A délelőtt folyamán temérdek szövött teknős lepte el a toldi kultúrházat. A gyerekekkel három, csillagalakban összeragasztott spatulára tekertünk fel színes fonalakat teknő gyanánt, ami akár 3-4 színű is lehetett. Ezután már csak a fej és lábak megrajzolása hiányzott, na meg persze repülőteknős esetében a szárnyak készítése. Nagyon élvezték a gyerekek a munkát, folyamatosan érkeztek az újabb és újabb szorgos kézművesek a legkisebbektől a legnagyobbakig. A teknősök mellett készültek bőven a jól ismert fonott karkötők, sőt még egy spatulakígyó is született.

Az előző tábor alatt már írtunk arról, hogy a csoportos ovis foglalkozásunkat szét kellett bontani egy egyéni és egy páros csoportra, a héten pedig ma tartottuk meg először a páros foglalkozást. Főleg a színekkel, számokkal, a finommotoros mozgás fejlesztésével és a jobb-bal irányok felismerésével foglalkoztunk. Már most megfigyelhető, hogy a srácok egyre jobban működnek együtt, és sokkal nyugisabban dolgoztak végig. A színek már egészen jól mentek, de az irányokkal még többet kell foglalkoznunk a jövőben. A foglalkozást holnap megismételjük egyéni foglalkozásként is, és a következő blogban erről az alkalomról is beszámolunk.

Okulva a tegnapi nap tapasztalataiból ezúttal hat gyerekkel kezdtük a foglalkozást. Először rövid ismétlést tartottunk, aki akarta, folytathatta a tegnap elkezdett címert, majd rátértünk a mai nap feladatára: megalapítottuk a toldi helytörténetet kutató stábunkat. Újranéztük az előző történelem projekt elején készített filmet, jó volt a gyerekekkel “nosztalgiázni” a jó emlékű közös munkáról, a gyerekkorról, gyerekek és felnőttek közti különbségekről szóló ötperces alkotás elkészüléséről. Az emlékek felemlegetése után a mágnestáblára összegyűjtöttük azokat a szerepköröket, amikből egy stáb felépül, a riportertől a hangmérnökig mindenkiről szó esett. Megbeszéltük, ki milyen feladatot vállal majd ezek közül, majd rátértünk az interjúkérdések összegyűjtésére. Jó érzés volt látni, milyen sok kíváncsiság van a gyerekekben a régi toldi élet iránt, milyen volt a focipálya, volt-e kastély a környéken, milyen volt itt gyereknek, szülőnek lenni. Holnaptól minden kérdésükre választ kaphatnak majd az interjúk során, amiket régóta itt élő toldiakkal készítünk majd, akik voltak olyan kedvesek és hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a beszélgetések létrejöjjenek.

A héten még mindig a keménykedés a téma a nagyobbaknak tartott dispután. Ma az egyik célunk az volt, hogy absztrakt helyzetek értékelése helyett inkább a saját tapasztalataikról beszélgessenek. Ezt sikeresen megvalósítottuk, nagyon őszintén és nyíltan meséltek a suliban és a szórakozóhelyeken szerzett élményeikről. Módszertanilag nem vittünk újdonságot, a négy – és kétsarkos vita módszereit használtunk, bár volt, amikor nehezítésként megcseréltük a kiválasztott oldalt. Ezután játszottunk egy székfoglaló játékot is, ami még jobban feloldotta a srácokat, és egy kötetlen, jó hangulatú beszélgetést indított el. A foglalkozást reflexiós körrel zártuk, ahol a témát többször is kiemelték pozitívumként – talán azért, mert máshol nem igazán van lehetőségük ezeket az élményeiket feldolgozni.

András, Bence, Berta, Bogi, Jóska, Julcsi, Marci, Máté, Tami