?

Hamisítatlan év vége, jó idő. Ez általában két dolgot jelent: kevesebb gyerek, kevesebb önkéntes. Előbbieket a napsütés, utóbbiakat a vizsgák tartják távol. Nem volt ez másképp ezen a héten sem, bár az is igaz, hogy a mostani kevés gyerek 2 éve még nagyon is soknak számított volna. Persze azóta rengeteg minden változott. Ma már két pedagógus nem tudja megoldani az egész heti munkát, pedig most csupán ennyien voltunk. Ilyenkor elsősorban a távol maradó önkéntesek online támogatása lehet megoldás, de a héten alkalmi segítségünk is akadt – bár ki tudja, hogy valóban alkalmi volt-e, vagy csak egy folyamat elején vagyunk. Az Igazgyöngy Alapítvány egész munkáját támogató önkéntesek most a tanodaprojektbe is beszálltak, így a csütörtök-péntek teljes kapacitással működhetett. Sok pozitívum mellett ebből most azt emelnénk ki, hogy az elmúlt években sikerült valóban olyan rendszert kialakítani, amibe így be lehet lépni. Régóta tudjuk, hogy ha pár embertől tesszük függővé a helyszíni munkánkat akkor azt nem sokáig tudjuk fenntartani, így a tervezésre, előkészítésre, háttérmunkára óriási hangsúly került. Kész feladatlapok, megtervezett és pontosan leírt foglalkozástervek állnak rendelkezésünkre minden gyerek számára és mindig aktuálisan, személyre szabottan. Néhány gombnyomással minden előhívható, megjegyzésekkel gazdagon ellátva, hogy esély se legyen eltévedni, de ha valami mégsem egyértelmű, akkor a mentor vagy a feladatlap készítője elérhető, kérdezhető. A tanulási naplónak köszönhetően pedig a megvalósult foglalkozás is mindenki számára megismerhető, ami nem csak akkor fontos, ha valaki teljesen újként dolgozik velünk, de akkor is, ha adott gyerekkel már régen foglalkoztál, így könnyebben képbe kerülhetsz.

Az év vége persze nem csak zárást jelent, hanem azt is, hogy készülünk a következő tanévre. Készülnénk. Számos terv, ötlet pörög a fejekben, tele vagyunk motivációval, pontosan látjuk, hogy mit lehetne jobban csinálni, mitől lehetne hatékonyabb a tanoda, de mindent kitakar, megzavar egy hatalmas kérdőjel: mi a helyzet a tanodapályázattal? Továbbra sem tudunk semmit (2015 decemberében adtuk be a pályázatot), így pedig nagyon nehéz tervezni. Az alternatív forgatókönyvek lassan végtelen száma nyom agyon minket, mert bár próbálunk nem ezen gondolkodni, gyakran akaratlanul is erre terelődik a szó: mi lesz ha nyerünk, mi lesz ha nem nyerünk? Ilyen meg ilyen, sőt még amolyan lehetőségek is vannak, de nem tudjuk, hogy melyikkel kellene foglalkoznunk, melyikben kellene elmélyülni. Az Igazgyöngy Alapítványnak hála tudunk működni, ezt egyáltalán nem mondhatja el magáról minden tanoda, mely az előző pályázat zárása óta az újra vár. Elképzelni sem tudtuk, hogy május végén még nem lesz semmi információnk, miközben nyáron indul a projektidőszak. Nem számítottunk arra, hogy ilyenkor még nem látja mindeki, hogy akkor most tanodapedagógus lesz vagy sem. Senkitől sem lehet azt kérni május végén, hogy ne keressen állást, mondjon nemeket, mert lehet, hogy lesz pályázat, mert mi van ha nem. De azért mindenki vár, talán az utolsó pillanat utánig is, mert nyilván ezt szeretné csinálni, de ez senkinek sem egyszerű, csak hát nincs más választás. És akkor a gyerekekről még nem is szóltunk, hiszen mi legalább tudjuk mire várunk és miért, ők meg csak kérdezgetnek, hogy lesz-e ez, lesz-e az, megyünk-e majd kirándulni és a többi, mi meg próbáljuk úgy fogalmazni a válaszokat, hogy ne ígérjünk semmi olyat, amire nincs hatásunk, miközben fenntartjuk az érdeklődést, a motivációt meg sok mindent, ami a tanoda működéséhez kell.

De! Ez a hét is szuper volt, ahogy az összes. Mert mi ott voltunk a gyerekek pedig eljöttek hozzánk és történtek a történni valók. Például, hogy megnézték ők is azt a videót, amit nászajándékba készítettek önkéntesekkel karöltve egy tanodai esküvőre. A videó persze titkos, de ilyen, amikor nézik: