tanodapályázat

Nem nyertünk. Rendben.

A legfontosabb, amit az elején le kell szögezni, hogy az eredmény nem befolyásolja működésünket: nyáron – amikor reménytelenül vártuk a nyertes listát – kialakítottuk a tanév rendjét, összeraktuk az órarendet, felvettünk pedagógusokat, megszerveztük az önkéntes segítés módját. Tulajdonképpen elkezdtük a munkát, amit a tanodamegvalósítási koncepcióban leírtunk és ami most könnyűnek találtatott – vagy hát nem tudjuk miért nem nyertünk, nincs még indoklás, de igazából lényegtelen is. Az idei év szakmai munkája az elmúlt időszakra épül, hétről-hétre elemezzük a változtatások sikerességét és egyelőre úgy tűnik, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból sikerült előrelépni. Azzal, hogy nem nyertünk kaptunk egy új, nem könnyű, de szép és kreativitást igénylő feladatot, ugyanis meg kell teremteni a működésünk feltételeit.

És ez jó. Azért jó, mert régóta látszik, hogy amennyiben nem vagyunk képesek több lábon állni – leginkább sajátokon -, akkor megette a fene az egészet. És itt hibáztunk óriásit, mert hagytuk magunkat megvezetni. Amikor 2015 év végén beadtuk a pályázatunkat azt gondoltuk, hogy legkésőbb márciusban megtudjuk, hogy kapunk-e támogatást vagy sem. Aztán elhittük a 30 napos haladékot. Aztán teltek a napok, hetek, hónapok és 2016.09.21. lett. Ezzel az elképesztően arcátlan csúszással elérték, hogy most nem arról írunk, hogy már 6 hónapja a feltételek megteremtésén folyamatosan dolgozva láthatóak az eredmények – bár, talán megérezve, hogy nem nyerhetünk, azért belenyúltunk ebbe-abba, de nem eléggé fókuszáltan. De ez a mi hibánk, mert nem kellett volna abban hinni, hogy holnap lesz lista és akár még nyerhetünk is. Kényelmes lett volna 2018 augusztusáig a támogatásból működve dolgozni azon, hogy utána véglegesen elengedjük ezt a kiszámíthatatlan és kevéssé korrekt formát, de így, kényelem nélkül majd kreatívabbak leszünk.

Meg kell találni az új támogatási formákat, piacképes termékeket és szolgáltatásokat, melyek működtetik majd a tanodai munkát. És végignézve az Igazgyöngy Alapítvány egyéb tevékenységein látszik, hogy van potenciál, hogy megtaláljuk ezeket az új utakat. Tele vagyunk ötletekkel és a legjobb, hogy most rá lettünk kényszerítve a megvalósításra. És ne felejtsük el, hogy a mi tanodánk pár önkéntes ötletéből és kedvéből nőtt ki, eddig sem volt „pályázatos” tanoda, szóval az eddigi tanodapályázatok is elkerültek minket.

De. Nem csak mi nem nyertünk. Szóval az egész nagyon nincs rendben. Például többségében nem nyertek azok a tanodák, akik nagyon komoly munkát tettek bele a TanodaPlatform szakértői tagjaként abba, hogy a Tanodasztenderd olyan legyen, amilyen lett. Az a sztenderd, aminek most úgy néz ki, hogy nem felelünk meg. Szóval kidolgoztunk valamit a saját szakmai munkánk, tapasztalataink, filozófiánk mentén és állítólag nem vagyunk képesek ezt megvalósítani. Szép. Olyan tanodákról beszélünk, akik próbálták életben tartani a szakmai kommunikációt akkor is, amikor végéhez közeledett az előző támogatási időszak, és lehetett látni, hogy egy tanév szinte biztosan kimarad. Olyanokról, akiknek fontos volt, hogy legyen valamiféle hálózat, hogy a tanodák valóban minőségi munkát végezzenek és még sorolhatnánk.

Persze sokan legyinthetnek, hogy sértettségből beszélünk, hiszen nem nyertünk, de jó látni, hogy nyertes tanodák is azon a véleményen vannak, hogy egyelőre nem tűnik úgy, mintha komoly szakmai döntés született volna.

Egyelőre legalább annyi a pletyka, mint a tény, de ez szépen lassan megváltozik majd. Nem tudni, hogy lesz-e nyilvános lista, de ha nem, akkor is ki lehet deríteni, hogy kik nyertek és lehet majd elemezni a teljes képet. Már megszülettek az első cikkek, már érezni a mozgolódás és az összefogás első jeleit. És ott leszünk mi is mindenhol, mert hihetetlen izgalmas pedagógiai műhelyeket akarnak ellehetetleníteni, akik ráadásul elengedhetetlenül fontos munkát végeznek jelen Magyarországán.

Szóval ott leszünk mindenhol, de leginkább Toldon, a tanodában, mert a gyerekek számítanak ránk.