A palackba zárt lufi
A héten először tartottunk kicsis foglalkozást az ovis párosunknak. Ebéd után hoztuk el a piciket az oviból a tanodába, ahol egy rendhagyó foglakozás várta őket, mert a foglalkozásvezető mellett a kicsis munkacsoport egyik tagja is részt vett megfigyelőként. Ezt azért tartottuk szükségesnek, mert szeretnénk egymásnak tanácsokat adni a fejlődésünk érdekében. A mai alkalommal egyébként a testrészekkel foglalkoztunk körülbelül 45-50 percig, ami rekordidőnek számít ennél a korosztálynál. Persze lehet, hogy nem kellett volna ennyire sokáig húzni, mert fél óra után már nagyon elfáradtak a gyerekek, és kezdett szétcsúszni a foglalkozás, de a fáradtság ellenére minden feladatot megcsináltak. Remek látni, hogy már egyre hosszabb ideig sikerül fókuszálni a figyelmüket.
Hoztunk még egy újdonságot… Na jó, nem is annyira új ez, csak szervezettebb keretek között működik. Eddig is keringtek az egymásnak írt levelek táborainkban, most pedig kikerült egy postaláda is, amibe bárki dobhat titkos üzeneteket, a délelőtt végén pedig kézbesítjük a leveleket, mindenki nagy örömére. Sok előnye van a postának, például, hogy sokan, és sokat írnak, viszont arra nem számítottunk, hogy ekkora siker lesz, így a következő napokban a többi program érdekében korlátoznunk kell ezt a tevékenységet.
Süti, mókás fejek, héjból kibújó állatkák, villa, fonal és karton. Így kezdődött a reggelünk. Ha azon gondolkodnánk hogy milyen program is lehet ez, hát nem más, mint a délelőtti kézműves foglalkozás, ugyanis villa és karton segítségével pompomokat csináltunk, amit mindenki kénye-kedve szerint dekorált, ragasztott, fűzött össze. A levélírás hevében picit kevesebben vettek részt rajta, mint vártuk, de szerencsére mindig akad egy-egy nagyon kitartó vagy később beeső gyerkőc, aki megmenti a foglalkozást.
A mai napon a választható fotótémákban megtalálható volt a konkrétan megfogható víz (ebben az időjárás is besegített egy kicsit) és a nehezebben konkretizálható barátság. A gyerekek nagyon kreatív módon jelenítették meg a vizet a képeken, már itt is elvonatkoztatva a konkrétumoktól, így láthattunk esőfelhőket a képeken, vízcsepptől fodrozódó pocsolyát és a víz tisztító hatása is megjelent. A barátság témakörében a legtöbb képen az összetartozást, szeretetet jelképező ölelés jelent meg. Sok gyerek vett részt a mai fotózáson és a képek témáján és a nézőpontokon is látszik a fejlődés.
A második tábor végén azt ígértük, hogy jön valami új, valami más, valami komolyabb a disputában. Arra gondoltunk, hogy egy kicsit színészkedünk, egy kicsit érzékenyítünk, miközben az empátiát helyezzük a középpontba. Volt két félig kész foglalkozástervünk, rengeteg dilemmánk és persze nehezítő körülmények is. Végül egy harmadik, új foglalkozástervvel vártuk a srácainkat, melynek középpontjában a kimondott mondatok mögötti belső hangok álltak, vagyis az a rengeteg gondolat, kérdés, dilemma, ami ilyenkor mozgatja a dialógusainkat, cselekvéseinket. Összesen négy szituációt vittünk nekik, direkt provokatív címekkel ellátva azokat, hogy még inkább felkeltsük az érdeklődésüket. Volt köztük szerelmi, részeges, verekedős és sértegetős is. A szituációk megbeszélése után összegyűjtöttük azokat a tipikus mondatokat, amik ilyenkor elhangozhatnak. Amikor valaki kimondott egy ilyen mondatot, akkor a társaságból bárki mögé állhatott, a vállára tehette a kezét, és elmondhatta, hogy az illető szerinte mire gondolhat. Ő volt tehát a belső hangja. A belső hangok között voltak érzelmek, mint például a féltékenység, a düh, a valahova tartozás érzése. Ezekről aztán sokat beszélgettünk, személyes példákat is kérve tőlük. Mondhatjuk, hogy a foglalkozás elérte a célját: megélték, hogy egy mondat mögött számtalan gondolat áll. Az igazság az, hogy túl is szárnyaltuk a célt és egy új téma is kezdett kibontakozni a srácok között, ez pedig a valahova tartozás érzése és az, hogy azért a csoportért, ahova tartozunk mit vagyunk hajlandóak megtenni, elmegyünk-e a végsőkig. Hát nem, mert vannak elveink. Izgalmas. Innen folytatjuk!
Megsérül-e az üveg pohár, ha diót törünk rajta? Hogyan fújható fel egy palackba zárt lufi? Elsüllyed-e a mandarin egy pohár vízben? Na, és ha megpucoljuk? Ifjú tudósainkkal ezekre és hasonló kérdésekre kaptunk választ ma délután. Az előző tábor sikerein felbuzdulva ismét készültünk három természettudós állomással. A gyerekekkel lufis, sűrűséghez kötődő és erőkifejtéssel kapcsolatos kísérleteket próbáltunk ki egy-egy helyszínen. Az összes állomást bejárók egy extra kísérlet kellékeit gyűjthették össze. A program végén ezeket felhasználva próbáltuk ki, hogy mi történik a varázshomokkal, ha vízbe szórjuk.
Andi, Berta, Bogi, Gábor, Julcsi, Julie, Kata, Máté, Orsi, Orsi, Petra, Tami
