FAGYI

2019 óta elég szépen alakul az a tervünk, hogy a gyerekekkel a születésüktől egészen az iskoláskor végig  foglalkozzunk. (Sőt, ha tágabban nézzük az alapítvány munkáját, akkor még azután is.) Ugyanis 2019 szeptemberében a Baba-mama klub integrálódott a tanoda életébe, majd 2020 januárjától azokkal a kis-, és középső csoportos óvodás gyerekekkel is foglalkozunk, akik eddig csak a nyári táborainkban vettek részt. Ennek egy újabb lépcsőfoka kezdődött most el januárban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által indított “Fókuszban a gyermek” (FAGYI) programmal. Ennek a két éves programnak a célja, hogy az anyukákat, a családokat és a gyerekeket támogassuk, a várandósságtól egészen a gyerekek óvodába lépéséig. A program számtalan elemből áll, mi a tanodán belül ennek a pedagógiai részével foglalkozunk. 

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy van két családmentorunk, régi-új kollégák, akik hétről hétre ellátogatnak azokhoz a családokhoz, ahol 0-3 éves kor közötti gyermek vagy van várandós kismama él és velük töltenek 30-60 percet: beszélgetnek a szülőkkel, foglalkoznak a gyerekekkel, követik a fejlődésüket, reagálnak a problémákra. Mindkét mentor más-más családokhoz van beosztva és mindenkihez egy előre egyeztetett időpontban megyünk. Visszük a szükséges játékokat, eszközöket, az életkorhoz és gyerekekhez igazítva. A családlátogatások mellett heti rendszerességgel tartunk megbeszéléseket, ahol tervekről, nehézségekről beszélgetünk. Most éppen azt tervezzük, hogy milyen skálán tudjuk követni a gyerekek fejlődését, illetve, hogy mikor és milyen formában indítsuk újra a csoportos baba-mama foglalkozásokat. Ötleteink már vannak, de ha minden igaz hamarosan a kidolgozásra is sor kerül és a beindulása után beszámolunk arról is. Kíváncsian várjuk, hogy hogyan válik be ez az új forma, az már bizonyos, hogy jóval több családot elérünk a házhoz látogatással, mint a korábbi nagy baba-mamák alkalmával és ez igazán reményt keltő. 

De nézzük meg az első három hét szárnypróbálgatásait a családmentorok szemszögéből.

Az új projekt néhány családnál döcögősen, a többieknél elég gördülékenyen indult. Vannak családok, akik eddig nem nagyon vettek részt a közösségi programokban. Úgy tűnik, hogy az egyéni foglalkozás a legtöbb szülő számára nagyon szimpatikus találkozási forma, így ezzel elég hamar megbékéltek és örömmel vártak engem. Az elmúlt három hétben legfőképp az ismerkedésen volt a hangsúly, mert a gyerekek még nem nagyon ismernek és néhány szülő számára is ismeretlen voltam. Úgy érzem mindenkivel sikerül egy hullámhosszra kerülni. Persze, van akivel ez nehezebben megy, de többnyire nyitottak felém. A gyerekekkel az elmúlt három hétben a foglalkozások fő eleme a szabadjáték volt – ez természetesen a jövőben is kiemelt szerepet kap a korosztály sajátosságait figyelembe véve, de idővel lesz kerete az ott töltött alkalmaknak, ami lehetőséget adhat egy kis irányított tevékenységre. Az anyukákkal is kellemesen el lehetett beszélgetni. Szívesen meséltek a gyermekük eddigi fejlődésükről, büszkeségekről, nehézségekről. 

Eddig, hivatalosan a baba-mama klub kizárólag közös volt. Ez azt jelentette, hogy heti egy alkalom erejéig, két délelőtti órácskát együtt játszottunk végig (többnyire szabadon, de irányított mondóka köreink is voltak ám), no meg együtt tízóraiztunk (azok a feledhetetlen közös nyammogások…). Anyukák és gyerekek együtt. Zsibongó-vigyorgó, néha kaotikus délelőttök voltak ezek, kétségtelenül mókásak, jó hangulatúak. Viszont pont a közösségi jellegből kifolyólag ritkán lehetett csak egy baba-mama párosra hangolódni, csak az ő (egy anyuka és egy gyerek) sajátos igényeikre figyelni. Az egyéni baba-mamák fontosságára, az ezekre való tényleges igényre, illetve az ezekben rejlő lehetőségekre paradox módon a járványhelyzet hívta fel a figyelmet. Azok az online, egyéni, röpke 15-20 perces alkalmak, melyek a közösöket akarták pótolni. Ezzel az új, feltuningolt formátummal viszont mindkét féle baba-mama helyet kap. És mi tagadás, sok baba-mama páros inkább az egyéni, házhoz járós formátumot preferálja. (Az online, egyéni foglalkozások is többször összejöttek mint nem. Meg volt olyan közös alkalom is, mikor csak két párossal buliztuk át a délelőttöt.) Az utóbbi három hétben három új baba-mama párossal volt alkalmam megismerkedni, játszani és beszélgetni, illetve a régi klubtagokkal is sokkal meghittebb a találkozás, felszabadultabb a játék és bensőségesebb a beszélgetés. Eddig inkább tematikus, gyerekre szabott vagy éppen még csak ismerkedős foglalkozásokkal készültem. Csak lazán. Amúgy mindenhova csupa öröm és izgalom menni, mindenhol várnak és mindenhonnan nehezen engednek el. Titokban sokszor meghatódom. Az közös baba-mamákon pedig azokkal az anyukákkal és gyerekekkel is találkozhatok majd, akikhez nem járok haza, de akik már nagyon-nagyon-nagyon (de nagyon!) hiányoznak a régi közös baba-mamákról. Ezek az új közösök viszont tuti másak lesznek így, hogy társulnak hozzájuk ezek az egyéni foglalkozások, a házi játszások. Az biztos, hogy nagyon ígéretes ez az új konstrukció, teljesen más perspektívába helyezi, magasabb szintre emeli az eddigi kora-gyerekkori fókuszú pedagógiai tevékenységünket.

Ági, Julcsi, Zsuzsa