Nagyon jól sikerült a héten az összes kicsis foglalkozás. A két ovis nagyon lelkesen jött pénteken. A kisfiút már az oviból elhozzuk, hogy beleférjen a szoros napirendbe az ő foglalkozása is. Így már a tanodához vezető úton megkezdődik egy foglalkozás. Beszélgetünk, fogócskázunk, énekelünk. Mire leülünk az asztalhoz már rá is hangolódtunk mindketten a tanulásra, a játékra, az egymásra figyelésre. A játék most a gyurma körül forgott, gyúrtuk, vágtuk, beleszúrtunk dolgokat, nyomkodtuk. A fejlődés egyértelműen látható, már húsz percet végig ül, aktívan dolgozik, követi az utasításokat. Ez pár hónappal ezelőtt még bizony komoly gondokat okozott. Egyre bátrabban hozzuk neki a nehezebb, kihívást jelentő feladatokat. Fantasztikus végig követni ezt a folyamatot!

20151113_125059

Az ovis kislány is jött. Játék közben végig azt éreztük, nem lehet eléggé nehezíteni a feladatokat, mindet ügyesen megoldotta. Van, ami még nehézséget okoz, ezek figyelembe vételével készítjük az újabb foglalkozásterveket hétről-hétre. Ez alkalommal az érzékszerveinkkel foglalkoztunk, játszottunk tapintós és szagolgatós játékkal, a végén még játszani is volt időnk.

IMG_20151113_151334

Szeretnénk a közeljövőben még két ovis gyereket elérni, akik szintén iskolába mennek szeptembertől. Reméljük, sikerül elcsábítani őket is egy-két alkalommal, és megszeretik a tanodás foglalkozásokat!

Úgy ahogy a tavalyi ovisok közül is van/vannak, akik velünk maradtak. Már második hete csak egy lány jön, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy párban fognak tudni dolgozni – a másik kislány sajnos most orvosnál volt. Egy fiút viszont nem tudunk annyira motiválni, hogy velünk töltse a szombat reggeleket. Nála keressük még a megoldást, hátha más időpontban, egyéni foglalkozások keretében, vagy a szünetekben be tud majd kapcsolódni. Addig sem szabad tétlenkedni, így Mosó Masa segítségével, legújabb, helyi önkéntesünk támogatásával tanultunk sokat az m betűről.

DSC_1472Persze nem csak apróságok járnak hozzánk. Ez egy igazán átlagos, jó hét volt, amikor csak egy-két foglalkozás maradt el, egy-két gyerek nem jött. Ilyenkor mindig eszünkbe jut a tavaly, a tavalyelőtt, ahogy akár itt a blogban is vissza lehet követni, hiszen sok-sok bejegyzés szólt arról, hogy milyen nehéz tervezni, mennyi a bizonytalanság. És sok minden más is fejlődött. Kicsit jobban odafigyelve ezen a héten nagyon sok olyan játékot láthattunk, ahol bizony nélkülünk is elboldogulnak egy-egy alkalommal, és nem csak kétszemélyesekben.

IMG_20151113_145552

IMG_20151114_090959

IMG_20151112_172723A hét legfontosabb eseménye azonban péntek délelőtt zajlott, méghozzá a gyerekek nélkül, persze értük. Az egész hét a Toldi Tanoda új épületéről szólt, hiszen sikeresen zárult egy Adjukössze-kampány, melyben a  felújítást lehetett támogatni, de tavasszal az MVM-mel közösen a Civil Licit-nek köszönhetően Mesekert is épül majd az udvaron. Mi pedig péntek délelőtt elkezdtünk bepakolni, hiszen a tanulásra szánt szoba már nagyon jól áll – a ház többi részén persze még rengeteg a munka. Alig várjuk, hogy a nagyobb, tágasabb térben, egy jobb helyen lévő házban fogadhassuk a gyerekeket. Egy-két próbaalkalom talán már a jövő héten megtörténhet. Hátha.

12232795_204058943259687_5639843703423038635_o

12240028_10206424107695658_4016510351826060988_n

  •  

Hozzászólás írása