Kivételesen nem a Toldi Tanodáról szeretnénk beszámolni ebben a blogban. Hadd mutassuk be kicsit helyette a Toldi Varázslóképző Intézet eheti munkáját. Különleges hetünk volt, ugyanis összesen 34-en szereztek alapfokú varázsló végzettséget nálunk. Az intézetbe azokat a varázslónövendékeket vártuk, akik erről levelet kaptak és a levélben megadott időpontban megjelentek. A bemutatkozás után életkortól függően 3 vagy 4 óra teljesítését vártuk el növendékeinktől, ezekben nyújtott teljesítményüket egy névre szóló bizonyítványon pecséttel jelöltük meg. De nézzük is meg, hogy milyen próbát állt ki ez 34 bátor varázsló a héten.

A legkisebb varázslótanoncoknak három órán kellett bizonyítaniuk rátermettségüket a varázslói pályára. Természetesen a legelső teendő a megfelelő pálca elkészítése volt, majd ennek kipróbálása, erre Átváltoztatástan órán került sor. Sok-sok abrakadabra, csiribú csiribá, hókuszpókusz repkedett a levegőben, aminek következtében egyik pillanatban békává, következőben zsiráffá, medvévé vagy malaccá változtunk át. Második óra, a Méregkeveréstan volt, ahol mindenféle mágikus hozzávalóból egy pipetta segítségével készítettünk főzetet, például a fűvé változtató italt vagy altató italt.

Az utolsó próbán, a Mágikus lényológián a varázsló világ egyik legnehezebb feladatát kellett megtanulniuk a kis tanoncoknak, ugyanis a varázslény keltetés sok türelmet és önfegyelmet kíván. Az ősi varázsvilágban használt módszer szerint jártunk el: a tojásra szalmaszállal (mi kissé modernebb eszközt, a pipettát használtuk) csepegtessünk bűzös keltető folyadékot, melynek hatására nagy pezsgés közepette a tojásból kikel a várva vált lényünk. Némi tisztogatás és névadó ceremónia után nem csak büszke varázslóként, hanem igazi mágikus lény tulajdonosaként távozhattak a résztvevők.

És hogy miért volt ez hasznos is a sok izgalom mellett? Vágtunk, ragasztottunk, rajzoltunk, pipettával dolgoztunk, vonalakat vettünk figyelembe, színt kevertünk, közben meg sokat beszélgettünk, kreatívkodtunk. Szóval elsősorban a finommotorikát gyúrtuk, de egy kis nyelv-és beszédfejlesztés, fantáziahasználat is belefért ebbe a röpke varázsló pályafutásba. 

Nagyobb varázslójelöltjeinket eggyel komolyabb próba elé állítottuk, ők négy tantárgy elvégzése után kaphattak bizonyítványt. Bájital- és méregkeveréstannal indult számukra a tanév a varázsló iskolában, ahol olyan ritka hozzávalók erősségét próbálhatták ki, mint a kígyónyál, tetűvér vagy az egyszarvú ereje. És persze a citrom sem maradhatott ki a sorból, mert egy rendes bájitalhoz – ahogy azt minden valamire való varázsló tudja – mindig kell egy hétköznapi összetevő is.

Akik ezen a vizsgán átmentek, a lebegéstan tanárral találták szemben magukat. Nála a varázspálca levegőben tartását sajátíthatták el tanoncaink igen nagy sikerrel. A harmadik tanóra a hangvezérelt fénygyújtás tudománya köré épült. Bár a nagyszoba neonlámpáját csak a tapasztalt varázslók tudták pusztán varázsigével működésre bírni, egy kis led dióda bekapcsolása a növendékeknek is sikerült ezzel a módszerrel.

Ezután mágikus lényológián öt különleges lény tanulmányozása következett, akikről a nevükön kívül a képességüket, besorolásukat és néhány érdekességet is megtudhattak tanulóink. Ezzel ért véget a varázslóképzés, amiről egy laikus szemlélő könnyen azt hihette volna, hogy igazából folyadékok pH értékének vizsgálatáról, mágneses mező használatáról, egy áramkör összerakásáról és Harry Potter-es szövegértésről szólt. De ez nem is baj, az ilyen földhözragadt elképzeléseket hagyjuk rá nyugodtan a muglikra.

Bár néhány meghívott varázslópalánta sajnos nem jelent meg betegség miatt vagy kedv hiányában, kijelenthetjük, hogy sikeres hetet zárt a Toldi Varázslóképző Intézet. A tanodában egyébként is sokat természettudóskodunk, így ez most sem volt idegen, de ehhez hasonló keretsztorival még nem kísérleteztünk. A gyerekek viszont ezt a próbát is állták, ki jobban, ki kevésbé a varázslós kereten belül, de sokféle magyarázatot adtak a különféle jelenségekre.

Julcsi varázsló és Tami varázsló

A projekt során felhasznált eszközök forrásai:

  •