A táborok, valamint a disputa foglalkozások során már sokszor kacérkodtunk a csapatépítés gondolatával: mi lenne, ha a toldi srácainknak is vinnénk tréning jellegű, csapatépítő gyakorlatokat, hogy egy kicsit összerázzuk a társaságot? A táborok során néhány mozgásos csapatjátékban már volt erre példa, de idén eljött az ideje, hogy a disputás csapatunknak jól átgondolt, szervezett formában is bevigyük ezt a tevékenységet. Miért van erre szükség? Az elmúlt foglalkozások alkalmával megfigyeltük, hogy a gyerekek – hiába élnek együtt egy kis településen, hiába járnak egy iskolába, akár osztályba – keveset tudnak egymásról: ki, milyen valójában, mit szeret, mit nem szeret, hogyan viselkedik csoportban, mi a véleménye bizonyos dolgokról? Mivel a disputa kinyitotta ezt az ajtót, ezen a héten belevágtunk, és innentől minden hónapban egyszer csapatépítő foglalkozást tartunk.

A szakmai tartalom és a gyakorlatok többsége is kapcsolódik egy jelenleg futó közösségépítő programhoz, a Közteremhez. Ez a program 7. évfolyamtól 12. évfolyamig kínál csapatépítő programot osztályoknak, azzal a céllal, hogy a fiatalok képesek legyenek az egymás közti együttműködésre és versengésre, a hatékony kommunikációra, valamint konfliktusaik és problémáik konstruktív kezelésére, vagyis azt, hogy valódi közösségként működjenek. Mivel a Közterem csapatában több pedagógus és önkéntes is szerepet vállal a Toldi Tanoda berkeiből, úgy gondoltuk, jó ötlet lenne összekapcsolni a két szervezetet a csapatépítő tevékenységek által. De nézzük mi is történt konkrétan az eheti foglalkozáson.

Az első alkalmon hatan vettek részt, sajnos két gyerek beteg volt, így ők nem jöttek. Mindenki disputára számított, de hamar felkeltettük az érdeklésüket azzal, hogy elmondtuk, milyen típusú feladatokat fogunk hozni nekik havonta egyszer.

Az első két feladattal ráhangoltuk a gyerekeket arra, hogy csoportként működjenek. Célunk volt, hogy mindenki kapcsolatba kerüljön egymással játékos feladatokon keresztül. A kacsintós gyilkos nevű játékban választottunk egy nyomozót, akinek meg kellett találnia a körben elrejtőzött gyilkost. Míg a nyomozó körbe-körbe nézett, valamelyik társa egy-egy gyilkos kacsintással állította ki a társait a körből. A gyerekek nagyon figyeltek egymásra, és nagyon felszabadultak lettek.

Hogy a nyüzsgést megszüntessük, egy néma játékkal folytattuk tovább. A gyerekek körben ültek, és szavak nélkül kellett elérniük, hogy egyszerre pontosan négy gyerek álljon, míg a többiek ülve maradnak. Mindenki három másodpercig maradhatott állva, utána le kellett ülni. Az első körben nem sikerült megvalósítani a feladatot, így kaptak egy percet arra, hogy beszéljék meg, mit változtatnának a stratégiájukon, mire kell jobban figyelniük. A közös válasz az volt, hogy jobban kéne figyelniük egymásra, ami lehet, hogy nem tűnik nagy dolognak, de mi nagyon örültünk neki. Ezután teljesítették a feladatot.

A két játék után megkértük a gyerekeket, hogy kiscsoportban gondolják végig, milyen az ő disputa-csoportjuk és ábrázolják magukat valamilyen járművön keresztül. Mindkét csapat az autót választotta, ami néha döcög, néha puffog, de sokszor töltődik meg szeretettel és halad egyenesen előre. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire pontosan körül tudják írni, hogy milyenek is ők, pedig most először kértük meg őket, hogy reflektáljanak saját magukra, mint csoportra. Nagyon értékes visszajelzés volt ez nekünk is.

A feladatok után cetlikre írták, hogy milyen érzések és gondolatok fogalmazódtak meg bennük a csapatépítéssel kapcsolatban, ezeket pedig felolvastuk. Aki szerette volna megmagyarázni amit írt, annak lehetőséget adtunk rá, de ez nem volt kötelező. A visszajelzések között többször is megjelent, hogy jó egy csapat tagjának lenni, és hogy örülnek, hogy lesznek játékosabb, ismerkedős alkalmak. Indulás előtt még ujjbarométerrel is jelezték, hogy mennyire jött be a foglalkozás, itt azonban már sokan indulni akartak, ezért nem tudtuk teljesen átbeszélni, hogy mi az, amin esetleg változtatnának. Legközelebb már erre is felkészültek leszünk és megpróbáljuk jobban kezelni a helyzetet, összességében azonban egy nagyon jól sikerült alkalmat zártunk, izgatottan várjuk a folytatást.