Titkos üzenet UV-fényben

Tartalmas nyáron vagyunk túl, amit a mai nap programkínálatával méltó módon sikerült megkoronáznunk. Még hátra van ugyan egy délelőtt, de az már inkább a búcsúzásé. Így ezzel a bejegyzéssel köszönünk el a 2018-as nyári táborainktól.

Szombat van, óvoda hiányában mára terveztük az ovisok kincsvadászatát. Két csoportra osztottuk a gyerekeket és habár nem volt mindenki, de így is szép számmal gyűltek össze a tanodában a tökmagok. A kincs megtalálása érdekében hat feladatot kellett megoldaniuk. Volt itt szörnyecskék hazajuttatása a saját színű bolygójukra, menekülés a cápák elől páros lábon ugrálva (ugyanis az köztudott, hogy így a legcélszerűbb menekülni a cápák elől), képkirakás lencséből, autógyűjtés a riasztóberendezés kikerülésével, kocsipályán szlalomozás, kanállal színes víz hordás és levezetésül az előző táborban készült kézlenyomatok kifestése. Az első csoportnál, a kisebbeknél kicsit túllőttünk a feladatok mennyiségével, illetve néha a nehézséggel is, de a második csoportban inkább csak a figyelemmel és kudarctűréssel voltak gondok, a feladatok nehézsége pont megfelelő volt számukra. Nem baj, nem olyan régóta készülünk csak ennyire célzottan a kisebb ovisokra, folyamatosan tanulunk és egyre jobban kiismerjük őket, így a jövőben biztos egyre jobban is tudunk rájuk majd felkészülni.

Ezalatt a nagyobbak a kultúrházban tevékenykedtek. A harmadik tábor sem maradt szuperhősök nélkül, hiszen a mai kézműves programon a gyerekek szuperhős témában készítettek képeslapokat. Először körberajzolták a kezüket, kivágták, majd díszítették dekor tapasszal, szemekkel, filcekkel, mintákkal. Elég sok gyereket érdekelt és lekötött a program, volt, aki többet is készített és vitte haza a képeslapokat anyunak, apunak, tesónak, de az önkéntesek is kaptak kedves üzenetekkel ellátott pókembereket, batmaneket.

Ezután gyöngyöt is fűztünk, amiben főleg lányok vettek részt. A színes nyakláncok és karkötők megalkotása közben sokat beszélgettünk, nevettünk. Az elkészült ékszereket pedig legtöbben nem is maguknak készítették, a nagy részüket elajándékozták.

A csapatépítős blokkban az együttműködés volt terítéken, hiszen az előző táborban, noha zseniálisan jó élmény volt a foglalkozás, a csoporton belüli támogatás, egymás segítése azért nem ment mindig zökkenőmentesen. Természetesen most is hangszálakat erősítő módon sikerült a csapatalakítás és a csapatnevek kitalálása, de aztán a játék, a kihívás mindenkit behúzott és jól lehetett dolgozni a csapatokkal, a csapatokban. Ráhangolásként egy klasszikus újságpapír tánccal kezdtünk, dübörgött a zene, tipegtek a lábak, de a végén csak egy legény maradt talpon. A következőkben mindig meghatároztuk, hogy éppen hány kéznek és hány lábnak kell a talajhoz érnie. Változatos, néhol egészen remek gimnasztikai megoldások is születtek. A vaksokszög egy igazi kihívás volt, hiszen becsukott szemmel kellett a kezükben tartott fonalból kirakniuk egy négyzetet, háromszöget és egy tökéletes kört. A második és harmadik feladványban már egész ügyesek voltak és jó volt látni azt is, ahogy küzdenek a feladattal, nem adják fel. A záró gyakorlat közös volt, tehát nem kiscsoportokként, hanem egy nagy csapatként vettek benne részt: minden gyerek mindkét kezébe egy-egy golyóvezetőt tettünk, amik segítségével körbe kellett juttatniuk egy üveggolyót anélkül, hogy az leessen. A tét nem volt kevesebb, mint az egész verseny érvényessége, azaz mindenki küzdött azért, hogy a végén legyen egy nyertes. Izgi! És működött, nagyon akarták, csak egyszer hibáztak és naná, hogy megcsinálták! Két aranyérmes, egy ezüstérmes csapattal zártuk a foglalkozást. Remekül alakul a dinamika, a szerepek a csapatokban egyre inkább kirajzolódnak, szóval ebben a tanévben többször elővesszük majd a csapatépítést, kicsit több reflexióval megfűszerezve.

Akik megelégelték a nagy nyüzsgést és egy kis csendre vágytak, a nyugis szobába elvonulhattak. A foglalkozás során a tradicionális jógikus mélyrelaxációs gyakorlatból (jóga nídrá) kiindulva készített az egyik önkéntesünk egy gyakorlatsort, ami több rövid, egymásba folyó részből állt. A gyakorlat célja az ellazultság megidézése, a stresszoldás és a belső stabilitás és önértékelés támogatása volt. A gyerekek nagyon jól fogadták és nagyon jól reagáltak a gyakorlatra. Aki bejött, és végigcsinálta, kevés kivétellel marad a következő turnusra is, volt aki háromszor is végigcsinálta. Mélységesen értékelték a nyugalmat és ellazultságot, nagyon pozitívan és nyitottan álltak hozzá a gyakorlathoz. Abszolút sikert aratott ez a tevékenység, amihez hasonlóval nem minden nap találkoznak a gyerekek.

