Kész cirkusz

Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a mai napot is kinti programokkal kezdeni, mert úgy láttuk, hogy van rá igény. Fogócskákkal kezdtünk, ami tele volt vidám sikoltásokkal meg kacagással, majd sorversennyel folytattuk. Egész sok gyerek csatlakozott, úgyhogy lelkesen előszedtük a színes labdákat, ugróköteleket, merőkanalakat. A csapatok megalakulása kicsit nehézkes volt, de a sorverseny jól ment, a gyerekek nagyon ügyesek voltak. A vége felé kicsit szétestek a dolgok, de azért örültünk hogy a nagy része jól sikerült és hogy mozogtak egy picit a levegőn, még ha mi talán jobban ki is merültünk, mint ők.

A kézműves társaságunk a mai délelőttön elefántcsordát készített színes papírokból. A technika nem volt ugyan bonyolult (csak hengereket kellett összeragasztani), azért a kisebbektől kicsit nagyobb koncentrációt és pontosságot igényelt a munka. Noha a mozgó szemecskék már elfogytak a készletből, a gyerekek nem bánták és az elefántoknak mindenféle szemeket pingáltak: gülü, gomb, nagy szempillás.

A délután sem maradhatott kézműves tevékenység nélkül, melynek során tököt hajtogattunk narancssárga kartonból. Igazából még nem jöttünk rá a kézműveseink titkára: van, amikor nagyon sokat készülünk egy foglalkozásra és mindent megteszünk, hogy a gyerekek imádják és mégsem jön be, de olyan is előfordul (mint például a mai tökös origami esetében), hogy csak azért teszünk be egy foglalkozást, hogy egy másik tevékenység kiegészítője legyen, mégis egyre több és több gyerek érkezik az asztalokhoz kreatívkodni. Ráadásul, miután elkészültek a tökökkel még számtalan más, egyedi hajtogatás, rajz is készült.

A héten mindenképp szerettünk volna az óvodás korosztállyal külön is foglalkozni. Ilyenkor csak rájuk koncentrálunk és a nagyobbak jelenléte nélkül jobban el tudunk mélyülni a játékokban. A foglalkozás fő témája az ősz lett, így mindenféle terméseket vizsgáltunk és számoltunk, megismertük és felelevenítettük a Dióbél bácsi című verset és dióval zenéltünk. Lezárásként két mesét vetítettünk ki és olvastunk fel a gyerekeknek. Bár csak három ovis jött el a tervezett hétből, ennek ellenére nagyon jó hangulatban telt a foglalkozás.

Tegnap fotóztunk, ma pedig megnézegettük a képeket, beszélgettünk és válogattunk is a holnapi vetítésre. A gyerekek nagy rész vissza tudta idézni, hogy milyen témákban kellett fotózni, és az egyes képek melyikhez tartoznak, így egy kisebb beszélgetés is kezdődhetett, kivel bővebben, kivel rövidebben.

Lezártuk a Minden héten háború címet viselő töris projektünket. Átismételtük, amit az elmúlt hetekben tanultunk aztán kicsit még tovább is léptünk: ma az I. világháború került terítékre, de inkább a hátország – megismerkedtünk egy frontról írt levéllel -, illetve érdekességként az állatok háborúban betöltött szerepéről beszéltünk. Összesen hat főt ért el ez a projekt, a záróalkalomra négyen jöttek el, ők pedig meg is kapták a kitüntetésüket hőstettükért, hogy még a szünetben is tanultak kicsit.

És azt kell mondanunk, hogy az eddig leírtak csupán mellékesek voltak a nap fő attrakciója mellett, hiszen újra velünk volt Réka és Zoli, akik havonta kétszer tanítják majd mindenféle izgalmas dologra a gyerekeket. Koncentráció, ügyesség, türelem, ezek biztosan kellenek a zsonglőrködéshez és kis csapataink ma igazán kitettek magukért. De nem feledkeztünk meg a nagyfiúkról sem és igazi erő- és egyensúlypróbákon kellett helytállniuk.

A délután mindig azzal kezdődik, hogy összegyűjtjük a gyerekeket a faluban. Ezt a rituálét sikerült ma színesebbé tennünk nem is kicsit, nem csoda, hogy sokan gyűltünk össze újra a kultúrban, ahol a gólyalábak kerültek középpontba és többen igen komoly tehetséget mutattak. Egyre jobban rajzolódik a szociális cirkusz kerete, reméljük hamar kiemelt projekté válhat a tanodában, hiszen hihetetlen lehetőségek vannak benne.

Ági, András, András, Berta, Bogi, Julcsi, Julie, Máté, Orsi, Réka, Zoli