Egy éve már biztosan érezzük (de talán több is), sőt már itt is beszéltünk róla többször, hogy egyre több óvodás korú gyerek is kezd járni a táborainkba, akiknek nem igazán megfelelő az a szokásos program menet, amely évek óta működik a nagyobbaknál. Nem bírták az időt, nem volt elég nekik szóló játék, elfoglaltság, nagy volt a tér, könnyen kizökkentek egy-egy elfoglaltságból. Voltak ugyan alkalomszerűen nekik szóló foglalkozások, de nem minden nap. Próbálkoztunk, próbálkoztunk, de most tűnik úgy, hogy végre tudtunk találni egy jó formát a kisebb korosztálynak is. Tavaly nyáron kezdődött. Még eleinte egy kicsis sarokkal próbálkoztunk csak: gyurma, legó, bábok, építőkockák mind egy helyen, kicsit elzárva asztalokkal a nagyobb tértől, kényelmes szőnyeg és polifoam. Ez nem volt elég, így tavasszal és első nyáron párhuzamosan a tanodában mindenféle játékkal játszhattak a kicsik szabadon, minimális felnőtt irányítással. Lett ehhez homokozónk, kartonházunk és még sok-sok régi játék. Eleinte imádták ezt a gyerekek, de rájöttük, hogy nekik is és nekünk is kell egy kis struktúra, úgyhogy részben tervezett, részbe szabadjátékos foglalkozásokkal készültünk a második táborba, mely teljesen jól működött minden esetben. Ehhez kicsit szigorúnak, nagyon kreatívnak és sok emberből álló csapatnak kellett megalakulnia. A kreativitással eddig sem volt gond, a szigorúság inkább csak következetességet jelent (kultúrban a nagyok vannak, tanodában a kicsik és a konfliktusok elkerülése érdekében nem teszünk kivételeket sosem) és igen, a csapatlétszám elengedhetetlen: legyen elég ember társasozni, kézműveskedni a kultúrban, de olyan is, aki az állandóan pörgő kicsikkel foglalkozik, hazaviszi őket és elhozza, reagál a hirtelen felmerülő igényekre. Szóval volt öt szuper foglalkozásunk és most ezekből szeretnénk egy kis ízelítőt bemutatni.

Sün Balázs és testvérei napja

Az első kicsis foglalkozást a sünik uralták. Felolvastuk Csukás István Sün Balázs című versét bábozással kísérve – az ilyen vizuális kiegészítés mindig sokat segít abban, hogy a gyerekek végig figyelni tudjanak a mesékre. Az egyik alkalommal nehéz volt leültetni az egyik kislányt a közönségbe, őt azzal sikerült behúzni, hogy segíthetett bábozni. A mese után só-liszt gyurmát vettünk elő, ami nagy siker volt. Több-kevesebb sikerrel sün testet formáztunk a gyurmából, hurkapálcákat tűztünk bele tüskének, majd szín és szám szerint kellett felhúzniuk rá feldarabolt szívószálgyöngyöket. Ez a finommotorikát, a színek felismerését és a számolást is fejleszti – bár volt, aki inkább szabadjára szerette volna engedni a fantáziáját. A gyurmás sünit egy geometriai formákból összerakott süni követte, ez a feladat sokaknak nagyon nagy kihívást jelentett, de többen ügyesen meg tudták oldani. Levezetésképp szabad krétarajzzal és hintázással zártunk az udvaron.

Varázslós nap

Volt lehetőségünk beszédfejlesztő feladatok kipróbálására is. A cél az volt, hogy a legkisebbek is megismerkedjenek a logopédiával. Különböző állatokká varázsolva magunkat, utánoztuk az állathangokat. Ezután a nyelvünket tornáztattuk meg. Előkerült a zizi és még építőelemeket is egyensúlyoztunk az ajkaink között lévő spatulán. A zörej felismerésnél nagyon füleltek a gyerekek, hogy kitalálják az ollót csattogtatjuk, vagy a zacskót zörgetjük. Végül buborékfújással zártuk a foglalkozást. Aki épp nem fújt, neki különböző testrésszel (ujjal, térddel) kellett kipukkasztania a bubikat.

Mesélős, célbadobós szerencse nap

Ezen a napon a papírszínházas társulat tett látogatást az ovis helyszínen, ez volt a fő attrakció. Bemutatták a meséjüket, amely nagy sikert aratott. Ezután vagy ezelőtt – csapattól függően -, pedig mindenféle izgalmas játékban vehettek részt a gyerekek. Volt szerencsekerékkel történő labdagyűjtés, ahol néhány jó döntéssel és sok szerencsével az a gyerkőc nyerhetett, aki a leghamarabb gyűjt össze minden színből egy labdát. A második feladatban három helyszínen csiszolhatta minden ovis a szem-kéz koordinációját vagy tekével vagy petanque-gal vagy plüss darts segítségével.

Vizes nap

Meleg volt egész héten, jól jön ilyenkor az árnyék és persze a pancsolás is. Egyik ovis alkalommal beiktattunk  hát egy vizes napot. Vizsgáltunk jégbe zárt világokat, beszélgettünk a jégről, megfigyeltük hogyan olvad el és mik bújnak elő belőle. Ismerkedtünk állatokkal, csoportosítottuk a szerint, hogy melyik állat él a vízben és melyik a szárazföldön. Volt egy mini sorverseny is vízhordással és legóhalászattal, végül pedig vízipisztolyos célba lövést és egy vízfalat próbáltunk ki a gyerekekkel.

A nagy bújócskázós nap

Próbálgatós alkalom volt, talán túlságosan is, hiszen kiderült, hogy egy-két lécet kissé magasra tettünk, de azért sokat tanultunk belőle és összességében a gyerekek egészen jól érezték magukat. Kezdetnek létszámtól függően egyénileg vagy párban kellett buborékokat vadászni. Az újdonság az volt, hogy számolásra kértük őket – inkább kevesebb sikerrel -, illetve nem léphettek ki egy körből. Utóbbi azért egy-két igazán vicces mozdulattal emelte az alkalom fényét. Ezután a gyerekek fecniken poharak és kanalak képét húzva eszközökhöz jutottak és ezek alapján folyamatosan párokat alakítva az volt a feladatuk, hogy a lehető leggyorsabban megtöltsék a poharakat homokkal. Kiderült, hogy a képeket sokan nehezen értelmezték és fordították át, a páralakítás pedig szinte senkinek sem jött össze segítség nélkül, szóval itt azért van még fejlődési lehetőség. Zárásként egy igazi klasszikust vettünk elő és bújócskáztunk a srácokkal. Eddig nem igazán játszottunk ilyesmiket velük – sok oka van ennek -, de mostantól két érvünk is lett amellett, hogy gyakrabban kerüljön elő. Egyrészt nagyon élvezték, másrészt nagyon ügyetlenek voltak benne. 5-6 kör alatt is csak 2-3 búvóhelyet használtak, teljesen hiányzott a kreativitás a csapatból, a hunyó szerepe azonban még ennél is keményebb falat volt: többnyire tanácstalanul lődörögtek. Hiába, ebben is gyakorlatot kell szerezni.

Judit, Julcsi, Máté, Virág

  •