Az első tábor utolsó beszámolós blogjában a kisebb korosztály izgalmasabbnál izgalmasabb programjairól fogunk mesélni egy kicsit. 

Baba-mama klub

A tábor első, amolyan igazi Baba-mama klubját már nagyon-nagyon vártuk, hiszen három és fél hónapja hogy nem láttuk egymást. Ez az alkalom nem is szólt másról, csak boldog viszontlátásokról, meg újdonsült találkozásokról. Volt is nagy öröm meg sokféle-fajta meglepetés úgy a kicsiknek, mint a nagyoknak! Egyrészt megismerkedtünk olyan babával, akivel csak pocakon keresztül barátkozhattunk a járványhelyzet előtt, no meg olyan pici is akadt, aki még kúszott márciusban, most már fel és alá tötyögött magabiztosan – szóval jutott bőven változásból, álmélkodásból az első baba-mamára! Másrészt várt minket az udvaron egy adomány hinta és csúszda (juhéj!), illetve a Kárpátok Alapítvány “Roma gyerekek korai képességgondozásához szükséges helyi kapacitások fejlesztése” pályázat keretében ennek a korosztálynak is sikerült új, fejlesztő eszközöket beszerezni a karantén alatt és ezennel végre valahára kipróbálni. A legjobban talán a tevékenykedő (homokozó/vizező) asztalkánknak örültünk, amelyiknek most egyik felén egy állatkertet, a másik felén egy kis homokozót alakítottunk ki a gyerekek nagy örömére. 

A tábor második Baba-mama foglalkozása nem úgy alakult ahogy szerettük volna. Pancsolós foglalkozást terveztünk közösen a szülőkkel, de mikor felkeltünk ehhez nagyon hűvös volt. Újra kellett tervezzünk. Helyette volt mondóka, lasztis medence, homokozó asztal, kréta, kismotor, hinta, csúszda és az előző este elkészített ételfestékkel színezett jéggel rajzolás. Volt aki ezt meg is kóstolta, annyira tetszett. Ezen a napon az anyukákkal a csörgős zörgős játékoknak a megtisztítására is sor került. Ez a délelőtt sem telt el tízóraizás nélkül. Finom görögdinnyét fogyasztottak a gyerekek és a szülők is. 

Az utolsó Baba-mama nagyon jól sikerült. Szépen lassan megérkeztek a gyerekek és már várta őket a vízzel töltött kismedence, amiben sok-sok játék volt: úszógumi, karúszó, strandlabdák, úszókacsák, farokcsapkodó halacska (a felhúzhatós fajta) és persze egyéb spriccelős vízi játék, hogy igazán érdekes legyen. Emellett még a kis homokozó- és vizezős asztal is elől volt a kicsiknek. Nagy örömmel töltögették a vizet és játszottak mindennel. Készítettünk spriccelős flakonokat is, amivel rohangálva locsoltuk egymást a nagy melegben. Az anyukák sem unatkoztak, a sok játszás mellett segítettek letisztítani újonnan kapott kisszékeket, ami nagy segítség volt. Természetesen a mondókázás sem maradhatott el és a gyerekek lelkesen választották ki melyik mondóka legyen a következő és következő. Ezt a nagyon meleg nyári napot sikerült egy jóleső pancsolással és hűsítéssel enyhítenünk, így mindenki boldog volt.

Ovis klub

Mi és az ovisok is nagyon vártuk, hogy a sok online éneklés, mesélés után újra találkozzunk. Ezen az alkalmon kirándulni indultunk a gyerekekkel a mesebeli erdőnkben. Természetesen nem kelhettünk útra elemózsia nélkül: teleraktuk a kosárkánkat zöldségekkel, gyümölcsökkel és sajtos szendviccsel. Ezután kezdődhetett a kaland! Az erdőben vidáman énekelve sétáltunk, amíg nem keresztezte az utunkat egy patak: a patak kövein egyensúlyozva a kis csapat sikeresen átjutott a túloldalra, ahol egy tisztáson találtuk magunkat. A tisztáson fülelve meghallgattunk néhány erdei állat hangját, a többségüket a gyerekek ügyesen felismerték. Az állatok közül azonban nem mindegyik volt a barátunk: még indulás előtt megbeszéltük, hogy amint meglátjuk a farkast, mindenki villámgyorsan elbújik egy bokorba. A farkas a kirándulás során többször is előjött, mire a gyerekek rémülten sikongatva kerestek rejtekhelyet maguknak. Az első 1-2 alkalommal mi bújtunk a farkas bőrébe, de utána a gyerekek közül ketten is lelkesen vállalták a szerepet. A nagy rémüldözésben hamar megéheztünk, így a fűbe letelepedve  elfogyasztottuk a tízóraikat és labdáztunk egy kicsit. A kalandunk végén még találtunk egy törött szárnyú madarat, akit hazavittük magunkkal, hogy vigyázzunk rá, amíg fel nem épül. Bár a foglalkozásnak voltak pontjai, ahol egy kicsit szétesett a csoport, a farkasos “csellel” gyorsan össze tudtuk rántani őket. A klub utáni szörp ivás közben a gyerekek olyan lelkesen próbálgatták a farkas maszkját, hogy a következő foglalkozáson majd biztosan elkészíthetik a sajátjukat is. Alig várjuk!

Dorka, Szonja, Timi, Zsuzsa

  •