Már megint úgy alakult, hogy a legjellemzőbb tevékenységről alig írtunk. Igen, teljesen hétköznapi lett a társasjátékozás, gyakran bele sem gondolunk, hogy mennyire fontos eleme a táborainknak, hiszen rengeteg gyereket köt le és közben tudjuk, hogy milyen izgalmas dolgok mennek végbe bennük. Csak pár történet máról. Két leendő ötödikessel játszottuk a 7 Signum című kártyajátékot, ami egy Rikikihez hasonló ütésvivős játék, de nem is ez a lényeg. Lassan állt össze nekik, hogy mit is kellene csinálni, pedig gyakorlott társasosok. Mínusz tíz, tizenöt pontos körökkel kezdtek, majd három-négy körrel később már megúszták mínusz pontok nélkül, tehát tökéletes kört produkáltak. Figyeltek, értelmeztek, végül húsz perc alatt megfejtették a játék alapjait, anélkül, hogy mi elmagyaráztuk volna. Valami ilyesmi a társasjáték-pedagógia lényege. De felemelő volt az is, amikor két nagyobb lány a Kanagawával a kezükben megkérdezték, hogy lehet-e ketten játszani, szóval nélkülünk. Pedig az azért nem egy faék egyszerűségű játék. És leültek és kipakolták és megpróbálták. Végül nem jött össze, beletört a bicskájuk, de ez ettől még egy értékes történet. Főleg, hogy egy könnyebb, ismertebb játékot (Hick Hack) előtte már lejátszottak nélkülünk. Délután egyébként kevés önkéntes volt, így mások is önállóságra kényszerültek. Egy ötödikes fiú két kisebb társát vezette keresztül egy Fünf Gurken és egy No Thanks partin, amik fél szemmel követve nagyon is rendben voltak.

Az olvasás a napi rutin része lett, amit azért nem gondoltunk volna. A programok végén majdnem mindig van lehetőség olvasni, és előfordul, hogy csak egy valaki marad, de ma a délelőtti program után hatan is velünk tartottak, amitől mi nagyon boldogok lettünk.

Délután a kultúr egy része teljesen elsötétült, de csak azért, hogy UV-fénnyel kísérletezhessünk az érdeklődő gyerekekkel. A labort a színpadon rendeztük be, ahova a tudósok kis csoportokban érkeztek. Belépés előtt egy átlátszónak tűnő körömlakkal mindenki írt egy kis üzenetet, ami bent, az UV-lámpa segítségével láthatóvá vált. A felfedezés nyomán aztán tovább folytattuk a vizsgálódást, és megnéztük a ruháinkat, a körömlakkot, egy tonikot illetve egy ezrest is, hogy hogyan viselkedik UV-fényben. Jelentjük, a tonik kék lett, az ezresünk pedig nem volt hamis! Végül a tonik és némi keményítő segítségével nemnewtoni masszát készítettünk, ami egyrészt egy kicsit más színűvé vált a lámpa fényénél, másrészt furcsa módon néha folyadékként, néha viszont szilárd anyagként viselkedett. Megütögettük, tapogattuk, szétnyomtuk, összegyűjtöttük, megcsodáltuk – így ért véget a mai villámkísérletünk, amit a 3-16 éves korú tudósaink mindegyike élvezett.

Rendhagyó módon egy délutáni, harmadik kézművessel is készültünk. A tikkasztó melegben mindenki a hűsítő záporra vár Toldon, s persze a nyári zápor dísze a szivárvány. Eső híján, mi papírból alkottunk szivárványokat spatulák segítségével. Az elkészítése egyszerű volt, csak rajzolás, vágás és ragasztás, de hogy feldobjuk a műveket, hozzáillő idézeteket kerestünk az interneten és különféle betűtípusokkal írtuk fel azokat. A természettudós programmal párhuzamosan futó alkotó tevékenységre csak néhány lézengő tartott igényt, de velük kellemesen lehetett dolgozni és kicsit beszélgetni is.

Végül a rengeteg minden mellett egy kis tanulás is belefért a mába, ugyanis az egyik asztalnál egy önkéntesünk várta az angolozni vágyó gyerekeket. Egy felsős diák érkezett először, akivel kettesben, az alapoknál kezdve gyakoroltunk. Állatneveket beszéltünk meg képekhez, aztán mondatba foglaltuk, közösen ismételtük. Színeket is tanultunk, így ezt követően a mondatokat kibővítettük a színekkel is. Sok ismétlésre és gyakorlásra volt szükség, de a tanuló sikerként élte meg, és kellemesen elfáradt. Ezután két felsős lány jött, akik barátnők és az iskolában is egy osztályba járnak. Több nyelvtani formulát vettünk át, kérdés-felelet formájában. Do you …./ Do you like … / Can you … / folyamatos jelenidő, majd a folyamatos jelenidő kérdő formában – ezek voltak terítéken. Velük egy fél órát intenzíven gyakoroltunk, amiben végül elfáradtak és befejeztük.

Ági, Bence, Evi, Franciska, Gabi, Julcsi, Máté, Orsi, Tami