Úgy látszik néhány évente összegyűlik bennünk annyi minden, hogy a tanodában zajló gyógypedagógiai fejlesztésről írjunk. Így történt ez már meg velünk picit több, mint két éve. Akkor is és most is egy nagy dilemma hozta ki belőlünk, hogy írjunk róla és újra döntéshelyzet előtt állunk. Akkor egy többségi iskolában nem integrálható kislány tanodába kerülésével kapcsolatban gondolkodtunk azon, hogy mit nyújthatunk neki, mennyire tudunk teljes körű fejlesztést biztosítani a számára. És most újra itt vagyunk, újra ezzel a kislánnyal, nagyjából hasonló dilemmákkal, kamaszkor előtt és azon gondolkodunk, hogy hol lenne a legjobb neki. De nézzük meg, hogy hol indultunk és hol tartunk most.

Az első osztályt elkezdve hamar kiderült, hogy bár papír szerint egy integrálható, enyhe értelmi fogyatékossággal élő gyerekről van szó, valójában egy többségi iskolába nem integrálható, középsúlyos értelmi fogyatékos kislánnyal van dolgunk. Az iskola hamar belátta ezt és magántanulóvá vált, így kezdett el hozzánk heti 3 alkalommal járni. Kezdtünk 15 perces mini fejlesztésekkel, sok játékkal, majd szép lassan eljutottunk az 50-70 perces foglalkozásokig, ahol egy-egy feladatban akár 4-5 percig elmélyülten is tud dolgozni. Megtanult egy rendszert, megtanulta a kereteket, a keretekhez tartozó eszközök használatát. Képessé vált arra, hogy döntést hozzon a szabadidejének az eltöltésében, hogy többé-kevésbé önállóan is képes legyen a játékra. A kezdeti mozgáskoordinációs és egyensúlyi problémák nagyon látványosan változtak a rendszeres tornák során. Nem csak a nagymozgásban, de a finommotorsan is látunk fejlődést. Már az elejétől próbálkozunk a ceruzahasználattal, színezéssel, de igazából idénre érett be a helyzet arra, hogy mind az érdeklődése, mind az alapkészségek is elértek odáig, hogy szeret és szeretne minél több mindent lerajzolni és egyre ügyesebben le is tud, szépen színez, a vonalhatárokat többnyire betartva, az egész formát kitöltve. Szintén idén kezdtek beérni olyan dolgok, hogy síkban, bizonyos ismert feladatok mentén egyre ügyesebben tájékozódik. Ismer betűelemeket, ezek lemásolását egyre jobban végzi. A matematikai készségek terén is rengeteget haladtunk, most már bizonyos számjegyeket biztosan felismer, mennyiségeket helyesen hasonlít össze. Rengeteg mindent tanult, tanulunk a világról: állatokról, színekről, évszakokról, időjárásról, ünnepekről. Foglalkozunk a szociális viselkedéssel is, hogy a különböző emberi kapcsolatokat képes legyen felismerni és ezekhez a kapcsolatokhoz adekvát viselkedést tudjon kötni, de ezen még sokat kell dolgozni és nem is az egyéni fejlesztés erre a legalkalmasabb forma. Korábban kísérleteztünk vele egy időpontban járó gyerekekkel közös tevékenységet tervezni, de jelenleg nincs is más délelőtt járó tanodásunk és nem is mindig sikerültek jól ezek a véletlenszerű párosítások. Pont ezért a táborokba és néhány hónapja a közös programokba is bevonjuk őt, ahol a többi gyerek – elsősorban az óvodások, fiatalabb alsósok-  egyre jobban figyel rá és segít neki, és talán csökkent a bántások és kinevetések száma is.

Szóval haladunk és rengeteg változás van. De. De kevés a heti háromszor 60 perc és az iskolában kapott 45 perc. De kevés a szociális kapcsolata, ahol csomó fontos tudást megszerezhetne. És valószínűleg kevesebb dologra tudunk hangsúlyt fektetni, mint egy intenzívebb öt napos fejlesztés alatt. A közelben nincs speciális iskola, a legközelebb Hajdúszoboszló, így heti vagy hosszabb idejű bentlakás lehetséges csak. És akkor itt is van a dilemmánk, hogy lesz-e annyi értéke a bentlakásnak és az intenzívebb fejlesztésnek, hogy az egyensúlyozza, hogy nem otthon van. Fel tudjuk-e annyira készíteni erre, hogy ez egy nehéz, de mégis jó élmény legyen és ne egy óriási trauma, mint amit már korábban is megélt már az életében. És tényleg többet tud-e ott kapni, mint nálunk egyéni figyelemmel és otthon lakással.

Most a következő lépés az iskolalátogatás, hogy megnézzük milyen az intézmény, hogyan oldható meg a szállítás, aztán összedobjuk minden érvünket és ellenérvünket és az anyukájával közösen meghozzuk a döntést, hogy mi legyen a következő évben. Nem lesz könnyű. 

  •