Mi legyek, ha nagy leszek?
A februári projekthét fókuszában a pályaorientáció állt. Bizony, nem csak a felsős, középiskolába készülő tanodásokat szemeltük ki erre a célra, akiknek 1-2 éven belül valamilyen irányban mozdulniuk kell, de az alsós és óvodás gyerekekkel is ismerkedtünk kicsit a munka világával, foglalkozásokkal, lehetőségekkel, persze mindenkivel a maga szintjén.
Az iskola-előkészítős gyerkőcökkel kezdtük a munkát. Egy kis elmélettel indítottunk, kíváncsiak voltunk, hogy mennyire ismerik saját tulajdonságaikat, így különböző egyszerűbb (külső tulajdonságok) és nehezebb (szeretem/nem szeretem) állításoknál kellett tapsolniuk, ha az igaz volt rájuk. Ezután egy-két foglalkozás eszközeit, feladatait néztük meg egy saját készítésű puzzle és néhány egyenruhába öltözött Playmobil figura segítségével. A sok-sok elméletet gyakorlatok követték: vizsgáljuk meg a fájós torokkal érkezett beteget, keressük meg a vevő által kért terméket, irányítsuk a vonatot a mondott instrukciók szerint. Végezetül mindenki lerajzolhatta, hogy mi szeretne lenni, ha felnő és reméljük, hogy 15 év múlva már egy szakáccsal, egy bohóccal és egy sellővel lesz ugyanilyen jó élményünk, lehetőleg vízpart mentén, hogy a sellő se érezze rosszul magát.
A hét többi napján vegyesen érkeztek hozzánk a felsős és alsós gyerekek, a számukra készült foglalkozás részben ugyanaz volt, de az egyénileg végzett feladatok során szerettünk volna differenciálni közöttük életkor szerint. Egy kis laza ráhangolódással kezdtünk. Az Amerikából jöttem többnyire ismert volt a gyerekek számára, volt mikor önállóan, volt mikor felnőtt segítségével bújtak egy-egy mesterség szerepébe.
Miután kicsit összehangolódtunk a játék során, következett a nagyobb falat. Olyan szavakat szerettünk volna összegyűjteni egy szófelhőbe, ami eszükbe jut a gyerekeknek arról, hogy miért fontos a munka. Legtöbbször a pénz hangzott el nagyon különböző formákban, sokszor igazából inkább az derült ki, hogy mire jó a pénz, de volt olyan csoport, ahol a dicsőség, mások segítése és a tiszteletadás is megjelent, ami fontos velejárója lehet annak, ha dolgozunk.
Egy idővonal készítésével folytattuk, ahol megismerkedtünk az oktatás lehetséges helyszíneivel és időtartamával az óvodától kezdve egészen az egyetemig, átbeszéltük, hogy hol lehet érettségit, szakmát szerezni, mi kell ahhoz, hogy egyetemre menjünk vagy OKJ-s szakmákat szerezzünk. Néhány foglalkozás megismerése és feladatának átbeszélése után tanácsadóként segítettünk szakmát választani Petinek, Frederikának, Amalnak és Kevinnek az érdeklődési körük és erősségeik alapján, valamint végigkövettük az útjukat a korábban átbeszélt idővonalon.
Az alsós és felsős tanodások ezután különváltak. Az alsósok választottak egy számukra szimpatikus munkát és egy táskát készítettek, amibe a foglalkozáshoz legszükségesebb eszközöket rajzolták bele. A felsősök egy érdeklődési körre vonatkozó kérdőívet töltöttek ki a Nemzetei Pályaorientációs Portálon, amelyből kiderült, hogy mely területek állhatnak közel hozzájuk, ennek kapcsán tudtunk arról beszélgetni kicsit, hogy az egy-egy területre tartozó leírások mennyire illenek rájuk, el tudják-e képzelni, hogy olyan területen dolgozzanak. A foglalkozás végén a csoportok készítettek egy-egy olyan rajzot, amin mindannyiuknak megjelent a vágyott munkája. Így születhetett meg többek között az énekes-óvónő vagy a kőműves-autószerelő-tanácsadó rendőr végzettségű emberünk is.
A projekthét zárásaként szombat délutánra azoknak szerveztünk programot, akiknek nemsokára tényleg meg kell hozniuk azt a döntést, ami nagyban befolyásolja a jövőjüket. Szóval 6-7-8. osztályosok gyűltek össze a tanodában, hogy kicsit beszélgessünk a lehetőségeikről. Ráhangolódásként a héten előkerült foglalkozásokat kellett az Imagine c. játék kártyáival kirakniuk és ez többnyire jól is sikerült nekik. Ezután rögtön komolyabb vizekre eveztünk és megnéztük a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum oldalán a képzési kínálatot és jó volt hallgatni, hogy egészen képben vannak a srácok, ráadásul mindenki Berettyóújfaluban (esetleg Debrecenben) képzeli a továbbtanulást, ami egyértelműen szintlépés, illetve azt mutatja, hogy valóban gondolkodnak a kérdésről és nem csak sodródnak, maradva jelenlegi iskolájukban. Ezután konkrét foglalkozásokat néztünk meg itt, egyet közösen, utána párban még egyet, amiről egy táblázatba kellett információkat kigyűjteni: olvastak, néztek videót, beszélgettek. Megismertük a kozmetikusok, kőművesek és nagykereskedelmi eladók világát. Komolyan vették a feladatot, valóban olyat kerestek, ami érdekli őket, ami reális cél lehet. A táblázatokat össze is hasonlítottuk: melyikhez mennyit kell tanulni, mennyit lehet keresni, és ezek szintén beszélgetéseket generáltak. A végére szituációs gyakorlatokkal készültünk. Egy fő kiment, húzott egy foglalkozást, bent a többiek pedig készültek neki egy problémával, például a kalauznak azzal, hogy valakinek nem volt jegye. Arra gondoltunk, hogy ez új szempontból közelíti a héten átbeszélt dolgokat, de igazából elszórakozták az összes helyzetet, amivel persze nincs semmi baj, jó hangulatú zárás kerekedett belőle.
Összességében elmondható, hogy jól sikerült a hét, de csak akkor lesz ennek értelme, ha folytatjuk azt, ami itt elindult, és azt látjuk, hogy ez csak rajtunk múlik, mert a gyerekek nyitottak rá.
Julcsi, Máté
