Egy nap a banya, a csontváz és a tök találkozik a kultúrban. A banya szólal meg elsőnek, azt mondja, hogy… báá – indíthattuk volna akár így is a kézművest. Kézbábokat készítettünk ugyanis, amik a szájukat kinyitva ijesztgettek a délelőtt második felében. Kartonból volt a fejük, ennek a körvonala adott volt, de az arcukat a gyerekek kedvükre alakíthatták. Bár többen szinte teljesen a sablon alapján dolgoztak, kreatív megoldások is születtek: az egyik tök denevért nyelt, a banyáról pedig kiderült, hogy a csókos szája mögött meglehetősen foghíjas.

A banya elmaradhatatlan fekete macskája is megjelent a mai kézművesen. Bár ezek a macskák nem is voltak annyira feketék, egyes gyermekeket annyira lázba hozott a színezés. A színezés után kivágtuk, majd összeragasztottunk részeket. Voltak, akik a macska helyett vagy a macska mellett agamografot is készítettek, ami egy harmónikaszerűen összehajtogatott 2 az 1-ben halloween-i kép. Ez elsőre egyszerűnek tűnt, de nem is volt annyira az. Nagy kitartásra és figyelemre volt hozzá szükség, hogy a kép elkészüljön. Végül szép eredmények születtek.

Ma végre megválasztottuk a Tanoda Önkormányzat (TÖK) képviselőit. Egy kis bevezető után egy utolsót még kampányolhattak a jelöltek, majd a szavazók felsorakoztak a szavazófülke előtt és igen magas, 69,7%–os részvételi aránnyal eldöntötték a legfontosabb kérdést – még mozgó urna is kellett, de megoldottuk. Az alsósok közül egy lány és egy fiú került be, a szavazatok 34,8 és 26,1 százalékát szerezve meg, de a felsősök sem bontották meg a fiú-lány arányt, itt 39,1 és 30,4%-ot szereztek a győztesek. Az eredményeket holnap reggel a srácok is megtudják, két hét múlva pedig indul a munka, reméljük a lelkesedés kitart egész évben.

Tíz, ötven, kétszáz, hatszáz, kilnecszáztizen, huszon és mindjárt ezer. Még nem teljes a puzzle kép a kultúrban, de már nagyon közel járunk, egy kicsike ég választ el minket a teljes sikertől. Délelőtt kicsit kevesebben, délután viszont megint rengetegen dolgoztunk rajta. Úgy néz ki, hogy a legnehezebb részéhez érkeztünk, amikor sok, nagyon hasonló árnyalatú darabokat kell egymáshoz illesztenünk, de a gyerekek kitartással és egyre nagyobb hajrával küzdenek az elemekkel. Holnap még lesz egy menet, és, ha törik, ha szakad, meglesz az a teljes kép. Szorítsatok!

Az év egyik legnagyobb eseménye mindig a halloweeni buli. Még egy év után is emlegetni szokták a korábbi izgalmakat (mikor tavaly a banya ujját ettük!), és egy kis borzongás sok gyereket lázba hoz. A nagy létszám miatt két csoportra osztottuk a résztvevőket, tegnap és ma zajlott a móka. Naplemente után vártuk a gyerekeket (és néhány szülőt, nagyobb testvért) a kultúrházba, ahol egy kihívásokkal és ijesztő akadályokkal teli pályát kellett teljesíteniük. Kettesével ugrottak neki a feladatnak, a várakozókat addig halloweeni fotókat készítő tabletekkel próbáltuk lekötni a ház előtt. A pályát szinte teljes sötétség borította, csak néhány töklámpás és egyéb rejtélyes fényforrás segítette a bátor felfedezőket. Az első feladat világító karkötők célbadobása volt – a karkötők később a labirintusban is nagyon hasznosnak bizonyultak, ahol az őrült tudós (vagy boszorkány?) számára kellett hozzávalókat gyűjteni. Ha megvolt a három elrejtett hozzávaló, akkor bebocsátást nyertek a titkos laboratóriumba, ahol véres kezeket, pezsgő szemgolyókat, nyúlós beleket, nyálkába szorult kis lényeket és mocsárban fekvő csontvázakat tapogathattak végig. A mágikus törlőkendő használata után az óriáspók hálóján kellett keresztüljutni, a sikeres kalandorok pedig pókhálóra akasztott légylárvát kaptak jutalmul. Na jó, csak egy pillecukor volt egy cérnaszálon, amit kéz használata nélkül kellett megenni. Utolsó kihívásként még egy rövid akadálypálya következett, de szerencsére senki sem maradt ott a forró lávában, így mindenki bebocsátást nyert a titkok kamrájába, ahol kifliből és lekvárból pókokat, banánból szellemeket gyártottunk együtt. Búcsúajándékként még egy kis tökcsomagot kaptak a távozók, amibe néhány cukorkát rejtettünk. Jók az ilyen közös események, amik az egyre rövidebb napokba egy kis izgalmat hoznak. Külön jó volt látni, ahogy a nagyobb testvérek, barátok a kicsiket terelgették, segítették, bátorították.

Csenge, Judit, Julcsi, Kata, Máté, Tami