Újabb tanévet zárhattunk. Tulajdonképpen már az siker, hogy végig tudtuk csinálni. És látni is a következőt: öröm, megnyugvás (kicsit). Persze a cél az, hogy a gyerekek ebből a bizonytalanságból túl sokat ne tapasztaljanak, így a hét arról szólt, hogy megerősítsünk, ünnepeljünk, visszajelezzünk. Volt, aki 100 alkalommal is volt idén a tanodában, de olyan is, aki alig lépte át a tízet, és jövőre már nem is biztos, hogy jönne. Ketten elballagtak, meglátjuk mi lesz majd a középiskolával. De ez a hét még erről a tanévről szólt.

Minden csoportot ugyanazon a folyamaton vezettünk végig. Ráhangolódásként választhattak egy új társasjáték (Szörnymóka), élménypedagógiás ernyő és egy tremoló névre keresztelt gyakorlat között – többnyire az első kettőt választották.

Készítettünk egy egyszerű plakátot, apró képekkel, hogy segítsünk a gyerekeknek felidézni az elmúlt tanév legfontosabb történéseit. Mit szerettek a legjobban, esetleg mi az, ami nem tetszett? Ügyesek voltak, sok mindent kiemeltek, szívesen emlékeztek. Egészen jó, tartalmas beszélgetések is kerekedtek. Mindenki kapott egy pici oklevelet, amin köszönetet mondtunk nekik valamiért idénről, ráírtuk, hogy hányszor jöttek és mikor is volt az ő időpontjuk az órarendben. Mindezek apropóján az is szóba került, hogy mit szeretnének máshogy jövőre, mit várnak a  következő tanévtől.

2018 januárjában összeszedtek a gyerekek néhány célt, tervet idénre, így ezekre is rátekintettünk. Mi van meg? Mitől vagyunk nagyon messze?

A zárás zárása pedig egy közös alkotás volt: az ujjlenyomataikkal öltöztettek fel egy fát, ami a jövő héttől a tanodát díszíti.

És persze nem is igazán zárunk, hiszen jövő héten már projektek, aztán lassan a táborok is kezdődnek, de azért ez picit más, picit lazább, picit örömködősebb.