Előző héten elbúcsúztunk a 2017/18-as tanévtől, ami nem jelenthet mást, mint két projektekkel teli hetet június végén. Már hagyománnyá kezd válni, hogy az iskolai év vége és az első nyári tábor közötti időszakban olyan programokkal várjuk a tanodában a gyerekeket, ahol valamilyen csoportos tevékenységben mélyülhetnek el egy kicsit. A hétre ebből három is jutott, íme az első.

Természettudósainkkal rengeteg kísérletet és jó néhány projektet tudhatunk már a hátunk mögött, azzal azonban még csak érintőlegesen foglalkoztunk, hogy mi is van az anyagok belsejében. Mostani témánk, a halmazállapotok végre jó apropót szolgáltatott arra, hogy igazán kiderüljön, miket is gondolunk erről. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, hogy jutottunk el idáig.

A tanodába érkező tudóscsoportok először három zacskóba zárt anyaggal találkoztak, és miután kitalálták, hogy vizet, jeget illetve levegőt rejtettünk bele, különféle tulajdonságukat is megfigyelték, például a keménységüket, hőmérsékletüket, színüket. Na meg persze a halmazállapotukat is, ha már ez a téma. Ezután jöhetett annak vizsgálata, hogy vajon az alajuk és a térfogatuk állandó-e vagy változik. Különféle formájú edényekbe öntöttük át az anyagokat – igen, a levegőt is, amit természetesen a gyerekek elég kétkedve fogadtak. Ebből a hitetlenkedésből kiindulva remek beszélgetések indultak el annak kapcsán, hogy hova tűnik a levegő, mit történhet vele és egyáltalán miből is állhat.

A térfogat állandóságát  a víznél és a levegőnél fecskendőkkel is megnéztük: míg a levegőt elég könnyen, a vizet csak fröcskölések árán tudtuk összenyomni.

Példákat is gyűjtöttünk a különböző halmazállapotokhoz, ami meglepően könnyen ment, általában csak a légnemű anyagok gyűjtése okozott egy kis fejfájást a tudósainknak. A megállapításainkat az alkalom során egy folyamatosan bővülő plakátra gyűjtöttük, aminek az alapja a szoba nagy asztala volt.

Ezzel meg is érkeztünk az egyik legfontosabb kérdésünkhöz: miből állnak az anyagok? Ha például belemennénk a víz belsejébe, mit látnánk? – Akkor megfulladnánk. Halakat. Semmit. Ugyanolyan vizet, csak kisebbek lennénk. – Jöttek a válaszok, amik mindegyike egy kicsit elárulta, hogy milyen anyagszemlélet él a gyerekek fejében. Hogy ez a kérdés ne maradjon nyitva, és hogy a részecskeképpel ismerkedni kezdjünk, egy videó segítségével utána is jártunk a válasznak. Ezután modellekkel vizsgáltuk meg, hogy a különböző halmazállapotokban milyen lehet az anyagok szerkezete. Papírgalacsinokat reptettünk hajszárítóval, üveggolyókat öntöttünk át egyik pohárból a másikba, Babylon készletből pedig kristályrácsot építettünk. Ez utóbbi a projekt hátralévő részében fejdíszként is remekül megállta a helyét.

Megtippeltük és egy videó segítségével le is ellenőriztük, hogy melyik melyik halmazállapothoz tartozhat, végül pedig egy-egy rajzba matricákkal be is ragasztottuk a részecskéket, ügyelve a köztük lévő távolságra és az elhelyezkedésükre is.

Ha halmazállapotok, akkor a halmazállapot-változásokat sem érdemes kihagyni, nem feledkeztünk meg róluk mi sem. Megbeszéltük, melyiket hogy hívják, és azokkal a csoportokkal, ahol nagy volt még az érdeklődés, egy szimulációval megnéztük, milyen változások mennek végbe ilyenkor az anyagokban. A szublimációt és lecsapódást egy kísérleten néztük meg közelebbről.

Zárásként, hogy rögzüljön néhány frissen szerzett információ, minden tudós készíthetett egy miniplakátot, amit aztán haza is vihetett. Mivel ekkorra mindenki eléggé elfáradt a nagy vizsgálódásokban, ez a rész választható volt, akinek nem volt már ereje vagy kedve, attól elbúcsúztunk enélkül. Jó volt látni, hogy néhányan még erre is maradtak, velük egyébként a készítés közben még jókat tudtunk beszélgetni az előkerülő kérdésekről.

Szerettük ezt a projektet, a gyerekek és mi is. Ahogy az lenni szokott, minden csoporttal kicsit eltérő részekben és mértékben tudtunk elmélyülni, és ez jól is van így. Nagy pozitívum ugyanakkor, hogy a részecskék, a róluk való elmélkedés minden csoportnál elő tudott kerülni. Nem gondoljuk, hogy egy alkalom teljesen megváltoztatná a gyerekek szemléletét, de az biztos, hogy hozzá tesz egy kicsit. A jövőben pedig biztosan lesz még olyan projektünk, ahol ezt boncolgathatjuk majd tovább.