Az első kézműves ma papírmasé fej készítése volt. Csütörtökön készülnek majd el a fejecskék, ma első körben a formát alkottuk meg. Lufikra papírmasémasszával, csirízzel felsimogattunk kb. 3 réteg újságpapírcafatkát. Csütörtökön, ha megszáradt a massza, a lufik kipukkasztása után arcot festünk majd az akkor már üreges formákra. Voltak, akik a kezdő lelkesedés után újraértelmezték a feladatot és 10 db papírdarabka a lufira való random rádobálása után késznek értelmezték a művészeti alkotásukat, de azért egy dolgos óra után, 6 db forma mégiscsak szépen összeállt.

Ezután váltottunk és következett a tojástartós virágfestés. A tojástartó darabjaiba a gyerekek szirmokat vágtak (ebben elég sokat kellett segíteni), befestették temperával a belsejüket, külsejüket, vagy mindkettőt, és végül átszúrtunk a közepén egy zsenila drótot, ami a virág szára lett. Sokan levelet is formáltak a drótból. Mivel viszonylag egyszerű kézműves volt, sokan jöttek, kicsik is meg nagyok, és még délután is folytatódott a virágozás. Történt egy kis félreértés, aminek a kapcsán az egyik lány elhasználta a drótok felét szóval délutánra már a kevésbé izgalmas hurkapálcákból lett szár, de cserébe egy szuperjó fonott-zseniladrót polip is született. Végül papírtányér festés lett az eredeti kézművesből, de ez is jól sikerült és szépek lettek a tányérok

Az ovisokkal ma egy zöld sörényű, piros kalapos, lila inges, szóval egy Csupaszín oroszlánnal találkoztunk. Harcos Bálint meséje adta nekünk az apropót, hogy kicsit a színekkel foglalkozzunk. Megfogtuk, egyeztettük, gyűjtöttük, megneveztük, sőt kevertük is a színeket. És a foglalkozás végére nem csak egy csupaszín oroszlánt kaptunk, hanem jó néhány csupaszín gyereket is. A mese mindig egy kicsit nehéz terep, figyelni, követni egy történést nem könnyű, de talán mostanában egyre jobban sikerül elkapni azt, hogy mivel vonhatóak be leginkább a legkisebbek, még ha nem is tökéletes a rendszer egyelőre, a mai napra is jutott egy-két tanulság, de dolgozunk rajta, és talán jó úton is járunk.

Több gyereket megmozgató, strukturáltabb sportolásokkal is készültünk erre a hétre – a random foci néha már idegőrlő. Az amerikai focival már többen találkoztak korábban, de kicsit azért mindig a nulláról indulunk: igen, ez a furcsa izé a labda, nem, nem rúgjuk, ráadásul se kapus, se csatár nincs. A srácok nem egyszerre fejezték be az aktuális társasaikat, így néhányan melegítettünk egy kicsit, hogy a dobás és az elkapás is fejlődjön picit. Előbbi egészen szépen alakult, remek spirálok röppentek, de az igazi kihívást a tojáslabda elkapása jelentette.

Később, a meccsen is sok bosszankodásra adott okot egy-egy elejtett labda, egy remekül kidolgozott és végrehajtott támadás után. Mert lett meccs. Az eddigiekhez képest hatalmas előrelépést jelentett, hogy a megbeszélt taktikát nagyon szépen tartották, jól futották az útvonalakat, jó helyen álltak meg, néha még az emberfogás is működött a védekezésben. De a legjobb talán az volt, hogy voltak ötleteik támadásvariációkra nélkülünk is. És a néhány sikeres futás és elkapás valóban katartikus élmény volt. Biztosan lesz folytatás.

A természeti katasztrófák projekt keretében délután földrengés kutatókká és vulkanológusokká változtunk a természettudósainkkal. Néhány képpel ráhangolódtunk a témára, hogy aztán két szimuláción keresztül is megvizsgáljuk a földrengéseket. Az elsőben ellentétes irányba csúsztatott anyagdarabokkal, földdel és kis házakkal imitáltuk az egymás mellett elcsúszó lemezek okozta pusztításokat. A másodikban pedig megnéztük, mekkora erősségű földrengést bírnak ki a különböző talajokra épített toronyházak. Ennek kapcsán a Richter-skála fokozatait is kielemeztük. Vajon nálunk is vannak földrengések? Mekkorák és hol? – adódott a kérdés, amire a válaszokat az interneten találtunk. Épphogy túljutottunk ezeken a nehézségeken, mikor két vulkánkitörésnek is szemtanúi lehettünk. Na jó, igazából az egyiket csak videón láttuk, a másikat pedig mi idéztük elő a tanoda udvarán meleg víz, piros ételfesték, mosogatószer, szódabikarbóna és ecet felhasználásával. A Mi és hol van a világon? könyv ide kapcsolódó fejezetével búcsúztunk ettől az alkalomtól. Holnap folytatjuk, reméljük, a mainál kicsit teljesebb létszámmal.

Andi, Csenge, Dorka, Herta, Julcsi, Julie, Kata, Máté, Misi, Réka, Tami

  •  

Szólj hozzá!

Bejelentkezés a hozzászólás írásához
  Feliratkozás  
Visszajelzés