15 foglalkozás, egy filmnézés, egy csapatépítés. Nyolc hónap alatt ennyin vannak túl az új disputa résztvevői.

A foglalkozásokon a 17 alkalom alatt sikerült egy viszonylag stabil magnak kialakulnia, akik kéthetente csütörtök este körülbelül egy órát a tanodában töltenek. Az, hogy sikerült a gyerekeket megfogni ezzel a programmal, ami akárcsak minden más program, szintén önkéntes jellegű, több tényezőnek is betudható. Talán az, hogy a résztvevőknek megvan adva a lehetőség annak eldöntésére, hogy mi legyen a téma, amivel foglalkozni szeretnének a következő alkalmon, vagy az, hogy sikerült egy olyan közösséget kialakítani, ahol szeretnek egymás társaságában időt eltölteni. De akár az is, hogy egy olyan foglalkozásra járhatnak el, ami differenciáltan csak rájuk van szabva, és vannak feltételek, amiknek a foglalkozáson való részvételhez teljesülnie kell – az a bizonyos felső tagozaton való tanulás -, így ők a tanodán belül egy olyan csoportba tartozhatnak, aminek nem lehet mindenki a részese.

16730744_10155723606060278_1032636317_n

Valakinek, aki folyamatosan, minden foglalkozáson részt vett, vagy valakinek, aki nem tudja, hogy mennyire apró lépésekből tevődik össze az ezeken a foglalkozásokon való folyamatos fejlődés, nyolc hónap elteltével is csak egy nagyon hangos társaságot látna, akik folyamatosan egymás szavába vágnak. Azonban a fejlődés nagyon is látványos a kezdetekhez képest azok számára, akik tudják milyen volt az első foglalkozás 2016 nyarán és milyen volt a legutóbbi, ehét csütörtökjén. A mögöttünk lévő pár hónapot még inkább egyfajta ráhangolódásnak, bevezetésnek lehetne mondani, aminek a célja az volt, hogy a gyerekek merjenek megszólalni, merjék elmondani gondolataikat, vállalni véleményüket. A disputa elemei, vagyis az érvek használata, az érvelés, a másik meggyőzése folyamatosan szivárogtak be a foglalkozások menetébe. Mára ezek az elemek már a foglalkozások szerves részeivé váltak. Innen építkezhetünk tovább.

A héten egy olyan feladatot hoztunk nekik, amit kellő mértékben lehet életközelinek nevezni és ez meg is hozta a várt eredményt. A négy csoport megalakulása után képesek voltak érveket hozni az általuk választott nézőpont mellett és ellen is. Ha egy érvről később kiderült, hogy nem megfelelő, az egész csapat együtt tudta megvitatni, hogyan lehet azt a szálat továbbvinni, amire az adott csapat gondolhatott. A csütörtöki alkalomról különösen megmaradt számomra az a pillanat, amikor az egyik résztvevő, akinek minden foglalkozáson meg kell említeni, hogy ez egy nem kötelező program (és, aki egy aznapi disputát megelőző tanulás során 15 perc alatt mindössze kétszer szólt hozzám, így nem fűztem különösebb reményt hozzá, hogy majd viselkedése utólag pozitívnak lesz mondható a nap végén) az egyik pillanatban olyan érvvel állt elő, ami engem abszolút meggyőzött saját álláspontját illetően. Ő az, akit bár nem érdekel a ráhangolódás, sem a foglalkozás levezetése és olybá tűnhet, hogy maga a foglalkozás sem, ezekben a pillanatokban derül ki, hogy fejben nagyon is jelen van és folyamatosan gondolkodik.

16700058_10155723606245278_1545428454_n

Minden egyes gyerek merőben eltérő személyiség, akik mind más motivációval érkeznek csütörtök esténként a tanodába és ez rányomja bélyegét arra, hogy milyen mértékben vesznek részt a foglalkozásokon. Ezen változtatni nem tudunk, de meg tudjuk adni a lehetőséget mindenkinek, hogy meghallgassuk és egyetérthessünk, vagy ne érthessünk egyet vele.

  •  

Szólj hozzá!

Bejelentkezés a hozzászólás írásához
  Feliratkozás  
Visszajelzés