A tábor egész ideje alatt nagy kánikula volt, ezt általában a gyerekek jobban bírják, mint mi. A kedd reggeli kézművesen a hőség jegyében kis napernyőket készítettünk velük, amiket színes papírokkal borítottak be. A ragasztgatás a kisebbeket és a nagyobbakat is hosszú ideig lekötötte, és mindenki nagyon elégedett volt a végeredménnyel. Az ernyőket többen haza is vitték a kistestvérüknek, babájuknak, akik biztos örültek a vidám ajándéknak.

A cianotípia eljárásával fényképeztünk úgy, hogy mást sem használtunk, mint a csillagos ég alatt fényérzékeny vegyülettel lekent papírlapokat, és a déli nap sugarát. Ki – ki maga gyűjtötte a témájául szolgáló madártollakat, levelecskéket, szőlőkacsokat, áttört terméseket, szőrős kalászokat, hogy azokat a lapfelületen kompozícióba rendezve képét a fény átszűrésével megalkossa. Folyóvíz bő rácsorgatásával értük el, hogy fotogramjaink körvonalai élesen kirajzolódjanak. A színek átváltozásának figyelemmel kísérése és kontrollja aktív fázisa volt a varázslásnak.

Régi-új kedvencként tért vissza a fonás a kézművesek sorában. Ez esetben két technikával dolgoztunk, mindkettő egy vastagabb pólófonalat és vékonyabb hímző fonalakat igényelt, maga a folyamat pedig a vastagabb fonal vékonyabban való  állt, amit meg lehetett bolondítani a fonalak és minták keverésével. Annak ellenére, hogy már korábban is többször volt fonás a korábbi táborok során, most is sikert aratott a gyerekeknél, többen másnap is visszatértek volna még befejezni az elkezdett munkát vagy újabb karkötőt fonni.

A szerda reggeli kézműves foglalkozás egy tündérházikó készítését tartogatta a gyerekek számára. Habár eredendően ez egy lányos elfoglaltságnak tűnik, a fiúk is lelkesedtek és többen is készítettek házikót, akár maguknak, akár kistestvérüknek. A kis odú elkészítése nem okozott semmi nehézséget, az alapja wc papír guriga volt, erre a gyerekek leveleket ragasztottak, amit ők gyűjtöttek az udvaron. A tető színes papírból állt, míg az ajtókat és ablakokat maguknak rajzolták, így egy házikó sem lett ugyanolyan. Kifejezetten élvezték megrajzolni a ház ajtaját, ablakát, a lelkesebbek kertet, napot vagy akár felhőket is rajzoltak a gurigára.

Csütörtök reggel ugyancsak a fonal került elő, amit színes papírral társítva kis pom-pom süni családok születtek. A gyerekek sablonok segítségével készítettek először pom-pomot a sünik hátának majd testet, amit mindenki saját ízlése szerint díszíthetett. A sablon körberajzolásával és a vágásnál néhány kisebb gyereknek kellett segíteni, de ettől függetlenül nagyon lelkesen vettek részt a folyamatban, volt aki három sünit is készített.

A táborban nagy szerepe volt az olvasásnak, több olvasóklub is megtartásra került. A gyerekekkel ezért csütörtök délután könyvjelzőket hajtogattunk, hogy meg tudják jelölni, éppen hol járnak az éppen olvasott könyvben. A gyerekek a hajtogatással gyorsan végeztek, de hosszan elbíbelődtek a könyvjelzők díszítésével. Többen készítettek nem csak egy, de akár 2-3 állatfigurás könyvjelzőt is.

Péntekre még mindig nem nagyon enyhült az idő, így már nagyon-nagyon vártunk valami frissítőt. Ha esőt nem is kaptunk, de a saját vízi világunk megalkotása talán hozott némi felüdülést. Sokan és hosszan ültek a kézműves asztalnál állatokat, növényeket rajzolgatva és színezve, majd mindegyik elkészült darabot a víz hullámaira ragasztottunk.

Mi kell egy pörgettyűhöz? Dobozkarton, papír, filc, ragasztó, fonal, és egy olló, amivel lyukaszthatunk is. És persze néhány ügyes kéz, ami köröket vág, és olyan mintákat rajzol rájuk, amik forgás közben is jól néznek ki. Bár elsőre azt gondoltuk, hogy ez egy gyors kézműves lesz, a gyerekeket tovább lekötötte, mint vártuk. Néhányan két pörgettyűt is készítettek, többen pedig igen sokat dolgoztak a mintáikon. Nem hiába!

Szombat délután nem egy, hanem két egyszerű tárgyat kézműveskedhedtek a gyerekek maguknak: az első egy igencsak hasznos nyári kiegészítő, másik egy STEM játék, amit a vakító napfényben jobb az előbbivel próbálgatni. Simléderes fejpánt az első, szívószál-repülő a másik. A fejpánt nem több egy egyszerű A4-es papírra nyomtatott sablonnál. Erre rajzoltak, ezt csicsázták a gyerekek, amit aztán kivágtak és fejükre szabva összetűztünk. A repülőhöz egy szívószálon és vastagabb kartonpapíron, ollón és celluxon kívül semmi más nem kellett. A gyerekek papírcsíkokat vágtak, egy nagyobb és egy feleakkorát – ezeket hengerekké formálták és ráragasztották celluxszal a szívószál két végére. Csak úgy röpködtek a “furcsa” kinézetű repülők a kultúrban és az udvaron…

Jó döntés volt a tábor vége felé egy ennyire meditatív kézművest vinni. Sokan és sokat voltak az asztalnál, egyre másra készültek a cicák, macik, pillangók, virágok a vasalható gyöngyökből. Többnyire csendben vagy nyugodtan beszélgetve keresték és helyezgették a gyöngyöket és türelmesen várták a vasaló varázsát is.

Csenge, Dorka, Julcsi, Kata, Máté, Réka, Rozi, Tami, Zsuzsa

  •