A tavaszi után az őszi táborunk is elmarad, így most nekünk is szünet van. Furcsa. Nem vállalhattuk be, hogy önkénteseket viszünk Toldra, hogy a szálláson tömörülünk, hogy a kultúrban soktucatnyian együtt vagyunk. Persze, ha azt nézzük, hogy úgy mentünk neki az ősznek, hogy ki tudja meddig dolgozhatunk, akkor elégedettek lehetünk, eljutottunk az őszi szünetig leállás és karantén nélkül, ott vagyunk a gyerekekkel, haladunk a célokkal, működnek a tervek.

Az utolsó két hét különösen erős volt pozitív élményekben. Egyrészt tartottunk egy játékos hetet, amikor a srácok szabadon válogathattak a tanodában fellelhető kincsek közül, és tényleg nagyon jól éreztük magunkat, így, lazában. Társasoztunk, kísérleteztünk, sportoltunk, olvastunk, szóval mindenféle módokon voltunk együtt, ami jól esett másfél hónap megfeszített tanulás után.

Aztán a szünet előtt még visszatértünk a kevésbé népszerűbb formákhoz is – tanulás -, de itt is rendben zajlott minden. Bár még nem száz százalékosan, de a hét eleji online alkalmakat is használják nagyobb tanodásaink, de az egész őszről elmondható, hogy nagyon kevés a hiányzónk. Vannak gyerekek, akiknél gond a motiváció, de az összkép egyértelműen pozitív és talán sikerül visszaépíteni mindazt, ami a karantén alatt elveszett. Jobban figyelünk a hiányzókra is, kapnak otthonra feladatot és talán egy család ha volt, ahol nem működött jól ez a forma sem – egyelőre.

Különösen jól esett, hogy az új pályázati projektek is sikeresen rajtoltak, hiszen olyan dolgokat vállaltunk be, amikben van kockázat: online közönségtalálkozó írókkal szülői klub keretében; otthoni matekozás és meseolvasás. A felolvasás és beszélgetés remekül sikerült, öt család is el tudott jönni, két helyről ráadásul apuka érkezett, aminek mindig külön örülünk. Az otthoni meseolvasásra is örömmel mondtak igent, az az őszi szünet alatt indul majd, az otthoni matekos projektnél pedig egyetlen gond merült csak fel: egy gyerek nehezményezte, hogy ő nem kapott feladatot.

Úgy tűnik, hogy ez az év, a rengeteg furcsaságával, felerősítette a tanoda szerepét és van igény arra, hogy új utakat építsünk, melyek közül biztosan az a legfontosabb, hogy az otthoni tanulási környezet fejlesztésében tevékenyen részt tudjunk venni. Mi nagyon jól érezzük magunkat ennyi bizalommal körülvéve és izgatottak vagyunk az új helyzetek miatt, ami időnként elengedhetetlen egy ilyen melónál. Mind az új helyzetek, mind az izgatottság. Kellenek.

  •