábban, például az időjárás projektnél. Lehetséges, hogy a kicsit nehezebb téma miatt ütköztünk akadályokba, de az is lehet, hogy a gyerekek jobban együttműködtek volna, ha minden alkalommal egyénileg készíthetik el saját kísérleteiket. Legközelebb próbálunk erre is jobban figyelni. Mindenesetre úgy látjuk, hogy az alapok jók, a projektmódszer ősszel is működőképes lesz némi átalakítás után és így talán sikerül fokozatosan a természettudományos tárgyakat közelebb hoznunk hozzájuk.

Délután folytattuk a rögbizést a sportpályán. Miközben a kisebbek az árnyékban hűsölve kártyáztak, labdáztak, limbóztak, szerencsénket próbára téve kimerészkedtünk az érzetre 40 fokos hőségbe, egy újabb mérkőzés erejéig. Az ezt megelőző bemelegítés megtette a hatását: a tegnaphoz képest jóval több volt a jól helyezett, pontos passz, világossá váltak a csapattagok által betöltendő  pozíciók funkciói, gyorsabb, összehangoltabb volt a játék. Jól tűrték azt is, hogy a focizás közben tapasztaltnál gyakrabban állt meg a meccs, hiszen minden ellenféllel való kontakt után az adott helyről hátrafelé folytatódott a tojáslabda útja. A nagy meleg miatt a szokásosnál több ivószünetet is be kellett iktatnunk, de így is kellőképpen elfáradtunk ahhoz, hogy elmondható legyen: a rögbi nem az a csapatjáték, ahol az ember megússza a mérkőzést némi pályaszéli sétálgatással.

Délután megtartottuk az Alul semmi című filmre épülő beszélgetőkört. A foglalkozás elején kiemeltük, mely szálak fogták meg a gyerekeket leginkább a filmben; ennek kapcsán elemeztük a filmben megjelenő apa-fia kapcsolatot; kicsit körüljártuk a munkalehetőségeket és a munkanélküliség- alulfizetett állások dilemmáját; valamint a testkép-önbizalom témája is felmerült. Majd olyan idézetekről beszéltünk, amelyek megfogalmazták a három főbb szereplő motivációját a pénzkeresésre, illetve jellemezték helyzetük kilátástalanságát. A fókuszba az a dilemma került, hogy a munkanélküli főszereplőknek el kellett volna-e fogadnia bármilyen álláslehetőséget. Ezután két kisebb csoportban részletesen összegyűjtöttük két szereplő esetében, hogy mi motiválta őket arra, hogy sztriptíztáncosok legyenek. Felmerültek nagyon érdekes szempontok, többek között a baráti kapcsolat, a munkanélküliség miatt érzett szégyen és a családtagok támogatása. Egyre inkább el tudnak mélyülni a gyerekek egy-egy kiemelt témában, és több szempontból megvizsgálnak egyes kérdéseket. A foglalkozást végül azzal zártuk, hogy munka-e a sztriptíz, és hogy van-e olyan élethelyzet, amikor elképzelhető megoldásként. Ez volt a nyár utolsó beszélgetőköre; úgy tűnik, a filmklub is beérett, és mindenképpen szeretnénk folytatni. Ősszel pedig a disputa, és a pályaorientációs projekt keretein belül lesznek ennek a csoportnak foglalkozások.

A holnap délelőtti foglalkozásokkal búcsúzunk a nyári táboroktól és a gyerekektől, kicsit pihenünk mi is, ősszel viszont folytatjuk a tanodában.

Bence, Berta, Bogi, Bogi, Eszter, Flóra, Marci, Julcsi, Sári, Tami