Feldolgoztuk a tavalyi évet, kitaláltunk pár dolgot, az elmúlt pár hétben pedig ki is próbáltuk ezeket. Nagyon leegyszerűsítve ez az a pedagógiai folyamat, ami jellemzi a tevékenységünket. Egy tanodának ez lehet az egyik nagy előnye, hiszen valóban a gyerek határozhatja meg a működésünket, ha pedig ez így van, akkor ezzel kötelességünk is élni.

Most összeszedtünk néhány olyan döntést, melyek kilógnak a sorból. Ezekre azért volt szükség, mert a korábbi utak nem bizonyultak tökéletesnek. Minden évben vannak ilyen extra kihívások, amiket igazából nagyon szeretünk, hiszen nagyon izgalmas ilyen problémákon dolgozni.

Van olyan tanodásunk, akinek évek óta nem tudunk megfelelő nehézségű feladatokat biztosítani. Az iskolát megoldja – ha épp akarja -, de más irányokban felerősödnek a hiányosságai, így nehezebben tudtunk haladni az ötleteinkkel. Közben persze ő is nőtt, fejlődött, már nyolcadikos és vannak tervei, amikhez azért kell majd még itt-ott előrelépni. Ehhez úgy éreztük, hogy egy portfólióra lenne szüksége. Ide minden munkája bekerül, méghozzá rendszerezve és értékelve – önmaga és az önkéntes vagy pedagógus által egyaránt. A portfólió kategóriáit, így tartalmi elemeit is, közösen határoztuk meg a gyerekkel, elsősorban a reflexiók módjában irányítottunk mi, de ott is bevonva őt, mondjuk azzal, hogy meghatározhatta az értékelés kinézetét. Próbáljuk nagyon sokféle feladattal megkínálni, melyek önmagukban is valamilyen célt szolgálnak, de a portfólió folyamatos menedzselésétől várjuk a valódi előrelépést, hiszen szeretnénk, ha tudatosabbá, reflektívebbé válna, ha pontosan látná, hogy mi történik és miért, de azt is, hogy hogyan. Az első tapasztalataink rendkívül pozitívak, nagyon behúztuk a portfólióval, egyelőre nagyon motiválja és tényleg olyasmikkel foglalkozunk, amikkel eddig nem, ráadásul ez nem csak mennyiségi, de mélységében minőségi változást mutat.

Egy másik nagyon tehetséges tanodásunk is fejtörést okoz már régóta. Először azt gondoltuk, hogy majd a felsőbe lépéssel kicsit lehiggad, mert falnak ütközik, már nem lesz elég csak az agya a jó iskolai eredményekhez, de tévedtünk, még mindig simán megoldja a sulit. Nem mondom, hogy tanulás nélkül, de az biztos, hogy a minimális erőfeszítést csak éppen súrolja alulról. Az eredményein viszont ez nem látszik. Így nehéz is meggyőzni arról, hogy nálunk érdemes lenne tanulnia. Hiába mondjuk, hogy fejlődnie kellene ebben vagy abban, ő nyugodtan mutogathat a jegyeire. Be kellett látnunk, hogy igaza van és muszáj teljesen átkeretezni a tanulását és megfogni onnan, amiben valóban motivált és egyébként nagyon tehetséges is. Ezek pedig a társasjátékok. Persze, ha neki nem kell tanulnia, hanem mindig csak játszik a foglalkozásain az legalább két szempontból gond. Egyrészt gyorsan kiderül és más is ezt akarja, másrészt abban erősítenénk meg, hogy nincs szüksége a tanulásra. Éppen ezért a megszokottól eltérően itt nem eldugjuk a tanulást, hanem felhívjuk rá a figyelmet. Társasjátékozunk, de megmutatjuk, hogy milyen – egyébként iskolában és tanulás során is – használt tevékenységek működnek. Például játszottunk olyan játékot, amiben a szövegértés volt a kulcselem, de ezt most ki is hangosítottunk, sőt, megszámláltuk a játék szavait, megbecsültük, hogy átlagosan hányszor olvashatott el egy-egy kártyát, majd megnéztük, hogy ez a szómennyiség melyik könyvünk elolvasásával ér fel. De olyan egyszerű dolgokhoz is folyamodunk, hogy egy játékból kiindulva kell statisztikai számításokat végeznie. Azt a feladatot kapta, hogy válasszon ki 10 olyan kártyát az Igen? című játékból, amelyre a tanodában lévők többsége igennel válaszol. Az olvasni és tanulni nem szerető fiú hosszan böngészte, olvasgatta a kártyákat és mérlegelte az esélyeket. Legyünk konkrétak, közel 50 kártyát elolvasott mire választott. Úgy tűnik, hogy játékokkal, játékokból kiindulva egészen közel lehet vinni őt is olyan feladatokhoz, amikben fontos lenne, hogy rutint szerezzen.

 

Nem konkrét gyerekhez köthető újítás, de fontos és működő elemnek látszik, hogy elkezdtünk felolvasni a gyerekeknek. Mindig és mindenhol azt halljuk, hogy a szövegértés mennyire fontos, amivel persze eszünk ágában sincs vitatkozni, de azt is látjuk, hogy legalább annyira fontos, és egy picit talán előbb is, hogy legyenek motiváltak az olvasásra. Persze, rengeteg alap hiányzik náluk már a háttér okán is, amibe most nem mennék bele, de azt azért nem nehéz belátni, hogy a betűkkel, szavakkal küszködő, az olvasás kultúráját csakis az iskolához kötő gyerek legjobb esetben is csak valamiféle szükséges rosszat lát az olvasásban. Sokszor még azt sem. Így most a motiváción dolgozva, az olvasás kultúráját építgetve, tágítva azzal próbálkozunk, hogy akár olyanoknak is felolvasunk rövid történeteket, részletekben egész könyveket, meséket, akiknek már kellene tudniuk olvasni. És rendkívül hálásak. Azok a könyvek, amiket olvasva nem értenének, mert feladatot látnak benne, mert szenvednek vele/tőle, most azok a könyvek örömforrások. Legtöbbször kapnak valami kis feladatot, amit meg kell figyelni, beszélgetünk utána a sztoriról, de próbáljuk valami tényleg vidám és közös élményként megélni. Persze majd tovább fogunk lépni, de most úgy látszik, hogy érdemes volt megtenni egy pici hátralépést a jövőbeni előrelépések kedvéért.

Persze nem minden ötletünk lett telitalálat. Szintén egy olvasással kapcsolatos motivációs gond felszámolására találtuk ki, hogy konkrét értelmet adunk a betűk megfejtésének. Egy alsós sráccal kezdtünk el programozni, mert úgy láttuk, hogy ez érdekelheti és ezen keresztül szívesebben olvas és tanul majd. Ennek viszont csak az egyik fele jött be, mert a programozás ugyan nagyon tetszik neki és elég ügyes is benne, de az olvasáshoz nem lett több kedve, és továbbra is nehezen megy neki. Nem csak nála, sokaknál különösen nehéz olyan területeken dolgozni, ahol főleg kudarcokkal találkozik a gyerek. Érzi, hogy nem megy, így próbálja elkerülni, hiszen jellemzően azzal találkozik, hogy abból baj lesz, ha nem megy. És ezt még egy közösségbe épült, hetedik éve jelen lévő tanoda sem tudja mindenkinél lebontani, hiszen az iskolarendszer sokkal nagyobb erőkkel sulykolja a másik oldalt.

Legyen most elég ez a néhány példa, annál is inkább, mert pár hét múlva már arról is mesélhetünk, hogy milyen új kihívásokra kellett választ találnunk. Persze állunk elébe!

  •