Bármilyen meglepő, de a hosszú tanodai, természettudományos pályafutásunk során még sose foglalkoztunk az őslények világával. Hogy ezt az óriási űrt, ami ilyen hosszú ideig tátongott, betöltsük, egy 3 alkalmas projektet fűztünk fel ennek a világnak a megismerésére. 

1. nap – Látogatás egy őslény múzeumban
Első nap még nem a valós terepen dolgoztunk, hanem egy izgalmas, interaktív múzeumban néztünk körbe, hogy kellően megszívjuk magunkat az elmélettel, mielőtt gyakorlatban is kipróbálnánk magunkat. Az egyik sarokban fülhallgatóval az ősi világ hangjait hallgathatták meg a résztvevők. Akinek kedve volt leülhetett és vetítést nézhetett az őslények méreteiről. Vajon melyik állat nagyobb az embernél és melyik gyorsabb a másiknál? Ez komoly vitákra és elemzésekre adott lehetőséget. A mágneses táblánál egy játék várta az elméleti tudásra szomjazó tudósokat: csontvázakat és állatokat lehetett összepárosítani. Itt viszonylag gyorsan konszenzusra jutottak a gyerekek. Volt még kiállítva életnagyságú dinoszaurusz lábnyom, fog és tojás, amit összemérhettünk a saját a lábunkkal és fogunkkal vagy akár egy tyúktojással. De az egyik számítógépen egy interakítv képet nézegetve a résztvevők azt is megtudhatták milyen növények éltek vagy hol alakulhatott ki az élet először. A múzeumlátogatást egy közös feladattal zártuk, ahol az ifjú tudósoknak egymáshoz viszonyítva kellett megtippelniük, hogy egy élőlény hamarabb vagy később élt, mint egy másik.

2. nap – Őslények világa
A második alkalmon folytattuk a kutatást, továbbképeztük magunkat a Föld keletkezésével és az élet megjelenésével kapcsolatban. Ebben egy az Egyszer volt, hol nem volt … az ember sorozatból vett videó részlet segítette paleontológusainkat. Az elméleti bevezető után a gyakorlat felé kanyarodtunk és őslények rekonstruált képeit kezdtünk analizálni. A vizsgálat tárgya először az volt, hogy a képeken látható egyedek, például a toxodon vagy a mesohippus vajon melyik mai állatra hasonlítanak leginkább. Ezután alaposabb vizsgálat következett, öt őslényt, a cryptoclidust, diplocauluszt, archaeopteryt, indricotheriumot, dunkleosteust képek, néhány metszet és enciklopédia részlet alapján rendszerezni kezdtük. Különválogattuk a szárazföldi és a vízi élőlényeket, és ennek kapcsán kiderítettük, melyik rendszertani osztályba tartozhatnak. Néhány árulkodó tulajdonság alapján húsevőket, növényevőket és mindenevőket is kerestünk köztük. A vizsgálódást plakátkészítéssel zártuk, ezekre a választott őslények képén túl öt érdekes információ is felkerült.

3. nap – Dinoszauruszok nyomában
Itt már kőkemény terepi munka következett, dinoszaurusz maradványok után kezdtünk kutatni Toldon. Egy gyors ötletelést követően, amikor megbeszéltük, milyen helyeken, milyen anyagok és körülmények között találhatják meg az évmilliókkal ezelőtti csontokat, kutatócsoportokat alakítottunk. Néhányan homokba süllyedt, mások jégbefagyott dínókat kerestek, és akadtak olyanok is, akik több, egymásra rakódott réteg alján találták meg az elrejtett állatokat. Paleontológusaink kivételes munkát végeztek, öt teljesen épen megmaradt dinoszaurusszal tértek vissza a laborba. Miután a megtalált egyedeket elküldtük restaurálásra, a testrészek szerepét kezdtük kutatni. Olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy mire jó a taréj, miért volt néhány dínónak tolla vagy lemezei, vagy miben különbözött a növényevők és a húsevők karma. A projektet ezután egy kvízzel zártuk, megnéztük, kinek milyen információk maradtak meg a három nap folyamán.

Bár összességében nem sikerült rosszul a projekt, a várakozásainkat kicsit alulmúlta. Régóta vártuk, nagyon szerettük és izgalmasnak gondoltuk ezt a témát, talán azért is van hiányérzetünk, hogy ezt a lelkesedést nem teljesen sikerült átadni a gyerekeknek. Az első két alkalomra kevesen jöttek el a meghívottak közül, a második ráadásul nem igazán húzta be a résztvevőket sem. Talán az időpontválasztás nem volt a legjobb (a délutáni program végén egyből kezdtük az alkalmakat), talán az, hogy nem kérdeztük meg előzetesen, ki szeretne részt venni a projektben, nem tudjuk, de gondolkodunk rajta a következő táborig. Ami biztos, hogy az interaktív múzeum és a kézzelfogható elemek nagyon jól működtek, ezeket máskor is elővehetjük. A kvíz során pedig az is kiderült, hogy eléggé figyeltek a gyerekek, meglepően sok részlet megmaradt, aminek azért örültünk. Ahogy annak is, hogy volt olyan tudósunk, aki a projekt során többször minket is meglepett, mennyire jártas ebben a témában.

Julcsi, Tami

  •