A mai délelőttöt is kézműveskedéssel indítottuk. Origami karkötőkkel készültünk, az előkészületekben és a kivitelezésben pedig kaptunk segítséget egy tanodába járó nagylánytól, aki az iskolai közösségi szolgálatot végzi nálunk, így egész héten bevontuk feladatokba. A karkötő-készítés nem bizonyult könnyű feladatnak, de mindenki türelmesen hajtogatta és fűzte össze az elemeket, hogy elkészítsék a remekműveket. Néhányan végül az első siker után több karkötőt is befejeztek.

De nem volt ám mindenki a kultúrban. Ötödik osztálytól felfelé négy csoportra osztottuk a srácokat, hogy aztán óránként egy csoportot bezárjanak a tanodába. Nem kell semmi rosszra gondolni, ha elég ügyesek voltak, akkor kiszabadultak – és szerencsére mindenki elég ügyes volt. Igen, egy szabadulószoba keveredett Toldra a Fortély-sátor csapatának köszönhetően. Újra megélhettük az óriási szakadékot, hiszen amikor előzetesen próbáltuk elmagyarázni, hogy miről is van szó, igazából senki nem értette, nem hallottak még ilyesmiről, miközben óriási divat. Persze nem itt, egy hátrányos helyzetű kistérség apró zsáktelepülésén. De az élmény végül ide is eljutott, és tényleg nagyon behúzta őket a program.

Míg a nagyok fortélyoskodtak vagy a kultúrban szórakoztak, addig az ovisokkal egy vízibulit rendeztünk a tanodában. Minden-minden a víz körül forgott ma, főleg ügyességi és mozgásos feladatokat csináltunk, de egy kis számolás, színfelismerés is került a móka közé. Egy érzélkelős játékkal kezdtünk, amit mi is és a gyerekek is nagyon szeretünk. A hátra tett kezükkel kellett kitapogatniuk, hogy mi lehet a tálakban, anélkül, hogy kukucskáltak volna. A sima vizet és a homokos vizet mindenki kapásból felismerte, a kagylókkal viszont még sokan nem találkoztak és a biogélt is kíváncsian vizsgálgatták. Az ismerkedés után ügyességi feladatok következtek: hordtunk vizet egyedül és közösen, pohárral és szivaccsal egyaránt. Nyár gyanánt előkerültek a vízipisztolyok is, mondanunk se kell, nagy sikert arattak főleg egy olyan kihívás során, ahol különböző tárgyakat döntöttünk és mozgattunk, hol könnyebben, hol nehezebben. Halásztunk ezután merőkanállal színes labdákat, közben számoltunk is egy kicsit. Az utolsó feladat egy kis alkotás volt, színezett jéggel festettünk, maszatoltunk a betonon. Szuper délelőtt volt kicsis részről is, szinte kivétel nélkül mindenki aktívan részt vett a feladatokban, ami azért nem mindig jön össze, de úgy látszik a kisebb gyereklétszám – csoportokban érkeztek -, és a vizes téma is nyerő volt.

Mára is akadt egy csapatépítős kihívás, amivel elkezdtük a délutánt a kultúrban. Kötelek segítségével egy labirintust alkottunk a fűben, amibe néhány apróbb tárgyat is elhelyeztünk. A feladatot párban kellett megoldani, ahol a páros egyik tagja a labirintusban, a másik tagja pedig azon kívül helyezkedett el. A labirintusból bekötött szemmel kellett kijutni, úgy, hogy a labirintuson kívül lévő irányította a bent lévőt, hogy az jó irányba, a kötelekre nem lépve, minél hamarabb kijusson, és persze a tárgyakat útközben szedje is össze. Elég pörgősre terveztük a kijutást, de mivel több páros is hosszabb időt töltött a feladattal, néhány gyereket elveszítettünk a várakozás során. Sebaj, jó tanulság, viszont az is jó hír, hogy akik ott maradtak, kifejezetten élvezték, több kört is lejátszottak.

A kézműveskedés a nagy lelkesedésre való tekintettel délután is folytatódott, ahol fonalakból is készítettünk karkötőket, a papírok mellé. Körmönfonást csináltunk, ahol kezdetben öt fonallal fontunk, de voltak, akik kreatívan hatos fonást is készítettek. Kezdetben a fonás rögzítése okozott némi fejtörést, de aztán az erősebb fonalak és a szekrény fogantyúi bírták a kiképzést. A kitartó lelkesedésnek meglett a kézzel fogható eredménye is, így végül kicsik és nagyok több karkötővel indultak neki egy levezető trambulinozásnak.

Délután pedig elérkezett a második meccsnézős alkalom is. Kicsit többen voltunk, kicsit más összetételben és a hangulat is különbözött az előzőtől. Jobban zizegtünk, de voltak nagy-nagy izgalmak, kiáltozások és végülis a többség akarata érvényesült a játék végére. Persze az egy szem lelkes angol drukkerünk sem keseredett el teljesen és összességében pozitív volt az, hogy ennyire jól és viszonylag figyelmesen követtek egy meccset, sok-sok kérdést és magyarázatot igényelve közben.

Minden nyáron akadnak olyan gyerkőcök, akikkel valami oknál fogva szeretnék ilyenkor is tanulni. Lehet ez pótvizsgára készülés – bár szerencsére nagyon nem jellemző, hogy szükség van rá – ,vagy egyszerűen csak annyi, hogy szeretnénk bizonyos területekre ráfeküdni akkor, amikor amúgy nincs iskola, és van egy kicsit időnk behozni az elmaradásunkat. Az első táborban akadt egy másodikos kisfiú, akivel háromszor magyaroztunk és matekoztunk, hogy az augusztusi pótvizsgára tanuljunk, illetve egy esti iskolába járó asszony, akivel szorgosan készülünk a jövő évben esedékes érettségire.

Adél, Bogi, Dorka, Eszter, Franciska, Julcsi, Máté, Orsi, Orsi