A puzzle első darabja

Az őszi tábort az álhírek felismerését célzó projektünk első csoportos foglalkozásával indítottuk. A gyerekeknek általunk kreált vagy az interneten fellelhető híreket mutattunk, és először mindig meg kellett tippelniük, hogy az adott információ egyértelműen igaz, hamis vagy “gyanús”. Utána különböző módszerek segítségével megvizsgáltuk a hitelességüket (képek ellenőrzése, forrás vizsgálata stb.). Azt tapasztaltuk, hogy míg a foglalkozás elején mindenki határozott válaszokat adott a tippeléskor (senki nem tartotta valószínűnek, hogy tegnap Budapesten malacok potyogtak az égből), az utolsó, nehezebb feladatnál többen a “gyanús” kategóriát választották, tehát értelmet nyert a közös nyomozás. Összességében az derült ki, hogy a felsős gyerekek tudatában vannak annak, hogy az interneten, közösségi oldalakon szereplő információk egy része nem feltétlenül megbízható, de még sokat kell dolgoznunk azon, hogy ezeket képesek legyenek kiszűrni és leellenőrizni a hitelességüket.

A kézműves asztalnál ezúttal Frankenstein teremtményének fejét készítettük el ablakra ragasztható, méregzöld változatban, szóval vágtunk és ragasztottunk. A kivágós feladatban az ovisok is lelkesen részt vettek, a fólia ragasztásával a nagyobbak már egyedül is boldogultak. Legalább tíz mosolygós fej kelt életre egy óra alatt.

Az alsósokkal és az egyik ovissal pár rövidebb videó megnézése után az érzelmekről beszélgettünk. Mik is azok az érzelmek? Milyenek vannak? Ezekre kerestük a választ pár arckép segítségével. Bár nem tudtuk meg, hogy pontosan “kik ezek?”, de ahhoz közelebb jutottunk, hogy egy-egy helyzetben milyen arckifejezést, érzést mutatnak ki a fotókon szereplő emberek. A foglalkozás végére így sok különböző érzelmet ismertük meg.

A nagy forgatagban sikerült irtó jókat társasozni is. Volt természetesen Tichu parti, ami egy ideje kötelező elem a táborokban az egyik fiúcsapat számára. Egyre többen ismerik, kezdik érteni a szabályokat, így még ha nem is érzett rá egyelőre mindenki a mélységeire, nélkülünk is le tudnak már játszani egy-két menetet, ami több szempontból is remek. De újabb társasok is voltak ma terítéken, ezekhez egészen izgalmas csapatok álltak össze. A Tokió királyát sikerült teljesen végigjátszanunk, pedig négy olyan gyerek ült egy asztalnál, akik nagyon más társasokat szeretnek és ismernek. Santoriniztünk is, egy alkalommal például hárman olyanok, akik ebben az összeállításban még sosem játszottak egyedül. De volt Sárkánypalota is, ami a táblákhoz ült négy gyerek számára teljesen ismeretlen volt, így a szabálymagyarázaton is keresztül kellett küzdenünk magunkat. Végül úgy álltunk fel, hogy ketten kifejezetten megértették, jól játszották, akarnak majd még sárkánypalotázni, de két ellenfelük is sok mindent átlátott a játékmenetből, csak talán kicsit nehéznek bizonyult számukra, ami persze kükön jó, ha már végigülték.

Akad néhány puzzle-rajongó a tanodában dolgozó önkéntesek és pedagógusok között és arra gondoltunk, hogy ha már ennyire kitartóak és ügyesek a gyerekeink például a társasokban, akkor ideje beavatni őket ebbe a rejtélybe is. Nem is kicsi dologba vágtuk a fejszénket: a célunk az, hogy a tábor végéig egy 1000 darabos puzzle-t tegyünk ki. Ma elkészült a kép széle, holnaptól pedig elkezdjük a kép feltöltését is minden délelőtt és délután legvégén egy kicsit tovább maradva a kultúrban. A nagy képkirakásba nyolcan kezdtünk bele, de a program nyitott minden iskolás számára, bármikor csatlakozhatnak majd újabb tagok, akár egy-egy alkalom erejéig is. És nem csak ennyi a tervünk a puzzle-lal, de a nagy durranást még hétfőre tartogatjuk.

A délután második felében megnyílt a toldi szépségszalon is, amit felsős lányokkal alakítottunk ki. Így a lányok segítségével a sminkelés, a frizura és a trendi körömkészítés rejtelmeibe pillantottunk be. – Mi is áll nekem jól? – Inkább csak szemceruzát és tust szeretnék majd. Végül a lányok kiszépítették egymást és még minket is. A csajos délután nemcsak minket hozott lázba, a szépségszalon zárása előtt több fiú próbált bejönni és kideríteni mi is folyik itt. Aztán záráskor mindenki még szebben sétált hazafelé.

Adél, Dorka, Julcsi, Máté, Orsi, Tami