Betűkhöz jutni

Az utolsó két hétre, ahogy azt már jeleztük, az ovisoknak és az alsósoknak készültünk programokkal. Azt tapasztaltuk, hogy ez a zavaros tanév őket hátráltatta leginkább abban, hogy megérkezzenek oda, ahová amúgy megtudnának. Az online tanulásba nem egyenlő mennyiségben és minőségben tudtak bekapcsolódni a családok, ráadásul az újra beinduló jelenléti oktatásban is volt gyerek, aki kicsit többet hiányzott. Mind óvodai, mind iskolai szinten vannak most olyan gyerekeink, akikkel békeidőben mindenféle gond nélkül tanodázhattunk volna, de most velük is a lemaradásaikat kapirgáljuk. És hát vannak gyerekek, akiknek mindenhogy nehéz lett volna ez a tanév, így pedig nagyjából értelmezhetetlenné vált. Két hét alatt sok mindent persze nem lehet csinálni, de igyekeztünk olyan programokat összerakni, amikben jól tudunk differenciálni, amikből pontosabb képet kapunk arról, hogy nyáron milyen plusz dolgok legyenek, hogy ősztől ne legyen annyira kínszenvedés a suli.

Minden ovisunkat egyszer hoztuk el a héten. Külön csoportban a szeptembertől iskolába készülőket és a kis-és középső csoportos ovisokat. Utóbbiakkal a Kárpátok Alapítvány A Korai Évek Fontosak programjában elkezdett munkát folytattuk, melynek fókuszában az anyanyelvi kompetencia áll, ami különböző drámás, mondókázós, zenélős tevékenységen keresztül jelenik meg. Szokásos ráhangolódással kezdtünk: mondókáztunk, énekeltünk, gyertyát fújtunk. Majd jött a nap témája, megismerkedtünk a sárkányokkal. Például úgy, hogy megpróbált minket elkapni és az élmény ernyő alá kellett menekülni vagy pedig, hogy kicsit mi is sárkányokká váltunk, akikről köztudott, hogy a fő tevékenységük a királylány és királyfi rablás. Persze eközben ugráltunk páros lábon és a színek megnevezését is gyakoroltuk, ami azért nem jellemző minden kis sárkányra. A foglalkozást Zoggal és egy szuper kis kézművessel zártuk.

Az iskolába készülő tanodásainkkal is igyekeztünk a hét tematikájához, a mozgáshoz és a magyarhoz kapcsolódni. Velük írás-és olvasáselőkészítő feladatokat, játékokat próbáltunk ki kiscsoportban. A már megszokott kezdőkörrel indítottunk, de azért volt némi újdonság, mert egy új mondókát is tanultunk. Ezután különböző vonalakon keresztül kellett átmenniük, szigorúan a csíkokra lépve és így kellett egy-egy fagyirendelést teljesíteniük, észben tartva azt is, hogy milyen színű gombócot kell elhozniuk a szoba túlsó végéről. Képolvasással folytattuk a feladatok sorát. Nem is akárhogy kellett olvasni! Balról jobbra és ugrálva, közben a képen a látható testrészeket is meg kellett nevezni. Elég bonyolultnak tűnik, de ügyesen helytálltak benne a gyerekek. A következő feladat inkább az ujjakat tornáztatta meg, ugyanis különböző íráselőkészítő vonalakat raktak ki a gyerekek babbal, gyönggyel, koronggal vagy dekorkaviccsal. Végül egy kis mesére is futotta, megismerkedtünk A farkastanya című népmesével, ahol mindenki más és más szereplő bőrébe bújhatott. 

Alsósaink két napot kaptak, mindkétszer a betűk, szavak, szövegek, szóval az írás, olvasás, szövegértés volt a fókuszban. A 13 gyerekből 12 legalább az egyik nap eljött, ami ilyen szép időben, sulitlanul különösen igazán jó arány. Ez is szépen mutatja ennek a korosztálynak az elköteleződését a tanoda felé. Különösen, ha hozzátesszük, hogy két este is volt olvasóklub, így volt aki négyszer is eljött a tanodába, hogy betűkhöz jusson.

A gyerekeket heterogén csoportokba osztottuk és foglalkozáson belül differenciáltunk, hiszen egészen jól olvasóktól kezdve, a betűket alig ismerők jöttek hozzánk.

Első nap két Romhányi szöveggel kezdtünk, ahol egyénileg és csoportban kellett nagyon figyelni az elhangzottakra. Sok gyerekünk van, aki csak így, feladatot kapva koncentrál kellően a szövegre. Az, hogy elolvasnak közösen egy történetet – vagy felolvasnak nekik valamit -, majd kapnak kérdéseket, az sokaknál végződik kudarccal. És sajnos sok ilyennel találkoznak az iskolában. Ha kapnak támpontokat, akkor persze képesek jó helyre fókuszálni és sok ilyen feladat kialakíthat egy rutint arra vonatkozóan, hogy az elhangzott dolgokból ezt-azt meg lehet érteni.

Ezután három állomáson kellett egyénileg vagy párban túljutni. Az elsőnél különböző nehézségű, olvasós Logico és MiniLük füzetek várták őket, a másodiknál – szintén differenciáltan – okosdoboz feladatokat kellett megoldani, a harmadiknál pedig egy receptethez kaptak differenciáltan kérdéseket. A recept pl. egy olyan szövegtípus, amivel az iskolában kevesebbet, mindenhol máshol viszont sokkal többet találkoznak. A nem folyamatos szövegek a Motiváció Műhely Olvasáskultúra- és szövegértés-fejlesztés képzése óta kiemelt helyen vannak a mi munkánkban is.

Az állomások lezárásaként egy lepedőre festett klaviatúrán kellett leírniuk az állomáshoz kapcsolódóan egy-egy szót. A foglalkozás lezárása pedig egy közös akasztófa játék volt.

Másnap kicsit játékosabb formában olvastunk tovább. Kezdésnek elővettük Győri Zoltán Igen? című játékát és játszottunk két kört. Remek ráhangolódás volt, jókat beszélgettünk, ráadásul a srácok közben kérdéseket olvastak fel és értelmeztek. Utóbbihoz kapcsolódott, hogy Bajzáth Mária Mi a legerősebb a világon? című könyvével folytattuk. Mindenki felolvashatott egy-egy találós kérdést – előre válogattunk párat -, a többieknek pedig úgy kellett kitalálniuk, hogy az előző nap már használt lepedő klaviatúrára írták a tippjüket, így a többieknek még azt is ki kellett olvasniuk. 

Játékosan folytattuk, de csak eszközöket használtunk társasokból: az Abszolút megvadult betűk kockáit és a Betűző kártyáit. Itt nagyon különböző feladatok voltak a nagyon különböző tudások miatt, de a lényeg mindenhol az volt, hogy az eléjük került betűkből szavakat alkossanak és azokat aztán írják is le. Zárásként most betűket írtunk egymás hátára, amit aztán a sor elején lévőnek kellett papírra vetnie.

Mindezeken kívül pedig két este is olvasóklub volt a legmotiváltabbaknak. Ilyenkor nincs feladat, nincs kérdés, mindenki a saját könyvét bújja és együtt vagyunk.

Úgy érezzük, hogy jól sikerült a hét, elértük amit szerettünk volna, megyünk tovább, a héten főleg a matekkal. Csak el ne olvadjunk!