Fél éve indult útjára a Kárpátok Alapítvány által támogatott projektünk, a “Három az egyben: baba-mama, logopédia, tanoda – három program megvalósítás Toldon”. Ennek szorosan két része tartozik a tanodai munkánkhoz: a logopédiai és az iskola-előkészítő, első osztályos foglalkozások. A héten volt a projekt monitorozása helyszíni látogatással, ahol sokat beszéltünk a munkánkról, így egy kicsit gondolkodni tudtunk arról, hogy mi történt ebben az időszakban. Ezzel a bloggal most szeretnénk egy kis számolgatást végezni és megmutatni egy-két icipici változást, most kifejezetten az iskola-előkészítőre és az első osztályosokra koncentrálva.

Eredeti terveink szerint három óvodás és négy első osztályt elkezdett gyerkőc lett volna a programban, de ezt a számot szerencsére sikerült egy kicsit alul becsülnünk. A tavalyi tanév végén a helyi óvodapedagógussal konzultálva derült ki, hogy ennél többen érik el az iskolai életkort a következő évben, így csatlakozott hozzánk szép lassan még négy gyerek. Persze, volt, akit azért nem számoltunk, mert nem gondoltunk rá, hogy már iskolába készülne, de két új családot is sikerült bevonnunk, akik addig nem voltak szoros kapcsolatban velünk, sőt egy újonnan a faluba költöző kislány is pikk-pakk a tanoda tagja lett. Így lett a csapat három héttel ezelőtt tizenegy fős, ők azok, akik a rendkívül szakmai elnevezésű kicsis munkacsoport hatáskörébe esnek.

Az első néhány héten felmértük és megismertük az óvodás gyerekeket: mik az erősségek, melyik területekre szeretnénk koncentrálni náluk, milyen eszközök működnek vagy nem működnek velük, mivel tudjuk őket motiválni. Azóta pedig kijelölt célok mentén próbálunk haladni. És vannak bizony változások. Megtanulták, hogy mikor jönnek tanodázni, mit lehet ott csinálni, kik vannak ott többnyire. Szeretik és várják, akár egész héten, hogy jöhessenek, ahogy egy kislány mondta, taniba. De például van, aki már úgy tud koncentrálni a feladatra, hogy körülötte hat ember áll és figyeli. Ő se minden alkalommal, ő se csak a mi hatásunkra, de itt, nálunk is tetten érhető a változás. Azok az önkénteseink, akik nem látják minden héten őket szintén beszámolnak pozitív változásokról a feladattudat és feladattartás területén. Még rengeteg mindenben szeretnénk hasonló változásokat elcsípni és azt is tudjuk, hogy nem mindenre elég ez a heti egy alkalom, de azért bízunk benne, hogy valamire mégis.

Az elsős gyerekeket már tavalyról ismerjük, így velük az ismerkedős foglalkozások év elején kimaradtak, ismernek már minket és mi is őket. Náluk az első két hónapban szinte iskola-előkészítős alkalmakat tervezünk, kicsit lassabban kezdünk el iskolásnak lenni, mint a suliban. Aztán inkább azt követve, a betűket, számokat, műveleteket, olvasást gyakorolgatva követjük végig az első évet. A többség szépen el is indult, szeretik az iskolát és többnyire egészen jól helytállnak, egyre jobban ráéreznek dolgokra, de azért nem mindenkinek könnyű ez a változás. Volt, akinek nehéz volt az egész napos figyelés után a tanodai foglalkozáson is végig jelen lenni, de ezt egy időpontcserével meg tudtuk oldani, viszont nem mindenkinél ennyire egyszerű megoldani a nehézségeket és vannak olyanok is, amik egyelőre komoly gondolkodás elé állítanak minket.
A heti foglalkozások mellett ezzel a korosztállyal, sőt a kisebb ovisokkal, tehát a leendő tanodásokkal, a közös programokon és táborokban is találkozunk. Ez bár havi egyszer vagy a szünetekben fordul elő, de ott is tetten érhetőek ezek az apró fejlődések, például egy nyári tábor folyamán, ahol egyre több társasjátékot próbálnak ki és tanulnak meg, ráadásul egyre több ideig maradnak benne egy-egy játékhelyzetben.

Hát, így állunk most, december elején ezzel a tizenegy tanodással, félig elindulva egy-egy úton pici változásokkal, nagy dilemákkal. Fél év múlva újra jelentkezünk.

  •