Nyáron szoktuk elkezdeni az iskolaelőkészítős gyerekekkel az ismerkedést a tanodában, ez most az utolsó táborra tolódott. Egyrészt azért, mert minden táborunk alatt volt óvoda, így szűkebb volt azaz idő, amikor a kisebbeket is el tudtuk hozni, másrészt a tavalyi fura, online második félévet is szerettük volna személyesen is lezárni csoportos foglalkozásokkal. 

Aki követ minket, az biztos tudja, hogy most már nem csak az iskolaelőkészítősöknek, de január óta középső csoportosoknak, sőt szeptembertől kiscsoportos ovisoknak (ezt azért még nem lehetett tudni, szóval tádám!) is szeretnénk valamilyen rendszerességgel kiscsoportos vagy egyéni foglalkozásokat tartani, hogy most már tényleg lefedjük a toldi gyerekeket 0-18 éves korig. Ezekre mind-mind idő kellett és erre a harmadik tábor volt a legalkalmasabb. Íme a három ovis csapat első foglalkozása. 

 A kicsoportos ovis foglalkozás helyszínéül a Baba-mama klub rezidenciáját választottuk, ami utólag sok szempontból jó döntésnek bizonyult. Bár ezzel a korcsoporttal eddig még soha nem dolgoztunk a tanoda keretein belül, így még csak kísérletezünk, hogy megtaláljuk a program megfelelő kereteit, a gyerekeken ez nem érződött: mind a négy gyerek otthonosan mozgott a helyszínen, hiszen korábban mindannyian voltak a Baba-mama klubban anyukájukkal. Ezen az alkalmon négy állomást készítettünk elő a gyerekeknek: volt egy gyurmázós, egy homokozós, egy hintázós és egy meseolvasós. A gyerekek kedvük, motivációjuk szerint választhattak a tevékenységek közül. Bár amikor értük mentünk, néhányan kicsit megszeppenve szálltak be az autóba (egy kisfiút pedig csak az anyukájával együtt tudtunk elhozni), utána mindannyian nagyon felszabadultan játszottak.

Szeptembertől a középső csoportosokkal a korábban kialakított módszertant visszük tovább az énekléssel, mesével, drámával, de ezen a bevezető alkalmon szerettünk volna többféle tevékenységet kipróbálni és szabadabb keretekkel dolgozni. A meseházat, a mécsest, a közös éneklést, tornázást megtartottuk, de utána szabad játék következett, amikor megnéztük, hogy milyen tevékenységeket választanak a gyerekek és melyikben tudnak jobban elmerülni. A nyolc új gyereket két csoportban hoztuk el, és mind a két csoporttal nagyon pozitívak voltak az első tapasztalatok.

A leendő iskolaelőkészítősök számára ez az alkalom nem is annyira arról szólt, hogy barátkozzunk a hellyel és egymással, hiszen egy kisfiú kivételével nemcsak ovis klubba jártak már 6-7 hónapig a gyerekek, hanem az elmúlt években nem egy tábor alatt megfordultak a foglalkozásainkon. A hangsúly inkább azon volt, hogy egy-két olyan játékkal találkozzanak, amik évközben is előkerülnek, illetve, hogy mi kapjunk egy képet a feladattudatról, feladattartásról, eszközhasználatról, nyitottságról és picit az általános ismereteikről. Játszottunk színfogót, kiszabadultunk egy térkép segítségével a szőnyegről, gyűjtöttünk kislabdákat, majd a végén festettünk, maszatoltunk is egy kicsit. 

Rekordszámú gyerek lesz idén nagycsoportos, szám szerint tíz, úgyhogy három körben hoztuk el őket. Az első csoport remekül működött, a második csoportnál kétségbe estünk, a harmadik hozta, amire általában számítunk. Ez átlagolva egy egészen szokványos kezdetet kapunk. Van egy kisfiú, aki már tavaly is járt iskolaelőkészítőre, de végül még egy évet óvodában marad, örültünk is neki, mert szüksége van rá, de most nyáron már tapasztalt nagyfiúként a sok zöldfülű között nagyon megbízhatóan és kiemelkedően dolgozott (persze sok mindenki munkája benne van- a családé, az ovié és persze saját maga is), de azért nagyon megerősítő volt látni, hogy mennyi minden tud változni egy év alatt. És izgatottan várjuk, hogy hogyan alakul az új csapattal az új év. 

Dorka, Julcsi

  •