Helyi erő
Különös dolog a sikerélmény. Sokszor kérdezik, hogy megéri-e ezt csinálni. Ennyit utazni, ennyi időt és energiát áldozni a gyerekekkel való foglalkozásra, miközben az a néhány óra, ami egy-egy gyerekre jut a héten, nagyon kevésnek tűnik ahhoz képest, amit más környezetben, más elvárások között töltenek. Mikor lesz ennek eredménye? Lesz egyáltalán? És ha van hatásunk, az meddig tart? Ki fogja ezt csinálni, ha befejezzük az egyetemet, más területen kezdünk dolgozni, gyerekeink lesznek?
Nehéz ezekre válaszolni, ha általános kérdésekként gondolunk rájuk. Akkor talán azt mondhatjuk, hogy a mostani óvodásoknál, kisiskolásoknál, vagy az ő gyerekeiknél tudhatunk majd meg többet az eredményességünkről. Lehet, hogy mi nem is fogjuk már látni, hogy hová jutottak ők. Ettől függetlenül persze, hogy megéri ezt csinálni, ez nem lehet kérdés. És ebben folyamatosan megerősít minket az, hogy látjuk az egyes gyerekeken, hogy mennyi területen fejlődtek az elmúlt években. Nyilván nem minden a tanodának és a táboroknak köszönhető, de különösen sokat jelentenek azok a pillanatok, amikor közvetlenül látjuk egy-egy programelemünk sikeres megvalósulását. Mondjuk azt, hogy milyen hosszú vagy milyen összetett társasokat játszanak, és mennyire koncentrált figyelemmel. Erről már sok tapasztalatot szereztünk az elmúlt években, de a párhuzamosan futó új projektekek is kezdik éreztetni a hatásukat.
Idén kezdtünk például célzottabban foglalkozni a pályaorientációval, először kiscsoportos foglalkozáson azokkal, akik már közel állnak a döntéshez, iskolaváltáshoz, továbbtanuláshoz, majd egyéni beszélgetésekkel folytattuk. Az egyik ilyen beszélgetésen körvonalazódott, hogy az egyik lány óvónőként tudja elképzelni magát a jövőben, mert szívesen foglalkozik kicsi gyerekekkel. Az őszi táborunkban már megfogalmazódott benne az a gondolat, hogy akár nekünk is segíthetne, azt mondta, hogy lenne ő is önkéntes. Nagyon nagy dolognak tartjuk, hogy ezt jelezte nekünk, így a múlt héten már be is vontuk az elősők kiscsoportos foglalkozásába. A foglalkozás egészének megtervezése még nélküle történt, de azt előre egyeztettük, hogy miben tud segíteni, és ezek után aktívan részt is vett a lebonyolításban, mesélt, segített a feldatoknál, játszott, összességében gyorsan megtalálta a helyét. Úgy tűnik, hogy jól érezte magát ebben a helyzetben, úgyhogy megpróbálunk egyre több feladatot megosztani vele.
Szerencsére vannak mások is, akiknek hozzá hasonlóan segítőként látjuk a helyét a tanodában, így remélhetőleg újabb helyi erőkkel bővül a csapat a közeljövőben. Persze ezek az elemek egy-egy játék során már megjelentek, segítettek az idősebbek ebben-abban, de a tudatosság és a szervezettség még hiányzott. Viszont ha minden a terveink szerint alakul, hamarosan egyre kevésbé lesz nyomasztó a kérdés, hogy ki fogja ezt utánunk csinálni, mert egy válaszunk biztosan lesz rá.
