Meglepődtünk. Persze utólag ez már elég furcsa, talán szakmaiatlan is kicsit. Régóta készülhetnénk rá, de annyira benne éltünk a hétköznapokban, hogy nem vettük észre azt, amiért tulajdonképpen dolgozunk. Nyáron nem volt egyszerű összerakni az órarendet, de úgy tűnt, ennek az a legfőbb oka, hogy több gyereknek is szerettünk volna plusz alkalmakat biztosítani, kinél motiváció, kinél lemaradás, kinél iskolaválasztás miatt. Az elmúlt hetekben viszont azzal szembesültünk, hogy nem csak erről volt szó.

A 2014/15-ös tanévben 23 rendszeres tanodázónk volt, és bár a teljes tanév során 36-an fordultak meg nálunk, tucatnyian csak 1-3 alkalommal tették ezt meg. A 36-os szám idén is megvan, de ők az állandók, akik hétről-hétre jönnek, néhányan többször is – a táborokat, a közösségi programokat és azokat a gyerekeket nem számoljuk most ebbe bele, akik csak játszani néznek be néha-néha. 150%-on működünk. Persze sok minden változott, hiszen már három állandó alkalmazottja van a tanodának, ráadásul két projektben időszakosan tudunk foglalkoztatni további két főt, az önkénteseink száma pedig 15 körül mozog. Mindennek a fenntartása viszont óriási feladat az Igazgyöngy Alapítványnak. Az tehát nem látszik, hogy ennél nagyobb humán erőforrás rendelkezésre tudna állni, de a szerda-szombat nyitvatartás is a működés maximumának tűnik, különösen az első állítás fényében. Ami viszont nő, az a gyereklétszám.

Egyelőre úgy néz ki, hogy 2019 szeptemberében Toldról az elmúlt évekhez képest rekordszámú, nyolc gyerek kezdi majd meg az iskolát. Közülük heten járnak a tanoda iskola-előkészítő programjába. A óvodával egyeztetve az látszik, hogy a következő két évben is hasonló létszámban készülnek majd elsőbe a toldiak, ami már önmagában kihívás lenne, de még valami kiderült számunkra: alulról folyamatosan töltődik fel a tanoda, de felül nincs igazán távozó.

Eddig sokan el sem kezdték a középiskolát, mert már nem voltak tankötelesek, és azok, akik elkezdték, szóval hát, ők sem azért kezdték el, mert be szeretnék fejezni vagy akarnak attól valamit, ha véletlen befejezik. Persze voltak és vannak kivételek, olyanok akik önerőből is eljutottak érettségiig, szakmáig, akik segítség nélkül csinálják a sulit, de azért nem ez a jellemző.

Most két olyan tanodásunk van, aki rendszeresen jár hozzánk, miközben a középiskolával birkózik, jövőre még három vagy négy lesz, aztán újabb három. Mert hát ez derült ki. Azért dolgozunk évek óta, hogy a srácok esélyei és lehetőségei nőjenek, és ezeket képesek is legyenek használni. Ezek az első lépések: jobb középiskolákat terveznek, jobb középiskolákat választanak, jobb középiskolákba kerülnek be, jobb középiskolában tanulnak. Megjelentek azok a felső tagozat végén és a középiskola elején, akikkel több éve foglalkozunk, akik tanodásként tekintenek magukra.

Amikor eredményeket kérnek tőlünk, mindig azzal hárítunk, hogy még csak 2,3,4,5,6 éve csináljuk, még nem látszik sok minden, mert azokra, akikkel csak kamaszként találkoztunk még nem tudtunk kellő hatással lenni. Ki kell dobnunk ezt a szöveget, mert már nem igaz. Itt vannak az első eredmények: a megváltozott attitűdök és azok nyomán a lehetőségek nagyobb köre, mellettük pedig a képességek, amikkel fogják tudni használni őket.

Fontos persze a másik oldal is. Minden évben van 1-2 lemorzsolódó, akik persze bármikor visszatérhetnek, de vannak hosszú évek óta tartó kudarcos történetek is. Csak jóval több a másmilyen történet, mondjuk olyan ovisról, aki ugrál örömében, hogy végre találtunk neki helyet az órarendben és járhat a tanodába. És ettől mi is boldogok vagyunk.

És gondterheltek. Hova fér el ennyi gyerek? Mit kell megváltoztatni? Mit tudunk megtartani az eddigi működésünkből, pedagógiánkból és mik azok új elemek, amiket ki kell találni és be kell vezetni. A következő tanév apróbb módosításokkal még működni fog, de 3 év múlva nem kizárt, hogy 45-50 tanodással kell dolgoznunk. Remek kihívás!

  •