A mai nap folyamán a sárkányok legyőzése és a királylányok megmentése zajlott a kultúrházban. A hét tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy működik a mese aktuális részeinek feldolgozása a bábok segítségével. Ez a rész szinte minden gyerek számára érdekes, korosztálytól függetlenül. Az ezután következő játékok esetében lecsökkent a résztvevők száma, de ennek ellenére is elegen voltunk a játékok lebonyolításához. A mese feldolgozott részéhez olyan játékokat választottunk a küzdelem szellemében, ahol csapatoknak vagy egyéneknek kell egymással megküzdenie. Így került terítékre a ház-fa-kutya néven ismert közös rajzolás, ahol ezúttal sárkányt kellett rajzolni a gyerekeknek. Ezután következett a csoportos kő-papír-olló, szintén átalakítva a mese szellemében királylány-sárkány-fehérlófia triászra. Végül két sárkánnyá kapaszkodott csapat próbálta megszerezni az ellenfél farkincáját. Aztán a szokásos futással zártunk, amelynek során az új szereplőkhöz kellett szaladnia a gyerekeknek.

Hiába készülünk néha mindenféle szépséges és extra kézművessel, olykor a legegyszerűbb dolgok kötik le leghosszabban a gyerekeket. Így alakult ma is. Kitettük az asztalra a gyöngyöket és damilokat, hamarosan pedig rengeteg gyerek gyűlt körénk, hogy mindenféle színes, csillogós karkötőt, gyűrűt és nyakláncot csináljon magának vagy éppenséggel a testvérének, anyukájának vagy akár nekünk.

A legózás az alsós gyerekeknek mostanra már megszokott tábori programmá vált, így nem csoda, hogy most is szakítottunk időt egy kis építkezésre. Az első alkalmat ma hívtuk össze a délelőtt végén. A korábbiaktól eltérően most nem csak az volt a célunk, hogy egy jót játszunk és beszélgessünk, hanem az is, hogy egy, a közösségben nehezen működő kislány számára olyan közeget teremtsünk, amiben könnyebben tud a társaihoz kapcsolódni és ők is hozzá. Az eddigi táborokban azzal próbálkoztunk, hogy a délelőtti programok egy részén vegyen részt, ám most úgy látjuk, hogy ez a kiscsoportos forma jobb irány, jobban tudunk figyelni és reagálni a felmerülő kérdésekre, problémákra.

Ma végre leforgattuk a filmeket, délelőtt a horrort, délután pedig a thrillert. A horrorfilmesekkel sokat improvizáltunk, gyorsan haladtunk, a thrilleresekkel pedig egy pontos forgatókönyvön haladtunk végig, ami sokkal több időbe telt. A gyerekek végig koncentráltak voltak, pedig a thriller filmnél sok leállás, holtidő is volt, mégis annyira érdekelte őket a saját történetük, hogy türelmesen várták, hogy kamera elé kerüljenek. Ez a türelmesen várás persze szőlőszem-dobálásban és bottal küzdésben merült ki, de így volt teljes a filmkészítés. A horrorfilmnél egy kicsit veszélyes, elhagyatott helyszínt választottak a gyerekek, és féltünk, hogy majd elcsatangolnak a fiúk, de szerencsére itt majdnem mindig volt valami feladatuk, úgyhogy fel sem merült a dolog. Bár itt a forgatókönyv végén szereplő tojásdobálás és ketchup nyomogatás is motiválta őket arra, hogy a végéig velünk maradjanak. Holnap vágunk, ijesztő zenét keresgélünk és meghívókat csinálunk a vasárnapi filmvetítésre a falu lakóinak. 

Úgy döntöttünk, hogy a nagy meleg miatt délután nem megyünk ki a pályára, hanem egy kicsit később kezdjük meg a programot a kultúrban. Bár még ekkor is tombolt a hőség, a gyerekek felmerészkedtek egy kis társasozásra és kézművesre. Búcsúzásképp pedig egy különleges kilépő feladatot hajtottak végre, ami jól működött, úgyhogy holnapra is tervezünk hasonlót.

Bence, Berta, Fruzsi, Gábor, Julcsi, Lola, Marci, Máté, Orsi, Petra, Tami