A kilenc perces értekezlet
Újabb tartalmas hetet tudhatunk magunk mögött. Még múlt héten beindítottuk a hét eleji online tanulásokat is, ami mostanra teljes létszámmal működik – igaz, ebben az évben szeretnénk túllépni a tavalyi formán. Külön öröm, hogy sikerült új gyereket bekapcsoltunk ebbe az elembe is, aki sikerrel és motiváltan van túl az első alkalmon, így hetente kétszer is tanul velünk, miközben az előző tanév nagyobbik részében nem tudtuk elérni.
Tovább folytattuk a szövegértésfejlesztés megújítását, fókuszálva a kreatív, cselekvéses feldolgozásokra: újabb társast tanultunk meg így (Blokus), de balettoztunk és képregényt is rajzoltunk.
Nem maradt el az elsősök foglalkozása sem, és pörgött tovább a pályaorientációs projekt is, mely témához a szülőkkel való beszélgetés során is megérkeztünk.
A legkiemelkedőbb történésről viszont picit bővebben is szeretnénk írni. Most hétvégén a toldi disputás körben lezajlott egy komplex vita, amiben egy valós, életközeli szituációt adtunk nekik, szerepekkel és felkészülési idővel. Kigondolhatták a szerep jellemzőit, az érveket és azt is mérlegelték, hogy a vita további résztvevői miként reagálnak majd. Beültünk a ringbe, és kilenc perc alatt meghoztunk egy döntést. A vitának volt eleje és vége, de legfőképpen volt tartalma érvekkel, ellenérvekkel, sőt még vitás kézjelekkel is. A foglalkozásnak pedig volt kerete, ráhangolódással, reflexióval és záró körrel. De hogyan jutottunk el idáig egy hónap alatt olyan srácokkal, akik még soha nem voltak hasonló szerepben, akik nem tudták, hogyan lehet szabályos keretek között vitázni és nem csak veszekedni?
Arra gondoltunk, egy kicsit összefoglaljuk, hogy honnan indultunk, mi történt velünk eddig és hol tartunk most, sőt jövőbeni terveinkről is elárulunk egy keveset. Az első két alkalom a ráhangolásról, a behúzásról, a szabályok és a keretek megalkotásáról szólt. Mi az, hogy vita, mi az a disputa? Hogyan tudunk jól együtt dolgozni, minket érdeklő témákról vitatkozni? Bevalljuk: nagyon nehezen indult be a dolog. A foglalkozások keret nélküliek voltak, kevés volt a gyakorlat és olyasmit akartunk definiálni, amiről még nem volt kellő tapasztalatuk. De sem mi, sem ők nem adták föl, sőt! Alakítottunk a dologon, így elindultak a viták, provokatív, megosztó mondatok mentén, mint pl. „a lányok okosabbak, mint a fiúk”. Éles helyzetben rögtön működött a dolog, ment a két sarok, jöttek az érvek, na meg a cáfolatok is. Ha most újrakezdenénk a projektet, lehet, hogy fordítanánk a sorrenden és előbb dobnánk be őket a mélyvízbe vitázni, s csak aztán alkotnánk kereteket. Vagy legalábbis jobban figyelnénk az egyensúlyra. Mindenesetre most így alakult, viszont így is egyre jobban működött, egyre inkább életre kelt a disputás körünk. Jöhettek a sztoris, értékválasztós és szimpátiasorrendes gyakorlatok, mint a Lovag & Lady, vagy a Leila dilemmája. Ezeket az alkalmakat imádták, főleg a történeti csavarok, na meg a beszélgetések, viták, ellentétek és a megállapodások miatt. Itt már eljutottunk odáig, hogy a foglalkozásoknak volt eleje (pl.figura választás hangulat alapján) és volt vége (pl. Dixit kártyás reflexió a vitára), használtuk a kétsarkos, a négysarkos vitát, dolgoztunk kis-és nagycsoportban is. A tervezés innentől vált igazán nehézzé, hiszen továbbra is olyasmit kellett vinnünk, ami nagyon érdekli őket, amiben megjelennek a kedvenc elemek (értékek, konfliktusok), de a vitázási képességüket is kihívás elé állítja.
Az első októberi foglalkozás megtervezésekor legalább három-négy tervet készítettünk, majd vetettünk el, mire megalkotásra került a „Sulibáró, avagy ittasan az iskolában” címet viselő foglalkozástervünk. Volt ráhangolás, ahol fán ülő emberrajzokból választottunk hangulatunknak megfelelőt, majd elsajátítottuk a vitás kézjeleket is, aminek igen nagy sikere volt. A táblára felskiccelt három jelenet, plusz a Sulibárós cím alapján kitalálták, hogy egy olyan szituációról lesz szó, amiben néhány fiatalnak iskolán belül gyűlt meg a gondja az alkohollal és ennek következtében a tanárokkal, valamint a házirenddel is. Szerepek szerint kellett felkészülni az „értekezletre”, melynek során meg kellett állapodniuk abban, hogy milyen büntetést szabnak ki az alkoholt fogyasztó diákokra. A felkészülés gyerek-pedagógus párban, egy esetben trióban zajlott, ahol átgondoltuk az érveket, de megpróbáltuk kitalálni azt is, hogy vajon a többi szereplő mit fog majd mondani, hogyan fog érvelni a vita során.
A ringben aztán helyet foglalt egy szülő, egy diák, két tanár és az iskola igazgatója is, mindenki jegyzetekkel teleírt papírt szorongatva. Mielőtt elindítottuk volna a vitát, utaltunk a szabályainkra, a megállapodásra és biztattuk őket a kézjelek használatára. A vitára tíz perc állt rendelkezésre, ám kilenc perc alatt megszületett a közös, mindenki számára elfogadható döntés (egyforma büntetést mindenkinek: igazgatói intő a fiataloknak). Nagyon örültünk a megállapodásnak, de még inkább az élménynek. Néhányan szerepcserével folytatták is volna a vitázást, de nem szerettük volna túlhúzni, nem kockáztattunk, inkább arra kértük őket, hogy válasszanak ki egy olyan szmájlit, ami a vitában való részvételüket a leginkább leírja. Mindenki jó érzéseket közölt, a két tanár szerep közül az egyik azonban megfogalmazta társa irányába, hogy elnyomta őt, emiatt nem érezte olyan jól magát. Ez a megnyilvánulás szintén nagy szó: kritikát, érzést közlünk, mindezt bántó minősítés nélkül. Úgy érezzük, ez a tegnapi alkalom jó csúcspontja volt az elmúlt hónap közös munkájának. A következő egy hónapra a vitázási, problémamegoldási képességük mélyítése lesz az elsődleges cél, miközben sorra olyan témákat viszünk majd, ami érdekli és érinti is őket. Most nagyon nagy a flow, persze tudjuk, hogy egy foglalkozás sikere számos más tényezőn is múlik, amire mi kevéssé lehetünk befolyással. Azonban az elmúlt egy hónap egyértelműen fejlődés a srácok működését illetően. Bízunk benne, hogy a következő hónap végén szintén egy ilyen, vagy még ennél is sikeresebb beszámolóval jelentkezhetünk majd. És még az is lehet, hogy a projekt kinövi magát, így állandó elemként lesz jelen a Toldi Tanoda disputás srácai életében, így a frissen megjelent tanoda pályázat írása során is gondolunk majd rá.