Az ALDI “Fiatalok és környezetvédelem” pályázatának keretében telt a tavaszi táborunk és nagyon pozitívan zárult, pedig ritkán szoktunk ennyire tematikus programsorozattal készülni. És akkor a mai napon felkerült a korona az egész heti munkára, megtartottuk kiállításunkat, megvendégeltük az érdeklődőket – csomagolásmentes édességekkel, házi szörppel -, sőt, virágokat ültettünk, kertészkedtünk. Nagy örömünkre 9 felnőtt (szülők és már nem tanodás nagyobb testvérek) és sok-sok apróság is ellátogatott a kiállításra.

De nézzük, hogy mivel is foglalatoskodtak a gyerekek egész héten.

Például elkészült a Kukavadászat című társasjátékunk is. Nem először terveztünk együtt játékot a gyerekekkel, de eddig ez sikerült a legjobban, így valószínűleg nem is ez volt az utolsó alkalom. Az ötletelés során hamar meglett a téma: szelektív hulladékgyűjtés. Ez volt az egész hónapban a legerősebb, ezt értették meg az egyik legjobban. Gyorsan jöttek az ötletek: legyenek kukák, válogatni kell, tudni kell, mit hova lehet dobni, az nyer aki a legtöbb szemetet dobja ki. Az is hamar kiderült, hogy rövid játékot szeretnének. A mechanizmusok során volt pár lapos kör, de egy erősebb irányítás mellett egy valóban érdekes játékmenet alakult ki. A játékot 3, 4 és 5 fővel próbáltuk és egyértelműen négyen a legjobb, a játékidő 5-10 perc és 6 éves kortól bőven játszható, bár szavakat kell benne olvasni. A játéktér közepére kiteszünk 5 kukát (papír, műanyag, fém, üveg, vegyes), amit újrahasznosított pudingos dobozokból csináltunk, majd mindenki kap a saját színében 15 szemetet szimbolizáló jelölőt – mi dekorgumi maradékokat használtunk. Ezután megkeverjük a szemétpaklit, melynek egyik oldalán valamilyen szemét található (pl. konzervdoboz), a másik oldalán a kategóriája (pl. fém). A játék addig tart, amíg el nem fogy a pakli, ami most 30 lap volt. Minden körben a kezdőjátékos felcsap a játékosok számával megegyező kártyát a szemét felével, majd ő kezdi a licitálást: a saját jelölőiből bármennyit feltesz egy szemétre vagy passzol. A következő játékosok tehetnek arra is, amire más már tett, de akkor felül kell licitálniuk. Ha mindenki volt már akkor a körnek vége és megnézzük ki melyik szemetet nyerte. Aki alulmarad a licitben az visszakapja a jelolőit. Aki nyer annak meg kell mondania, hogy adott szemét melyik kukába való. Ha eltalálta, akkor azokat a jelölőt, amikkel megnyerte a licitet, be kell dobnia a megfelelő kukába. Ha téved – a kártya megfordításával ellenőrzünk -, akkor a jelölői elvesztek, nem teheti őket egyik kukába se. A játék végén megnézzük, hogy melyik kukában kinek van a legtöbb jelölője. Döntetlen esetén senki sem szerzi meg a kukát. Aki a legtöbb kukát szerezte, az a győztes. Egyenlőség esetén az, aki kevesebb jelölőt használt a győztes kuká(i)hoz. A játékot pedagógusok, önkéntesek és gyerekek tesztelték, majd a bemutató során újabb partikra került sor, például egy apuka is kipróbálta. A srácok szerették ezt a munkát, valószínűleg foglalkozunk még vele: dizájn, doboz, szabályfinomítások. Persze ha valaki meg akarja venni a gyártási és forgalmazási jogokat, akkor szívesen leülünk tárgyalni vele.

Volt egy olyan csoportunk, ahol kicsit a vízszennyezés témáját jártuk körbe. Hat nagyon különböző korosztályú gyerek dolgozott ezen a projekten. Az első alkalommal az ötletelés során sok okosat mondtak a környezetvédelem témával kapcsolatban, de az igazi ötlet egy kis internetes segítséggel született meg. Készítettünk egy plakátot képekkel és leírásokkal, ami megmutatta, hogy mennyi módon szennyezzük nap, mint nap a vizeinket és ennek milyen következményei vannak. A plakáthoz demonstrációt is kapcsoltunk: egy nagy tálat töltöttünk meg vízzel, sok-sok állattal és hát sajnos, sok-sok szeméttel is. De szerettük volna azt is megmutatni, hogy hogyan tudjuk a vizeinket megóvni, ehhez szórólapokat csináltunk 5 nagyon fontos, betartandó szabállyal, amit a kiállításon résztvevők hazavihettek magukkal. Sose próbálkoztunk még ezzel a formával és nem is jött be ebben a csapatban sem mindenkinek, de szerencsére voltak stabil tagjaink, akikkel nagyon jó és izgalmas volt együttdolgozni.

Egy másik csoportban nehezen hangolódtak egymásra a srácok, először elutasítóak voltak egymás ötleteivel szemben, de végül egyikük bedobta a képregényt, amit mindenki egyhangúlag elfogadott. Külön öröm, hogy mikor mi önkéntesek gondolkodtunk, hogy miket lehetne kitalálni, a képregény fel sem merült, úgyhogy tényleg a gyerekek gondolatát sikerült megvalósítani. Két lány együtt és egy fiú egyedül dolgozott, ők a kézzel rajzolást választották, egy fiú-lány páros pedig egy önkéntes segítővel kiegészítve egy netes programon rakta össze a sztorit. Mindhárom történet a szemetelésre futott ki, valószínűleg ez a környezetvédelem legkézzelfoghatóbb aspektusa, sokkal érthetőbb más problémáknál és könnyebb ellene tenni, mint mondjuk a levegőszennyezés vagy az állatok kihalása ellen. Az első két alkalom a képregények megrajzolásával telt, a harmadik pedig már csak kész művek kidekorálásával, illetve ekkor találtuk ki azt is, milyen formában tegyük ki a kiállításra.

