A 2020/21-es tanév lezárása

Bár a héten kirándulások, ballagások, interjúk és orvosi vizsgálatok mellett/között kellett helyet találni a tanodai foglalkozásoknak, végül az általános- és középiskolások zömével tudtunk kicsit beszélgetni az évről, itt-ott talán értékeltük is azt. Különösen jól esett, hogy sokan kiemelték, hogy a tanoda volt a legjobb dolog ebben a tanévben. (Persze tudjuk, hogy azért mondták, mert nekünk mondták, ráadásul nem volt magasan a léc egy járvánnyal terhelt tanévben, de mindez maradjon csak zárójelben.)

Már a tanodába sem lehetett ám akárhogy megérkezni. Egymásra hangolódós, összedolgozós, bizalomépítős akadályokkal kellett megküzdeni, hogy elnyerjék a jogot az évzárásra.

Ezután kevertünk és sütöttünk babacsintát (apró, banános palacsinta), és készültünk mogyorókrémmel és lekvárral is hozzá. A sütés és a falatozás meghozta a várt hangulatot és el tudtunk kezdeni beszélgetni az évről. Mindenki készíthetett magának egy kis emlékkártyát, amin szerepelt, hogy hányszor tanult velünk, hány önkéntessel és pedagógussal, mit szeretett a legjobban, mivel foglalkozott a legtöbbet. Mi is írtunk a lapra mindenkinek egy-egy szuper, közös emléket, végül pedig értékelhették az évet majd csicsázhatták a lapot. (Az például fontos tanulság számunkra, hogy a gyerekek csillámigénye nincs összhangban a laminálási technológiával.)

Közös „műalkotás” is készült. Mindenki tehetett annyi pöttyöt egy lapra, ahányszor tanult a tanodában. Íme, a mű:

Zárásként pedig egy Kubb vagy királylabda partival köszöntünk el. Persze furcsa elköszönés az olyan, amikor egy hét múlva folytatódik minden, de muszáj keretezni. Most két hétig ovisokkal és kisiskolásokkal foglalkozunk csak, próbáljuk megnézni, hogy ebben a furcsa évben hol maradtak le nagyon, aztán kitaláljuk, hogy ezt miként lehet orvosolni. Közben pedig a mindenki által nagyon várt nyári táborok szervezése is zajlik. Jó lesz kikapcsolni kicsit!

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!