Az első hét kicsit más, mégse lehet egyből a közepébe… Szóval úgy terveztük, hogy kicsit megérkezünk. Mi is, a gyerekek is.

Elbúcsúztattuk a nyarat egy Kahoot-kvízzel, amit igyekeztünk úgy összeállítani, hogy az lehessen igazán sikeres, aki sok programon vett részt. Sokan kaptak így megerősítést, és sokan szembesültek azzal is, hogy néhány izgalmas dologról azért lemaradtak, mert nem mindig volt kedvük eljönni a kultúrig.

Ezután megmozgattuk kicsit a csapatot, hogy ráhangolódjunk a közös munkára. A Könyökfül gyakorlat során mindkét kezünkbe kapunk egy-egy fecnit, amin testrészeket olvashatunk, így meghatározva a körben álló emberek összekapcsolódását. Íme egy példa:

Gyorsan megbeszéltük mindenkivel, hogy mikor és hányszor jöhet idén, aztán belevágtunk. Három állomáson beszélgettünk a gyerekekkel:

• Milyen társasokkal játszottak már, miket próbálnának ki?
• Milyen matekos eszközöket ismernek fel, mikre kíváncsiak?
• Szeretnének-e saját olvasókönyvet szerkeszteni év közben? Melyik könyvet szeretnék elolvasni?
• Milyen témákról tanulnának, milyen projektekben vennének részt?

Szerettük volna, ha kicsit átgondolják az eddigi tanodás létüket és terveznek kicsit idénre. Persze van, akinek ez nehezebben megy, de sok jó beszélgetés, izgalmas alapozás is mögöttünk van a hétről. A válaszokat egyébként egy menetlevélen gyűjtötték, amit aztán egy közös füzetbe fűztünk le és közösen csinosítottunk ki. A tervek szerint év közben egyszer-egyszer elővesszük majd.

Majdnem lezárásként arra hívtuk a srácokat, hogy hagyjanak egy kis nyomot a tanodában. Maguknak. Kiszórtunk eléjük több tucat Topjoy-kupakot, üzenetekkel, ezekből választhattak egyet, amit aztán átírtunk, kinyomtattunk, és mindenki kiragaszthatta ahová szeretné. A tanoda most tele van lelkesítő, jópofa mondatokkal, néhány titkos helyen, pár a plafonon, de reméljük mindegyik segít majd a gyerekeknek átlendülni egy-egy kritikusabb pillanaton az év során. És talán nekünk is.

Zárásként újra egy csapatépítő játékot vettünk elő, a Tremolót, ahol most füzetekkel kellett közösen végigvezetni egy üveggolyót a körön. Nem volt könnyű, a siker éppen ezért mindig nagyon jól esett. Mindenkinek. Együtt.

És hát van öt új ovisunk is, akik jövőre mennek iskolába. Velük is készültünk az évre – kicsit módosított terv szerint -, és már most látszik, hogy nem lesz egyszerű, de izgalmas annál inkább.

Mindeközben persze a háttérmunka is zajlott. Voltunk a családoknál, beszélgettünk a szülőkkel, egyeztettünk az iskolával is, az óvodában pedig egy nagyon előremutató megbeszélésünk volt. Összességében tehát nagyon elégedettek lehetünk, még akkor is, ha az első héten a megcélzott 40-es létszámot nem értük el – 28 gyerek jött el a programokra. Valahol persze el kell kezdeni, jövő héten már minden a helyére kerül, így reméljük a gyerekek többsége is.

A hetet véglegesen egy disputa foglalkozás zárta, már a friss ötödikesekkel feltöltött csapattal. A „Nincs szükség sulira.” tételmondattal küzdöttek meg, és bár sok szempontból ígéretes foglalkozás volt, az is pontosan látszott, hogy mivel lesz még feladat. Ahogy az egész hét is rengeteg tanulsággal szolgált a tanévre vonatkozóan. És akkor most jól feldolgozzuk. És felkészülünk. Rajt!