Autós szemeteléssel és az ökológiai lábnyomunkkal foglalkozott az egyik csoport. Az uzsonna után keletkező szemétnek eddig nem volt külön helye a kocsiban, ezért azt találtuk ki, hogy készítünk egy kukát, amiben az ülés alatt, szelektíven gyűjthetjük majd hazafelé is a hulladékot. A ötletet leginkább egy ötödikes fiú érezte magáénak, ő irányította végig a gyártást és a kipróbálást is, a többiek pedig be-besegítettek a folyamatba. A tesztelésről egyébként egy gyorsított felvétel is készült, jelentjük, egyelőre jól bírja a strapát! Az ökológiai lábnyom főként a kézműves miatt tetszett meg néhány csoporttagnak az ötleteléskor. Velük egy kérdőívet töltöttünk ki először, ennek az eredménye került fel egy-egy plakátra kis rajzok formájában. A kitöltés sok segítséget igényelt, messzi és eléggé elvont volt a téma számukra, de jó volt kicsit beszélgetni róla alkotás közben is. A feldolgozást egy autós kiállítással zártuk ma: a vadiúj szemetesünknél a tesztelésről nézhettek meg egy gyorsított videót a látogatók, míg a plakátoknál a saját ökológiai lábnyomukat is megmérhették a többiek. Eltérő intenzitással bár, de összességében öt gyerek dolgozott ezen a projekten.

A projekt első fázisa a legtöbb csoportban nem volt zökkenőmentes. Itt például az öt főből négyen meglehetősen passzívak voltak, inkább csak reagáltak az általunk és az egyik nagyobb lány által felvetett ötletekre. Végül arra jutottunk, hogy szemetet szednünk Told utcáin, majd az összegyűjtött lim-lomokból egy emberi alakot formálunk, amit aztán bemutathatunk a többieknek a kiállításon. A gyűjtésből többé-kevésbé mindenki kivette a részét, így a “fúj”-ok és az “én biztos, hogy nem fogom meg”-ek ellenére csütörtök délelőtt végére szép kis kupac szemetet gyűjtöttünk össze. Egy árokszélen találtunk egy piszkos, esőáztatta gyerekcipőt, ami tökéletes alapjául szolgált a szemétszobornak. A szobor építése az együttműködés és problémamegoldás mellett sok-sok türelmet is igényelt, hiszen a sörösüvegek nehezen engedelmeskedtek a gyerekek akaratának. De szerencsére pénteken és szombaton is volt időnk dolgozni rajta, így vasárnapra lábra állt az üveglábú, zacskóhasú, dobozkezű, kupakszemű szemétbaba. Úgy láttuk, hogy a projekt előrehaladtával a gyerekek egyre nagyobb érdeklődéssel és kitartással dolgoztak a szobron, aminek a kiállításon mindenki a csodájára járt.

A tervezetthez képest elég kevesen voltunk a hatodik csoportban, de persze így is elkezdtük az ötletelést, miközben egyre kíváncsibbak lettek a gyerekek. Végül két ötletet vontunk össze: hulladék anyagokkal festünk és készítünk egy tablót, amin tippeket adunk, hogyan lehet valaki környezetbarátabb. Hét javaslat össze is gyűlt, elkezdtük a felírást, rajzolást, de ez a plakát végül nem készült el. A festést kicsit továbbgondoltuk, jártunk egy kört a faluban, és összeszedtünk sok mindent, amivel festeni tudnánk, természetes anyagokat, és kevésbé a természetbe illőket is. Ez a rész nagyon bepörgette a gyerekeket, úgyhogy festettünk velük és végül ez került a kiállításra is. A közönség pedig találgathatott, mivel készültek a minták.

A környezetvédelem témából természetesen nem maradhatott ki a növényültetés sem. Kisebb csoportokban dolgoztunk, hogy mindenki aktívan részt tudjon venni. Az egyik feladat muskátli ültetés volt, előre elkészített faládákba rakták a gyerekek a virágokat. Ki kézzel, ki kanállal pakolta a virágföldet, de mindenki nagyon lelkesen dolgozott, láthatóan senkinek nem okozott gondot egy kis dagonyázás a társasozás után. Miután minden virág bekerült a földbe, lelkiismeretesen meg is öntözték őket – sokaknak ez volt a kedvenc része. A virágültetés után minden csoportnak volt még feladata. Az első csoport műanyagkupakokból készített kis virágokat, amiket aztán a következő csapatok használtak a veteményeskertben a zöldségek jelölésére. A második csoport vörös- és lilahagymát ültetett, a harmadik retket, a negyedik borsót és babot. A gyerekek a föld felkapálásától kezdve a magok elszórásán és betemetésén át mindent ügyesen végigcsináltak, természetesen itt sem maradhatott el a végén az öntözés, és végül a kis jelző virágok is bekerültek a földbe.

Ádám, Ági, Dana, Dorka, Franci, Julcsi, Kinga, Máté, Orsi, Tami

  •