2020. januárjától új állandó elemmel bővült a programunk: kéthetente szombaton 7-8 négyéves királylány és királyfi érkezik a tanodába, rendszeresen szaladva, akik aztán 30-40 perc elteltével az őket megillető koronával, ujjbábbal vagy rajzzal, és az orruk alatt egy kis tejszínhabbal távoznak. A köztes időben pedig mesélünk, éneklünk és játszunk: közösen építjük aznapi mesénk varázslatos világát.

Ezzel a korosztállyal, a középső csoportba járó gyerekekkel a tanoda eddigi keretei között csak táborokban foglalkoztunk, nem volt olyan állandó programelem, ami az ő fejlesztésüket szolgálta. Ők azok, akik már “kiöregedtek” a baba-mama klubból, viszont még nem járnak a nagycsoportos kortól induló egyéni fejlesztésre. Velük indítottuk el az ovis klubot, és terveink szerint hamarosan a kiscsoportosokkal is elkezdünk egyénileg foglalkozni, így 0-18 éves korig járhatnak majd hozzánk a gyerekek.

De mit is csinálunk az ovis klubban? Mécseseket gyújtunk, bebújunk a kendőkből épített meseházba, ott éneklünk, mondókázunk és kivarázsoljuk egy dobozkából az aznapi történetünk főszereplőjét. Egy rövid közös mozgás után el is kezdjük a mesét, amit drámajátékkal kísérünk: eljátsszuk, elbábozzuk a történéseket, a szereplők bőrébe bújunk, megnézzük, hogy mi milyen gyorsak, magasak, erősek vagyunk! A jól ismert formulákat, mint az “”egyszer volt” és a “ fuss el véle” kezdetektől közösen mondjuk, de a sok-sok ismétlődő elem segít abban, hogy a gyerekek a történet alakulása közben is bekapcsolódhassanak a mesélésbe.

Az eddigi alkalmakon az erdő hangjaival, lakóival ismerkedtünk meg és egy kíváncsi medve kalandjait követhettük végig; meséltünk egy bolond emberről, aki el akarta hordani a hegyet; gyurmából készített csigánkkal elbáboztuk egy csigacsalád mozgalmas napját; és végül egy bátor királyfin volt a sor, aki hosszú utat tett meg, míg eljutott szíve választottjához.

Most, hogy túl vagyunk az első négy alkalmon, a gyerekek már kezdik megszokni a kereteket: tudják, hogy az elején, amikor félhomály van és ég a gyertya, csendben vagyunk, halkan beszélünk és éneklünk. Várják a mesét, és már azt is tudják, hogy ők is bekapcsolódhatnak, így ha egy új szereplő kerül elő, valaki mindig vállalkozik az eljátszására. Annak ellenére, hogy ez a forma néhányaknak biztosan új, úgy látjuk, hogy nagyon kényelmesen mozognak benne.

Nagy öröm, hogy a programban van egy állandó segítőnk is, egy olyan lány, aki a kezdetektől jár a tanodába és már középiskolába készül, ráadásul lehet, hogy lesz valami köze pedagógiához, gyerekekhez. Felkérésünkre szívesen vállalta, hogy részt vesz a foglalkozásokon, így most egy egészen új szerepben próbálhatja ki magát, nekünk pedig nagy segítség a jelenléte.

Reméljük, hogy ez az új programelem segíteni fog abban, hogy előkészítse a gyerekekkel való későbbi munkát: a mesefoglalkozások közben megismernek minket, a tanoda működését, és persze mi is őket, így az iskolaelőkészítő kezdetekor már ezekre az alapokra építhetjük a fejlesztésüket.

Eddig tehát nagyon pozitív tapasztalataink vannak a klubbal kapcsolatban, azok is szívesen járnak, akik az elején húzódoztak. Nem tudjuk, hogy a mesesátor és a mécses varázsa, a közös mesemondás vagy a habos kakaó csábítja hozzánk őket, de nem is számít. Talán csak élvezik, hogy szombat reggelenként erre a kis időre egy olyan mesebeli világba utazhatnak, amit ők maguk építenek fel.

  •