Az őszi táborok témája többnyire eléggé adott, közeleg a halottak napja és a Halloween, az ehhez tartozó buli az egyik olyan esemény, amit aztán egész évben emlegetnek a gyerekek és iszonyatosan várják a következőt. Most is szinte az egész tábor e köré épült fel, közösen készítettünk dekorációt a kézműves foglalkozásokon, kis csoportok félelmetesen vicces tízóraikait csináltak a többieknek minden reggel és a Coco című filmet is levetítettük a gyerekeknek az első két nap.

A korai sötétedésre való tekintettel egy árnyszínházzal is készültünk a gyerekeknek. A mesét természetesen Halloweenhez választottuk, A banya című népmesét elevenítettük meg bábozva. Sniccerrel igyekeztünk minél kifejezőbb figurákat vágni, zsírpapírt erősítettünk a nyári táborokban oly népszerű papírszínházas keretre, és egy lámpával megvilágítva előadtuk a történetet. A gyerekek átszellemülve nézték végig, majd ők is betekintettek a kulisszák mögé.

A nagy készülődésben egyszer csak eljött végre a Halloween ideje is. Egy zombi, egy szellem, egy óriáspók és egy boszorkány mellett maga Frankenstein is ellátogatott a kultúrba egy estére, hogy kicsit megijessze, kicsit elborzassza, de leginkább szórakoztassa a gyerekeket. A zombinál és a póknál olyan ügyességi próbákat kellett teljesíteni, mint a pók futtatás, pókfonálról pillecukor evés vagy célbalövés szemgolyó katapulttal. A szellemnél a tapintás volt a középpontban, itt csótányokat, pókokat, agyat és egyéb nyalánkságokat kellett felismerni. A boszinál mindenki saját bájitalt keverhetett különleges hozzávalókból, például bibircsókból és egérürülékből, Frankenstein pedig megpróbálta életre kelteni a szörnyét – sajnos ez alkalommal sikertelenül. Mivel a Halloweenra nem csak a tanodásokat, hanem kis- és nagytestvéreket, szülőket is vártunk, két este három csoportban, öt állomáson zajlottak egyszerre az események. Rengetegen jöttek el, többször is az egész család elkísérte a legkisebbeket, így összesen több, mint 60 gyerekkel és szülővel ünnepeltünk együtt idén.

Az utóbbi két évben hiányzott az őszi táborokból, de idén egy kis gesztenyeszedési összefogásnak köszönhetően újra megtartottuk a Toldi Gesztenyeolimipiát. Az olimpia első része a röptető elkészítése volt gesztenyéből és krepp papírból, ezután kezdődhetett csak az igazi megmérettetés. A versenyen az alsósok és felsősök külön versenyeztek 4 versenyszámban: célbadobás földön levő karikába, célba dobás levegőben tartott karikába, távolra dobás és szépségdobás. Valószínűleg most volt a legtöbb résztvevő, mert eddig, ha az emlékeink nem csalnak, sose kellett párhuzamosan tartani a versenyszámokat a várakozási idő csökkentése végett. De a várakozások ellenére minden gyerek benne maradt a versenyben és nagyon élvezték is, szóval örülünk, hogy újra sort tudtunk erre keríteni. Persze a végén az érmek és díjátadó sem maradt el, a büszke nyertesek a képen láthatók.

A sok ijesztgetés és töközés mellé belefért a táborba még egy kis tudóskodás is. A tábori szokásainkkal ellentétben ez most mindenkinek szólt, így a téma is sokkal kézzelfoghatóbb és hétköznapibb volt, mint az utóbbi időben a természettudós projektjeink: növényekkel ismerkedtünk meg egy kicsit közelebbről. Gyűjtöttünk és azonosítottunk faleveleket, de különböző érdekes terméseken, gyökereken, magokon keresztül a növények részeiről is sok szó esett. Akik kicsit érdeklődőbbek voltak és az időbe is belefért, azoknál egy kis videó segítségével a húsevő virágok világába kukkantottunk bele. Eléggé meglepődtünk azon, hogy sokan, a kisebbek közül is, mennyire ismerik a helyi fák leveleit és neveit, de azt is, hogy alapjában véve mennyire jól képben vannak ebben a témában.

Persze a társasjátékozás sem maradt el a táborból, és bár ez is tematikus volt, nem kapcsolódtunk az őszhöz vagy a Halloweenhez, nem biztos, hogy jó mindent egy szálra felhúzni. Dobókockás játékokkal készültünk kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Bár a modern társasjátékok egyik fontos ismérve, hogy képes volt szakítani az egyszerű dobsz-lépsz mechanikával, a dobókocka mégiscsak hozzátartozik a társasjátékozáshoz, és minőségi játékok érhetők el már ebben a kategóriában is, sőt, a dobsz-lépsz mechanikán belül is tudott pár játékszerző újat mondani. A kockákat jó rázni, forgatni, pörgetni, dobni, szuperül zörögnek és leginkább lehet nekik drukkolni, így lehet őket gyűlölni és imádni. Szóval az érthető, hogy a gyerekek miért szeretik. De miért választottuk mi őket? A mennyiségi mintázatok felismerése, számlálás, számolás, mind gyakorolható kockajátékokkal (is), de ahogy egyre összetettebbek a játékok, úgy jelennek meg olyan területek, mint a kockázatelemzés, valószínűségszámítás, tervezés. Ami viszont a legjobban tetszett nekünk, hogy sok apróság, akik nyáron még alig-alig ültek végig játékokat egyre kitartóbbak és egyre összetettebb játékokban vannak jelen.

Az egész táborról elmondható, hogy a srácok rendkívül motiváltak, kereteket ismerők és fegyelmezettek voltak, végig jól dolgoztak, pedig sokszor csak 4-5 pedagógus és önkéntes foglalkozott velük. Legalább a hatodik elképesztően jó minőségű tábort tudjuk magunk mögött, amikor mi magunk sem hisszük el, hogy mennyire jól működnek a srácok. Pedig lassan muszáj lesz elfogadni, hogy tényleg kezdenek beérni a munka gyümölcsei.

  •