Szenzáció! Fiatal természettudósaink ősmaradványokra és különleges ásványokra bukkantak Toldon, a tanoda épületében. A kőzeteket az egyik szobában egy barna kartondobozban találták meg vékony, fehér papírréteg alatt, ezidáig ez rejthette el őket az arra járók szeme elől. Időközben a tudósok szakértelmének és kiváló munkájának köszönhetően a leletek beazonosítása is megtörtént.

Ezen a héten a természettudományok kapták a főszerepet nálunk, sor került ugyanis az idei tanév második projekthetére. A szombati tanítási napra való tekintettel szerdától péntekig minden iskolást elhoztunk a délutáni sávokban, és 3-7 fős kutatócsoportokban az ásványok és kőzetek világában merültünk el.

Kavicsgyűjtéssel indítottuk a munkafolyamatot, az udvaron, a kocsibejárón és az út szélén kerestünk értékes, de legalábbis nekünk tetsző darabokat. Zsákmányaikat tudósaink ezután nagyító alatt alaposabban is megvizsgálták és rendszerezték. Egyes csoportok színek szerint alakítottak ki kategóriákat, míg mások hosszúság, magasság vagy éppen érdesség szerint rendezték sorba őket. Az eljárás végén az összegyűjtött kavicsok értékéről és felhasználási lehetőségeiről beszélgettünk.

Ezt követően a kristályosítás fázisa vette kezdetét. Elsőként rézgáliccal kísérleteztünk, vizes oldatából pipettával egy átlátszó fedőre cseppentettünk, és megfigyeltük, hogy szemmel láthatóan nem történik semmi. Miután tudósaink megállapították, hogy a kristályképződéshez időre és melegre van szükség, félretettük és más anyagok felé fordultunk. Két kanál sót, szódabikarbónát illetve cukrot négy kanál vízben feloldottuk, ételfestékkel megszíneztük. A cukros és a szódabikarbónás vizet tojáshéjakba kanalaztuk, a sóoldatba pedig spárgát és zsenília drótot lógattunk. A fázis végén a kísérleti összeállításokat félretettük és – amennyire türelmünk és kíváncsiságunk engedte – megpróbáltuk további mozgatással nem zavarni a kristályosodás folyamatát.

A gyakorlati munkát egy kis elméleti bevezetővel támogattuk meg. A kőzetburok, a kőzet és az ásványok fogalmának tisztázása után a kőzetek keletkezésével ismerkedhettek meg a gyerekek. Tudományos diskurzus folyt a magma és a láva közti különbségről, a vulkanikus, az üledékes kőzet felismerését megkönnyítő tényezőkről, lelőhelyekről és még számtalan érdekes, a gyerekek által felvetett kérdésről. Persze mindezt nem a levegőbe beszélve, hanem kézzel fogható bizonyítékok és fotók segítségével.

Ezt a részt egy Ősmaradványok nevű kiállítás zárta, ahol Szent-László pénzzel, megkövesedett kagylóval, csigákkal találkozhattunk. Anglų kalbos dienos stovykla vaikams Vilniuje Kaune Klaipėdoje INTELLECTUS anglų kalbos mokykla A kiállítás egyébként mozgó formában is működött, egy otthon betegeskedő tudóshoz is eljutott egy rövid szakértői vizsgálatra.

Bár már így is hosszúnak tűnik a kutatás, mi nem álltunk meg, egy ásványbörzére is befizettünk. Színes, csillogó, nyers és megmunkált, óriási és pici, fura nevű és formájú ásványok közül választhatott minden gyerek, majd leírások segítségével a nevüket és egy-két érdekességet is megtudhattak róla. Jó apropó volt ez arra, hogy kicsit beszélgessünk arról, hogy mennyire különbözően néznek ki ezek az ásványok a természetben, mióta munkálnak meg köveket az emberek, mire használjuk őket most és régen. Gyűjtöttünk mi is egy-két dolgot a Padlet nevű programba, így kiderült, hogy például mi készül a nyers aranyból, ezüstből vagy a gipszből.

És végül, a már ilyenkor igen kifáradt tudósok és kutatásvezetők egy utolsó kihívás elé álltak. A foglalkozás elején gyűjtött kavicsokból közös tornyot építettek egy szabály szerint: minden résztvevő egy szintre csak egy követ rakhatott a másik kövének elmozdítása nélkül. Így hát igen eredeti, girbe-gurba tornyok születtek. Aki még kíváncsi volt (és hát ki nem volt az?), gyorsan leellenőrizte az épülő kristályainkat. A rézgálicon szabad szemmel jól megfigyelhető ásványokat figyeltünk meg, azonban az aznap készült tojáshéjakban és a sókristály pohárban még nem igen leltünk fel semmi változást.

Hihetetlen meglepő volt számunkra a projekt fogadtatása. Nem számítottunk rá, hogy a gyerekek hozzáállása egy kicsit talán szárazabb témához ilyen pozitív lesz. De úgy látszik a kísérleteknek és sok kézzelfogható, megvizsgálható elemnek köszönhetően a legtöbb csapat érdeklődéssel, lelkesen, végig ötletelve, gondolkodva, kérdezve ülte végig ezt az alkalmat.

Julcsi, Tami