Online folytatás
A mi középiskolásaink is hetek óta végzik online az iskolai órákat és házikat, ami azzal jár, hogy picit a tanodai órarendünket is variálni kellett. Nem ért azért váratlanul minket ez a váltás, év eleje óta részben emiatt már önkéntesi segítséggel hétfőn és kedden biztosítunk nekik online tanulási lehetőséget, amivel kicsit szerettünk volna hangolódni erre, de az iskolában is tanév kezdete óta igyekeznek a fő online platformot beépíteni az iskolai tanulásba.
Néhány dolog azért változott a tavaszi menetrendhez képest, például, hogy több középiskolásunk lett, részben azért, mert új kilencedikeseink is lettek, részben azért, mert néhányan visszatértek hozzánk. De megjelentek az online órák, amik új programokat, regisztrációkat és mindenféle izgalmas jelszó és felhasználónév létrehozásokat, módosításokat hoztak magukkal. Változott az is, hogy az egyik középiskolában egy könnyebben hozzáférhető, érthetőbb platformot használnak ezúttal, amivel mi is sokkal jobban tudunk segíteni az adott gyerekeknek, illetve ők is jobban értik a feladatkiosztásokat. De óriási különbség az is, hogy most a hét 4 napján jelen tudunk lenni, így bármilyen nehézség, technikai segítség adódik, fel tudnak jönni vagy mi el tudunk ugrani egy maszkos segítségnyújtásra. Persze az sem elhanyagolható, hogy még mindig első félév van: a gyerekek még nem annyira fáradtak, sokkal motiváltabbak, könnyebben behúzhatók a tanulásba.
Az online tanulásokhoz ezúttal is biztosítunk eszközöket, már aki ezt igényli, de egy kicsit szintet is szerettünk volna lépni. Ennek első lépése nem sikerült. Év elején a hét eleji online tanulásokhoz adtunk laptopot, illetve tabletet, de nem igazán kerültek használatba, inkább telefont használtak vagy nem is sikerült a tanulásba bevonni őket. Most megpróbáltuk megint. Három családba tablet helyett vagy mellett laptopot is adtunk egérrel. Eleinte ebben is persze segíteni kellett, de most már egyre önállóbban és egyre többször használják ezt az eszközt is, ami sokszor sokkal praktikusabb, mint egy telefon vagy tablet. Akinek internetre is volt szüksége vagy túl nehéz lett volna számára a laptop kezelése, ők idén is tableteket kaptak. Az alapeszközök mellé fejhallgatókat is adtunk igény szerint, mivel a tavalyi tapasztalataink azt mutatják, hogy néha el kell egy ilyen a háttérzajok kiszűrése és koncentráció segítése miatt.
Alakítottunk az órarendünkön: több alkalmat, rendszeresebb odafigyelést biztosítunk most számukra, többet segítünk a tanulásszervezésben és hát igen, van, akinek jobban a körmére is nézünk. Alapvetően egy tanulás úgy néz ki most velük, hogy először is kiderítjük, hogy milyen tantárgyakból van házi. Megnézzük, hogy mi az, amit önállóan biztosan megtudnak csinálni (pl. egy videót megnézni és kérdésekre válaszolni) és mi az, amiben valószínűleg segítséget igényelnek, például egy új anyag matekból vagy fogalmazásírás. Az is fontos, hogy segítsünk priorizálni: melyik a legfontosabb, mikor vannak határidők. És van olyan, amiben nem fogunk tudni segíteni, például egy teszt kitöltése. Ezt is fontos (és nem könnyű) megértetni, hiszen a suliban sem vagyunk ott a röpdolgozat írásakor. Ezek a dolgok azért elég nagy önállóságot igényelnek, ami van, akinél megvan és ezt önállóan le tudja zongorázni, hozzánk már csak konkrét kérdéssel fordul. Van, akinek nagyon sok segítségre, támogatásra van szüksége. Ez sem teljesen egyforma, mert az egyik lány inkább a biztonság miatt fordul hozzánk és hogy minden minél jobban sikerüljön, vele szinte napi kapcsolatban vagyunk és azon dolgozunk, hogy beállítsuk a határokat, ami neki és nekünk is komfortos. A másik lány pedig kényelmesebb, kevésbé magabiztos, nehezebben is tudja megszervezni a tanulását és kevésbé látja át ezt a rendszert. Velük füzetben vezetjük a tanulnivalókat, egy hétre lebontva. Eldöntjük, hogy melyik feladatot tudják megcsinálni egyedül, melyikben fogunk segíteni és melyik nap, melyik tantárggyal kell foglalkozniuk, hogy ne csússzanak ki semmiből. Olyanok is vannak, akiben tavalyhoz képest megmozdult valami, a szüleiben is és benne is nagyobb a motiváció, de egyelőre csak technikai segítséget igényeltek főleg, de azt nagyjából minden héten. És van a másik véglet is, ahol icipicit mozdult valami. Van pici szándék, van pici szülői nyomás, de nincs igazán belső késztetés a tanulásra és elakadunk ott, hogy van valami probléma, ami miatt nem tudnak bekapcsolódni, de nem tudjuk pontosan mi és nem is igénylik, hogy igazából segítsük megoldásban vagy legyen megoldás.
Összességében mi pozitívabban látjuk az elmúlt heteket, mint a tavaszi félévet. Lehet ebben az is benne van, hogy kevésbé érezzük magunkat tehetetlennek, mert jelen tudunk lenni és sokkal jobban belelátunk a különböző iskolák rendszerébe, de az is, hogy a gyerekek számára sem újdonság ez. Egyre önállóbbak, egyre több eszközt használnak és egyre jobban ugorják meg a váratlan akadályokat.