Trailer

Már az első nap megtartottuk stábalakító ülésünket, ahol bemutattuk a megnyert pályázat tartalmát, átbeszéltük milyen feladataink vannak szeptember végéig, milyen eszközöket tudunk venni, milyen vendégek jönnek, hová utazunk. Fontos, hogy a gyerekek is belelássanak abba, hogyan működnek a pályázatok, mire jók, mi mindent köszönhetünk nekik, és ezzel együtt az, hogy érezzék a felelősséget, hiszen van egy elég kötött menetrendünk. Ennek a hétnek a legfontosabb célja, hogy alapvető fogalmakkal, a filmkészítés néhány folyamatával ismerkedjenek, úgy, hogy kézzelfogható produktummal zárjunk, melynek elkészítéséhez olyan tevékenységeket próbálgathatnak a srácok, amelyek a nagy, tanodáról szóló munka során is hangsúlyosak lesznek. Nagy öröm volt, hogy a mai foglalkozás záró részében éppen ezt fogalmazta meg az egyik résztvevő, mert felismerte, hogy most gyakorolni, tanulni fogunk, például interjút készíteni.

A csapat egy része ma két alkalommal is összeült. Az első foglalkozás témája a horrorfilm volt. Még az előző táborban próbálkoztak azzal a nagyobb srácok, hogy nézzünk horrorfilmet, de látszott rajtuk, hogy ők sem gondolják komolyan, hogy belemegyünk, de gondoltuk okozunk egy kis meglepetést és kihasználjuk a helyzetet, szóval azt válaszoltuk, hogy persze. Ha csak lehet érdemes meglovagolni ilyen konkrét kéréseket, különösen akkor, ha ilyen szorosan kapcsolódik egy éppen futó projekthez. Hoztunk mára nekik hat trailert, hogy döntsék el, mit nézzünk. A foglalkozást azzal kezdtük, hogy összeszedtünk néhány filmes műfajt, azok jellemzőivel, majd egy brainstorminggal beleástuk magunkat a horrorfilm sajátosságaiba részletesebben. Nem igazán számítottak arra, hogy innen indulunk, de nem léptek ki szituációból, sőt, sokszor kifejezetten érdeklődőek és lelkesek voltak. Ehhez hozzájárult az is, hogy megérkezéskor három szimpátiapöttyöt kaptak, az aktív részvétellel, feladatok teljesítésével pedig újabbakat lehetett szerezni, mellyel nagyobb befolyáshoz juthattak a foglalkozás végi szavazásnál, ami elég motiválónak bizonyult. Minden trailer után voltak feladatok, pl. megtippelni a film készítésének dátumát, a cselekmény helyszínét, felismerni néhány eszközt a horror kelléktárából, de lehetett pöttyöt szerezni egy zombi drámai megformálásával is. Elsődlegesen az volt a célunk, hogy kicsit mögé nézzünk a horrornak, beszéljünk különböző műfajokról, a filmválasztással pedig az, hogy lássanak olyan műveket is, melyeket maguktól nem biztos, hogy megnéznének, pl. egy 1920-as német expresszionista filmet vagy Hitchcockot. A szavazás egyértelmű eredményt hozott így holnap a Halloween kerül terítékre, természetesen feldolgozással együtt, hiszen remek apropó a filmes eszközök használatáról való beszélgetéshez, ami tökéletesen kapcsolódik a pályázati programhoz.

Délután, bár fáradtan és lestrapáltan a sok focitól, de még futotta az erőnkből egy Told Tv megbeszélésre. A héten a kedvenc társasukról, a Tichuról készítenek filmet a srácok, ehhez szedtük össze az ötleteket és feladatokat, amivel újra áttekintettük a filmkészítés folyamatát. Itt is motiváltak voltak, úgy tűnik van esély arra, hogy elkészüljön a mű, pillanatok alatt találtunk minden feladatra vállalkozót, ami azért nem mindig egyszerű.

A mai napon megkezdtük a történelem foglalkozásokat egy bevezető alkalommal. A gyerekekkel a héten arra a kérdésre keressük a választ, milyen volt az élet régen Toldon. Ehhez videóra szeretnénk venni néhány beszélgetést a gyerekek segítségével, de felhasználjuk azokat a fotókat, videókat is, amiket kérésünkre toldiak bocsátottak rendelkezésünkre. Miután beszéltünk arról, mire számíthatnak a héten, mind a fotózás, mind a videózás nagy érdeklődésre tartott számot. Utána szó esett a címerekről (mire használták az emberek régen, mire használjuk most, mi szerepel egy címeren) és hamar rájöttünk, mi is könnyen elkészíthetjük a sajátunkat. Sajnos a túlzott lelkesedés miatt a foglalkozás gyakran szétesett, a gyerekeken látszott, hogy érdekli őket a téma, de a túl nagy létszám és a túlságosan vegyes életkor miatt nem tudtunk úgy elmélyülni, ahogy terveztük. Azért négy címer így is elkészült, holnap pedig a mai tapasztalatok alapján szeretnénk szűkíteni a résztvevőket és megkezdeni a közös munkát.

A kézműves foglalkozáson az ovisokkal és a nagyobbakkal repülő katicákat készítettünk. A legkisebbeknek túl nehéz feladatnak bizonyult a dísz elkészítése, mivel több lépést kellett végigcsinálni: először vágtunk és festettünk majd végül csomózni és ragasztani is kellett. Jó volt látni, hogy ennek ellenére sem hagyták ott a foglalkozást, hanem türelmesen megvárták, hogy segítséget kapjanak egy önkéntestől, vagy az idősebb társaiktól. Dél körül már sok-sok katica szállt a szélben.

Belekezdtünk a legújabb fotós projektbe, amiben különböző perspektívákból készítünk képeket a héten. Pár minta fénykép megnézése után elkezdtük az ötletelést és egy-két remek darab született is a délelőtt folyamán.

Az előző tábor során az előkészületek ellenére ritkán sikerült a délelőttök folyamán szervezettebb játékot lebonyolítani a kultúr udvarán. Ma azonban több gyereket is összegyűlt egy hullahopp karikás sorversenyre, amit nagyon élveztek és sokáig lekötötte őket. Már ismert mozgásformákat karikák segítségével tettünk nehezebbé, egy feladat erejéig pedig egy kis logikai játékot is csempésztünk a gyakorlatok közé.

Ma először éreztük úgy, hogy a nagyon vegyes életkorú és érdeklődésű gyerekcsoporttal a pályán is elég jól megvalósult a differenciálás szinte egész délután. Párhuzamosan négy program is zajlott: az óvodásokkal ernyőzés és körjáték, az alsósok egy részével flag football és zsinórlabda, a srácokkal vegyes csapatokban foci. Ezalatt a többi gyerek sem unatkozott, a kötélpályán bárki megtehetett néhány kört, akik pedig elfáradtak, játszhattak egy-két kártyapartit az árnyékban. A héten egyébként eszközszinten is sokat fejlődtünk, lett két focikapunk és egy röpihálónk, hála a civil licites, MVM-es projektnek, amiről itt lehet bővebben olvasni.

András, Bence, Berta, Bogi, Julcsi, Marci, Máté, Tami