A második táborban néhány új sportot is kipróbáltunk, amik igen nagy népszerűségnek örvendtek az egész hét során. Ilyen volt például a Klask, egy kényelmes, asztalnál ülős, mágneses, ügyességi játék. Ezzel megszámlálhatatlanul sok partit játszottunk a gyerekekkel – és néha még este, nélkülük is – házibajnokságok keretében, délelőttök és délutánok lezárásaként, de csak úgy simán, lazításként is. Aztán ott volt a Kubb is, ami ugyancsak egy ügyességi, de nagyobb mozgást, teret, hosszabb időt és több kitartást igénylő játék, amiben két csapat versenyez azért, hogy az ellenfél bábuit és a legvégén a királyt is minél kevesebb dobásból leüsse. Ebből kevesebb menetet játszottunk, amiket nem is mindenki bírt végig, de ez is majdnem minden nap előkerült, és jó volt látni, amikor egy 20-25 perces parti után még visszavágót követelt a vesztes csapat. Előkerült egy régi-új eszköz is, a kéztollas, mellyel egyszer-kétszer régebben is játszottunk már, most azonban a két vadiúj tollashoz egy kihívás is társult. Elindult egy bajnokság, ami a következő tábor végéig folytatódik, és ahol párokban és triókban versenyeznek a gyerekek az önkéntesekkel együtt, hogy ki tud többet ütni, természetesen anélkül, hogy a labda földet érne. Több rekorddöntés és még több rekorddöntési kísérlet után jelenleg párosban 147, a trióban 29 ponttal vezetik a ranglistát eddigi legsikeresebb versenyzőink.

Most először rendeztünk Toldon bicikli akadályversenyt. A programot minden iskoláskorú gyereknek megnyitottuk, viszont a tervezhetőség és a csapatok beosztása miatt előre fel kellett iratkozniuk. A csapatokat mi állítottuk össze az életkorokat figyelembe véve. Minden csapatban egy gyereknek volt bicaja, amit csapaton belül felváltva használtak, így azok is jöhettek, akik nem tudtak saját kerékpárt hozni. Az előre meghatározott beosztást elsőre nem mindenki fogadta el, voltak konfliktusok, ki kivel szeretne, vagy nem szeretne lenni, azonban ezeken sikerült túllendülni és elkezdhettük a versenyt.

Az első versenyszám egy bemelegítő szlalom kör volt, ahol a versenyzőknek minél gyorsabban végig kellett menniük a bójával kirakott pályán. A gyorsaság mellett az ügyességet, koordinációs képességet is pontoztuk. A második feladatnál a gyerekeknek egy-egy szivacs segítségével vizet kellett szállítaniuk a pálya egyik végéből a másikba. Itt nem számított, hogy melyik csapat végez előbb, csak a víz mennyisége döntött. A következő versenyszám a csigaverseny volt, az a csapat nyert, aki később ért be. Ez a feladat nagyon meglepte a gyerekeket, mivel a győzelemhez egészen új technikát kellett alkalmazniuk. Apró mozdulatokat tettek és nagyon kellett figyelniük az egyensúlyukra. Itt minden letett lábat számoltunk és a végén összehasonlítottuk, hogy a két csapat közül kinek kellett kevesebbszer letennie a lábát. Az utolsó előtti számnál kivételesen nem kellett biciklire szállni, a feladat az volt, hogy szlalomban tolják végig a biciklit a pályán. A csavar abban volt, hogy fordítva állt a bicikli: a hátsó kereke elől volt, így pont fordítva kellett kormányozni. Végül egy taxis feladattal zártuk a versenyt, ahol egymást kellett átvinniük a pálya végéig minél gyorsabban. Az akadályversenyt a Bajnok bringások nyerték egy ponttal. Végig nagyon szoros volt az állás, többek között ez is segítette a gyerekeket játékban tartani. Érmet nyert mindkét csapat, sőt a gyerekek a bicikliknek is kértek érmet, teljesen jogosan.

A sorverseny második nekifutásra valósult meg, de itt már annyian voltunk, hogy bőven elfért három csapat egy-egy önkéntessel, pedagógussal kiegészülve. A Bajnokok Viadalán hat versenyszámban kellett bizonyítania a csapatoknak. Volt itt labdahordás, vízmentés, voltak váltófutásos játékok és persze az elmaradhatatlan újságpapíros kihívás, ahol egyre kisebb papírra lépve kell megtartania egymást az egész csapatnak, A sorversenyek egyrészt könnyű hívások a táborban, másrészt kihívást is adnak, mert mindig van néhány gyerek, aki valamiért nem szeretne beállni, vagy valamiért nehézére esik ez a fajta játék. Mégis ott vannak, mégis próbálkoznak. És most sikerült őket úgy behúzni, hogy valaki pontokat számolt, valaki pedig a játékok során volt segítő, hogy minden eszköz a helyén legyen. Teljesen spontán alakult így és a segítségre valóban szükségünk is volt, így teljesen hiteles volt ez a megoldás az ő behúzásukra, és ők is jól érezték magukat. A játékok sikeresen lezajlottak, a váltófutásnál például annyira érezhető volt a feszültség és a győzni akarás, mint egy igazi bajnokságon. A hat szám után pontegyenlőség miatt a második helyért bevetettük ismét a labda gyűjtős váltó futást, amiben a csapatok minden erejüket összeszedve futottak és küzdöttek a sikerért.

Orsi, Tami, Virág

  •