Babzsák tagság
Az év lezárása, a táborok és az új tanév tervezése. Csapatépítés. Ilyesmi célokkal gyűlünk össze évről évre ilyentájt Balatonakarattyán.
A programról röviden. Az aktualitásoktól indulva, ráhangolódva a hétvégére – topjoy kupakokkal üzentünk egymásnak – először a következő tanév kicsit változó rendjét raktuk össze. Szeptembertől nem hétfőtől péntekig, hanem szerdától szombatig leszünk nyitva, aminek alapvetően az az oka, hogy eggyel kevesebb pedagógussal dolgozunk majd, így újra jobban építünk az önkéntesekre, nekik pedig egy esetleges péntek-szombat jobban megoldható, akár egyetemisták, akár dolgoznak. Ráadásul szombaton az egész nap rendelkezésünkre áll – nincsenek iskolában a gyerekek -, tervezés szempontjából több a lehetőségünk, például a projektjeinket is jobban el tudjuk helyezni. Illetve arra is elég sok ötlet született, hogy miért is lesz majd érdemes időnként vasárnapig maradni. Sok más mellett azt várjuk, hogy az önkéntesek jobban be tudnak majd vonódni, több feladatot vállalnak, új motivációkat találnak, mert nélkülük ez a program nem tud működni.
Röviden összeszedtük azt is, hogy a nyár végén milyen belsős képzéseket szeretnénk tartani – pl. tanulási napló vezetés, SNI tanulók, matek, projektek levezetése -, hogy ugyanazokat a célokat érezzük magunkénak, hogy a munkánk minősége közeledjen egymáshoz.
Ezután átbeszéltük a tanulásszervezéssel kapcsolatos idei változásokat – komplex foglalkozástervek, vegyes feladatlapok, teljesen egyénre szabott tanulási folyamatok -, és ezzel kapcsolatban azt is, hogy ez mennyi munka, mennyien kellünk hozzá, ki mit tud vállalni, hogy egyáltalán milyen munkakörök azonosíthatóak és azokhoz milyen felelősségek rendelhetőek. Úgy tűnt, hogy a jelenlévők egészen jól megtalálták a helyüket – foglalkoztunk ezzel is az Imagine nevű játék kártyáinak segítségével -, sikerült közösen alakítani a rendszert, de az is látszik, hogy további önkéntesek bevonása szükséges, ha megfelelő minőséggel szeretnénk dolgozni. (Úgy szeretnénk.)
Álmodozni is volt idő, így végigmentünk azon, hogy a tanulás támogatása mellett milyen projekteket szeretnénk megvalósítani, milyen célokkal, kiknek, hol látjuk az órarendi helyét ezeknek. Újragondoltunk meglévő, működő projekteket – disputa, közös programok, társasjáték -, de gondolkoztunk újakon is, például az olvasóklub, ahol a „babzsák tagság” azt jelentené, hogy bármikor lehuppanhat a tanodában az olvasójegy felmutatásával, aki olvasni szeretne.
Ha mindhárom nyári tábor megtervezésére nem is maradt idő, azért az elsőt, a legsürgetőbbet tisztességesen össze tudtuk rakni, és hát várjuk nagyon, például azért is, mert lesz külsős programunk – Bogaras vagyok -, amihez sok sajáttal is próbálunk majd csatlakozni.
És bár sok volt a munka, sokat görnyedtünk csomagolópapírok meg post-itek felett, azért eljutottunk a strandra, főzőcskéztünk, beszélgettünk, szórakoztunk, szóval volt időnk egymásra is, ami legalább olyan fontos mint a szűken vett szakmai feladatok. Fontos, mert együtt kell dolgoznunk a gyerekekért, értenünk, ismernünk kell egymást, hogy megbízhassunk a másik munkájában. És ez nem egyszerű, különösen akkor nem, ha a sok állandó tag mellett azért sok a változás is, sajnos sokaknak kell abbahagyniuk, de szerencsére sokan érzik azt is, hogy ideje elkezdeni.
Mindenesetre kirajzolódni látszik a 2017-18-as tanév, ami azért elég megnyugtató.
