Nagy Utazás

Nagyjából háromhetente csütörtök esténként az alsósok kerülnek középpontba a tanodában. Legyen szó lego szörny építésről vagy mozizásról, ilyenkor csak nekik készül a program, csak ők jöhetnek el kistesókról és nagytesókról leválasztva. Legutóbb egy Nagy Utazásra indultunk el így együtt: 12 gyerek, három pedagógus és egy nagy táska. Vajon hány földrészre jutottunk el?

Nem kisebb feladat volt az utazásunk előtt, minthogy összerakjuk a ketté vagy hárommá esett kontinenseket, aminek darabjai különböző embereknél voltak. A darabok megtalálásával kialakultak a csapatok és az úti cél is világossá vált, így kezdetét vette a kaland. Az utazás során szerettük volna minél jobban megismerni a kontinenseket, így helybélieket fogadtunk idegen vezetőnek. Diego, Kim, Lupita, Emőke és Tom kalauzolt el minket az állatok, a gasztronómia és az építészet világába. Persze nem volt egyszerű megtalálni őket sem, de néhány általános információ vezetőnk kontinenséről rögtön segített kicsit.  

Lássuk be, a vadállatok megismerése nem veszélytelen vállalkozás, így mi egy biztonságosabb utat választottunk, az Ecolottót. Képek segítségével mindenki könnyedén megismerhette kontinensének legismertebb állatait.

Az állatok után következett a konyhaművészet felfedezése. Honnan származik eredetileg az ananász, a rizs vagy a kukorica? Hol ehetjük a legjobb hamburgert, sushit vagy pizzát? Ez mind kiderült, ugyanis minden csapat kapott egy tányért és egy menüsort, aminek segítségével egy tartalmas kis étkezést kellett összeállítaniuk, ami persze jellemző a kontinensükre. A feladatban fontos volt a csoportmunka, hiszen egyszerre csak egy csapattag mehetett ételért és váltaniuk kellett egymást, tehát mindenki részt tudott venni a konyhai akcióban.

Jól lakott hassal egy kis városi sétára indultunk. Az Eiffel-torony, a Szabadság-szobor, a Taj Mahal, a Sydney-i Operaház és a piramisok megcsodálása után, legóból mi magunk is megpróbáltuk reprodukálni ezeket a híres építményeket.

Úgy gondoltuk, hogy az utazás elég fárasztó volt, úgyhogy az utolsó feladatra csak a legvállalkozóbb szelleműeket marasztaltuk. Egy kiállítást rendeztünk a hazahozott emlékekből, tárgyakból, ahol mindenki végignézhette, hogy mások mit építettek, mit ettek, milyen állatot láttak utazásuk során. Ezután most már egyénileg egy 10 kérdéses kvízen vettek részt a gyerekek, ahol a nyertes egy bőröndöt, útlevelet és repülőjegyet kapott további kalandokhoz.

Ahogy eddig mindig, úgy most is sokan voltunk, irtó hangosak, de nagyon élveztük. Mik a tapasztalatok? Szeretjük ezt a programot – a gyerekek is és mi is -, szinte mindenki eljön rájuk, igaz, el is megyünk értük, de olyan is van, akit már hoz a nagymamája. Ugyanakkor kihívás is minden alkalom, hatalmas energiával érkeznek a gyerekek, mindenki egyszerre akarja mondani, csinálni, kérdezni, válaszolni, nem kis feladat akár fél percig is ülve tartani őket. Előjönnek a szokásos szerepek és dinamikák is a csoportban: ki a kisfőnök, kik a támogatói, kihez nem lehet most hozzászólni, kivel nem akarok párban lenni – ezekre így kisebb körben talán hatékonyabban tudunk reagálni, mint a táborokban vagy a közös programokon nagy csoportban. És talán kicsit kezd is összeszokni az alsós banda, a héten például egész jól ment kettesben és hármasban a munka úgy is, hogy nem a haverok kerültek egy társaságba. Öröm volt hallgatni a verseny kifutását is, ahogy búcsúzáskor, sőt még az utcán is sokan jó utat kívántak a nyertesnek.

Julcsi, Tami