A történelem megismerésének fontos eszköze a források olvasása és értelmezése. Az iskolarendszerben legtöbbször a forrásolvasás a szövegértési feladatok egyik ágaként jelenik meg, és ezt a feladattípust az év folyamán mi is alkalmaztuk néhányszor a gyerekeknek készített feladatlapokon keresztül, viszont a projekthéten lehetőség nyílt arra, hogy elszakadjunk ettől a hagyományos felfogástól.

A megismerendő korszak kiválasztásánál figyelembe vettük, hogy a történelem tanulását éppen csak elkezdő résztvevőink nagyjából a középkorig jutottak a tanév végére, így jó ismétlés vagy előretekintés lehet egy ebből a korszakból választott alkotás feldolgozása. A Canterburyi mesék Geoffrey Chaucer tollából ideális választásnak tűnt, mert a mű felépítéséből adódóan egyfajta montázst ad a 13-14. sz.-i középkor európai, nyugat-európai társadalmáról. Azt szerettük volna elérni, hogy a gyerekek a szöveget is megismerjék, de főként a szereplőkkel tudjanak azonosulni, az ő „fejükkel gondolkozva” középkori szituációkban élhessék át a zarándokok utazását a Canterburyben található katedrálisig.

A kisebbeknek (1-3. osztály) egy alkalommal készültünk. Először megismerkedtünk a szereplőkkel és az utazás körülményeivel, céljával, azután képeket párosítottunk a szereplőkhöz. Végül elképzeltük, hogy néznénk ki akkor, ha egyik-másik szereplő bőrébe bújhatnánk, az elkészült rajzokat pedig a katedrális köré helyeztük. Nagyon sokan jöttek el és vettek részt a foglalkozáson, ezért néha nehéz volt megtartani a fókuszt, a szerepjáték viszont jól sikerült, szemmel láthatóan ügyesen azonosultak a választott karakterrel.

A nagyobbaknak (4. osztálytól felfelé) két alkalommal is készültünk. Először a kicsikhez hasonlóan megismerkedtünk a szereplőkkel, minden résztvevő belehelyezkedett egy-egy karakter helyzetébe, ezt követően pedig mindenki kikereste a róla szóló forrásrészletet a Canterburyi mesék bevezetőjéből. A forrásrészlet alapján azután kiegészítettük a karakterlapunkat, megbeszéltük, ki miben jó, mit tesz hozzá a csapathoz és úgy váltunk el, hogy másnap nagy kalandra indulunk. A második alkalommal már a szerepekbe visszahelyezkedve kezdtük el az utazást Canterburybe, egy mozgós bemelegítő feladat után mindenki elfoglalta az őt megillető helyét a tanoda termében rögtönzött alaprajzon: a birtokos a várba, a diák és a bíró a városba indult, a kereskedő – a gyors meggazdagodás reményében – lecsapott az első falura, amivel találkozott. Arról is szó esett, kik tartoznak a középkori társadalom alsóbb és felsőbb rétegéhez, ezt egy a teremben kialakított koordinátarendszerrel szemléltettük. Miután megbeszéltük, ki melyik helyszínt választotta és miért, a falu piactérré alakult, ahol a mindenki a magával hozott árukkal kereskedett. Itt sor kerülhetett rá, hogy röviden bepillantsunk a középkor kereskedelmébe, a messzi földről érkező luxuscikkek és a mindennapi megélhetést biztosító élelmiszerek és alapanyagok csereviszonyaiba. Ezek után a Diáknak segíthettek a gyerekek könyvei rendezésében – egy saját készítésű online kvíz segítségével játékosan felidéztük, mi mindenről volt szó az elmúlt pár napban. Végül megérkeztünk Canterburybe, ahol néhány mozgós drámajáték segítségével részt vettünk egy középkori mulatságban, amelyet a király érkezése szakított félbe: az út végén mindenki nemesi oklevelet és birtokadományt kapott, szimbolikusan, a tanoda „földjéből”. Természetesen ez a lépés a kicsiknél sem maradhatott el.

Értékelésként azt lehet mondani, hogy az 1-3. osztályosok számára kevésbé, a nagyobbaknak inkább volt megfogható, megérthető a középkor társadalmának megismerése, a szerepjátékos-drámajátékos forma sikert aratott. Külön jó volt látni, hogy milyen jól működött, hogy a gyerekek szerepükből adódóan felváltva irányíthatták az eseményeket – a piacon a kereskedő és a bíró, a kvíznél a diák, a társadalmi koordinátarendszernél a birtokos stb. kapott különleges feladatot – a többiek minden esetben elfogadták a másik irányítását. A forrásszöveg részleteit ügyesen és értő módon kezelték, bár itt-ott becsúszott néhány fölösleges fogalom, nem ismert helynév, aminek a kiszűrésére, fokozatos bevezetésére jobban kell figyelni. Összességében véve jól sikerült mindhárom foglalkozás, és mivel alkalmas forrásból nincs hiány, remélhetőleg hamarosan folytatódnak a történelmi kalandozások.